Akkor érzem, hogy egy kő alatt élek,

amikor már mindenki kiírta hússzor a Facebookra, hogy a Despacito mondjon le, én meg még egyszer sem hallottam (azóta meghallgattam, nekem semmi különös), meg amikor egy csomó ismerősöm egy olyan bokszmeccsen izgul, amelyiknek egyik részvevőjét sem ismerem, de annyira nem, hogy a nevüket sem hallottam még soha. Nem tudom eldönteni, hogy ez akkor most előny, hátrány vagy semleges.

Megjegyzések

  1. Eszti2017. augusztus 29. 9:22

    nálunk fél éve az a szám megy edzésen és a rádióban :). a fél nyár arról szólt, hogy az emberek ezt a számot ócsárolták, h milyen idegesítő.. szerintem tipikus latin szám, pont olyan, mint a többi, de én szeretem ezeket, így a Despacito-nak is örülök, ha megszólal :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Luca2017. augusztus 29. 21:13

      Ha otthon lennék, és járnék aerobicra, boztos én is előbb hallottam volna. Az volt fura, hogy már nyár elejn hányan kiírták, hogy unják, én meg arra gondoltam azóta sokszor, hogy másnak már a fülén jön ki, amikor én még azt sem tudom, mi az :D

      Törlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Utolsó pillanatban szólni

 Előkerül néha még ma is az a sztori, amikor még alsóban egyszer reggel 7-kor, a legnagyobb kapkodás közepén, induláskor jelentettem be, hogy környezetismeret órára kell egy paprika meg egy paradicsom. Aznap. Anyu széttárta a kezét, épp nem volt otthon egyik sem. Kértem, menjen el a boltba venni, ezen nevetett, reggel 7-kor ilyen plusz kirándulásokra nem volt idő. Erre elpityeredtem, hogy fekete pontot fogok kapni. Anyu válasza: "Majd legközelebb nem aznap reggel szólsz, hanem időben." Emlékszem, úton a suliba becsengettem egy kedves nénihez, akivel hazafelé beszélgetni szoktam. Neki jó nagy veteményese volt, de nem tudott segíteni. Nem tudom, végül megkaptam-e a fekete pontot, de az megmaradt, milyen stressz volt aznap reggel bemenni a suliba. Képzelhetitek, micsoda nosztalgikus élmény volt, amikor este fél 9-kor, villanyoltás után, a Bóbita közben egyszer csak megszólalt Viola az ágyból a tök sötétben: "Anya, holnapra falevelet kell vinni az oviba!" Fejem először:...
További információk

Elveszett rokonok

Van több angol nyelvű csoport a Facebookon, ahol emberek rég elvesztett családtagjaikat/barátaikat kereshetik, és a kommentekben érkezik a segítség. A leggyakoribb típusú segítségkérés, amikor vér szerinti szülő keresi az örökbefogadó szülőknél felnőtt gyerekét, vagy fordítva. A kommentek között eddig csak támogató megnyilvánulásokat láttam: végezz DNS-tesztet, az eredményt töltsd fel családfakutató oldalakra, írj pontosabb adatokat, hogy kereshessünk ilyen-olyan adatbázisokban, ha pedig valaki nem tud segíteni, de valamit reagálni akar: gyönyörű kisbaba volt a fiad/lányod, szuper nevet adtál neki, kívánom, hogy sikerüljön megtalálni, és olyan legyen a nagy találkozás, amilyennek szeretnéd. A mai egyik posztban egy anya azt is megosztotta a közzel, hogy akkor adták örökbe a gyerekeit, amikor őt valamilyen függőséggel kapcsolatos bűntény miatt 3 évre leültették (15 éve). Neki is csak pozitív kommenteket írtak, és többen gratuláltak neki, amiért le tudta győzni a függőségét. Ezek után el...
További információk