Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
nálunk fél éve az a szám megy edzésen és a rádióban :). a fél nyár arról szólt, hogy az emberek ezt a számot ócsárolták, h milyen idegesítő.. szerintem tipikus latin szám, pont olyan, mint a többi, de én szeretem ezeket, így a Despacito-nak is örülök, ha megszólal :)
VálaszTörlésHa otthon lennék, és járnék aerobicra, boztos én is előbb hallottam volna. Az volt fura, hogy már nyár elejn hányan kiírták, hogy unják, én meg arra gondoltam azóta sokszor, hogy másnak már a fülén jön ki, amikor én még azt sem tudom, mi az :D
Törlés