LizaGazdija

Pardon, ezt már mondtam.* Na szóval. Egész héten helyettesítek, reggel 8-tól este fél 6-ig vagyok bent. Mivel negyed 7-re érek haza, gyakorlatilag elmegy az egész nap, ami nekem szokatlan. Persze akkor is elmegy az egész nap, ha délelőtt itthon fordítok, de akkor más érzés, kevésbé stresszes. Amúgy nem akarok úgy tenni, mintha valami nagy tettet hajtanék végre, mert egyrészt egy csomó ember minden munkanapján többet van a munkahelyén ennél, másrészt meg nálunk sem ritka, hogy valaki bevállal egy-két ilyen hetet, csak én hagytam ki eddig. Azért napi 8 órát letanítani durva, plusz másfél óra rohangálás meg készülődés meg fénymásolás. Irtó fárasztó, látszik is már, hogy péntekre nem sok agyam marad majd. De nem is ez a lényeg, hanem a ma délelőtt. Már reggel úgy nyitottunk, hogy kifogyott a toner a fénymásolónkból, ezért nem fénymásolt, meg sem moccant, és ez maradt is estig. Már reggel szóltak az illetékesnek, aki közölte, hogy most nincs toner, majd ha lesz, akkor kapunk. Höhö. A...

Most tudtam meg, hogy idén jelöltek a HUBBY Az Év Gyerekkönyve-díjára fordító kategóriában. A szüleim bukkantak az infóra, én teljesen lemaradtam róla. A Könyvhéten volt az eredményhirdetés és a díjátadó, és nem én nyertem a kategóriában, viszont így is óriási sikerélmény, hogy rákerültem a shortlistre :O

Nem tudom, hol találtam ilyen férjet. Tudja, hogy nem szeretem a vallásos dolgokat, és egy darabig úgy gondoltam, a családja kedvéért majd részt veszek bennük*, de aztán nem éreztem jól magam, amikor így tettem. Most esküvőn voltunk, ahol a násznép csak a templomi esküvőre volt hivatalos, a polgárira nem. Tomi első szava az volt, amikor ez kiderült, hogy akkor én a szertartás idejére maradjak otthon náluk, és a buli előtt értem jön. De mondtam, hogy azért ha meghívnak az esküvőjükre, bunkóság nem elmenni. Ha mindkettőre hívtak volna, az más, de így, hogy csak a templomira... Tomi eléggé csóválta a fejét, hogy elmentem, és hiába ajánlgatta, nem maradtam kint a kocsiban, mert nyilván nekik ez az esküvőjük esküvő része, és nem illett volna úgy odamenni a vacsorára, hogy a templomban nem voltam. (Utóbb kiderült, hogy ezt a násznép kb. fele nem így gondolta, de hát én meg igen.) Szóval bementünk, de az oldalajtó mellé ültünk, hogy ki tudjak menni, ha úgy alakul. Én sejtettem, hogy nem fogok...

amikor már mindenki kiírta hússzor a Facebookra, hogy a Despacito mondjon le, én meg még egyszer sem hallottam (azóta meghallgattam, nekem semmi különös), meg amikor egy csomó ismerősöm egy olyan bokszmeccsen izgul, amelyiknek egyik részvevőjét sem ismerem, de annyira nem, hogy a nevüket sem hallottam még soha. Nem tudom eldönteni, hogy ez akkor most előny, hátrány vagy semleges.

Nem tudom, mi ennek az oka, de képtelen vagyok feltenni ide a könyvértékeléseimet, pedig mindig olvasok valamit, és mindenről írok. A Molyon. Onnan át kellene ide másolni, és ez sem sikerül. Mindenesetre pénteken vettem egy osztrák krimit a pályaudvaron, az a címe, hogy Die Prater-Morde. Mint kiderült, annyira friss, hogy július közepén jelent meg. Amúgy egy sorozat hetedik kötete, de ez semmiben sem zavar, korábbi részekre csak egy-egy mondat erejéig történik utalás, és akkor sincs spoiler. No de. Ez a könyv elgondolkodtatott. Amikor krimit kezdtem olvasni, klasszikusokkal indítottam, mint Sherlock Holmes, Poirot és Gaston Leroux (tudom, hogy ez utóbbi nem detektív, hanem író, de nem emlékszem, ki volt a Sárga szoba titka főszereplője). Ezek a történetek úgy épülnek fel, hogy először történik egy gyilkosság (vagy kísérlet), aztán színre lép a detektív, és mindenféle nyomok meg a zseniális logikája segítségével kinyomozza, ki volt a tettes, és mi volt az indíték. Ezek a könyvek nem n...

Tominak szabadnap volt, nekem munkaszüneti nap, úgyhogy jól megpakoltuk programmal. Közössel. A görög étteremről nincs kép, túlságosan lekötött az evés. Strauss egykori lakásában karikatúra Straussról, akinek a neve többek között struccot is jelent. Strauss hegedűje. Saját kezű kottája. Felmentünk a Donauturmba, ahonnan gyönyörű a kilátás, plusz forog a kávézó, szóval ha az ember eltölt egy negyed órát, a teljes körpanorámát megtekintheti úgy, hogy egyszer sem kell felállnia. Végül csónakáztunk is egyet. Majdnem hajótöröttek lettünk, de Tomi hős, és megoldotta a problémát, így végül mégsem. Amúgy nem a mi hibánk volt, csak túl sok hínár meg egyéb izé úszik a víz színén.

Az a témakör, amiről röviden írtam a nyaralós posztokban, csak nem ismertem ennyire részletesen a sztorit. Pedig érdekes/vicces. Szóval a királyság intézménye Görögországban és a népszavazás erre .