Aki nem dolgozik, ne is egyék
Pardon, ezt már mondtam.*
Na szóval. Egész héten helyettesítek, reggel 8-tól este fél 6-ig vagyok bent. Mivel negyed 7-re érek haza, gyakorlatilag elmegy az egész nap, ami nekem szokatlan. Persze akkor is elmegy az egész nap, ha délelőtt itthon fordítok, de akkor más érzés, kevésbé stresszes. Amúgy nem akarok úgy tenni, mintha valami nagy tettet hajtanék végre, mert egyrészt egy csomó ember minden munkanapján többet van a munkahelyén ennél, másrészt meg nálunk sem ritka, hogy valaki bevállal egy-két ilyen hetet, csak én hagytam ki eddig. Azért napi 8 órát letanítani durva, plusz másfél óra rohangálás meg készülődés meg fénymásolás. Irtó fárasztó, látszik is már, hogy péntekre nem sok agyam marad majd.
De nem is ez a lényeg, hanem a ma délelőtt. Már reggel úgy nyitottunk, hogy kifogyott a toner a fénymásolónkból, ezért nem fénymásolt, meg sem moccant, és ez maradt is estig. Már reggel szóltak az illetékesnek, aki közölte, hogy most nincs toner, majd ha lesz, akkor kapunk. Höhö. Az angoltanárok nem arról híresek, hogy nem szoktak fénymásolni, hanem viszont. De sebaj, használhattuk az asszisztens fénymásolóját, csak azért kényelmetlen, hogy minden piszlicsáré izével le kell szaladgálni a másodikról a földszintre ahelyett, hogy a folyosó végéig kellene elsétálni. Vagy nekem most a helyettesítős csoport termétől öt lépésre.
Folytatódott azzal, hogy ahol helyettesítek, az egy új csoport, tegnap volt az első nap. Hárman voltak, mára újabb három embert jelzett az asszisztens, ehhez képest hatan jöttek. Nyilván annyit fénymásolok mindenből, ahány embert várok, plusz egy példányt nekem, hát, izgi volt leszaladgálni a földszintre a nem várt plusz emberekre másolni. (A plusz emberek amúgy még csak nem is előre érkeztek, és ugye nem lehetett tudni a negyedik érkező után, hányan lesznek összesen, király volt. Amikor már eggyel többet fénymásoltam, akkor még mindig jött egy további ember :D ) Erről a helyzetről nem az asszisztens tehet, a szintfelmérőt végző partnerintézmény nem érzi fontosnak, hogy közöljék, mikor hány embert küldenek. A másik, ami zseniális, hogy nem közlik a hallgatókkal, mikor van a hosszú napjuk. Ennek a csoportnak pont kedden. Volt is nagy ámulás, amikor ezt közöltem így kedd reggel. Nyilván mondták a ma érkezettek, hogy rohadtul nem fognak 6-ig itt maradni, amikor arra számítottak, hogy fél 1-ig tart a nap. Megkérdeztem az irodában, mi történik ilyenkor, az volt a válasz, hogy hazamehetnek délutánról, de igazolatlant kapnak, és pénzt veszítenek emiatt. Hát, én úgy döntöttem, hogy ezt nem mondom meg nekik, mert ez szemétség, ilyet nem lehet csinálni, és a magam részéről teljesen kijönnék a sodromból hasonló helyzetben. Végül a főnök megoldotta a problémát, az, aki ma nem tudott maradni, majd jövő héten kétszer örülhet hosszú napnak, de legalább már most tudja, melyik napon a kedden kívül. Szóval azért nem lett gáz, csak elég stresszes volt az a kb. másfél óra, amikor ez az egész lejátszódott.
Az is poén volt, amikor bejött a kolléganő, akit meséltem, hogy csak úgy be szokott törni hozzám, a mondatom közepén elkezdi a magáét, és feltehetőleg nagy adag antipátia van a dolog hátterében. Két perccel az után érkezett, hogy elmondtam a csoportnak, mi lesz a fura helyzet megoldása. Bejött a terembe, mondatom közepén bele is vágott a magáéba, ahogy szokta, és ami a legviccesebb, beállt közvetlenül elém. Komolyan mondom, én ilyet még életemben nem láttam. Nyilván arrébb mentem, de hát bakker... Elkezdte mondani, mi lett a megoldás (e-mailt kaptunk róla, ő is). Mutattam a táblára, ahol ott volt, mit írt a főnök, de a kolléganő nem értette, miért mutogatok oda, ezért előadta az egészet, amit én tényleg konkrétan két perccel korábban mondtam el. A végén, mikor levegőt vett, szóltam neki, hogy én ezt már mondtam. Amúgy úgy fogalmazott, hogy természetesen senki sem kap igazolatlant, aki ma délután hazamegy, gyorsan közbe is vetettem, hogy ilyet nem is mondott senki, és közben azon töprengtem, vajon honnan veszi, hogy ezt így odavágtam nekik, és vajon miért néz ennyire ostobának.
Na, hát szóval nem unatkoztam ma sem.
*Hófehér. Ha valaki még nem ismerné, ajnálom megnézésre, a youtube-on is fent van. Én a magam részéről imádom.
Na szóval. Egész héten helyettesítek, reggel 8-tól este fél 6-ig vagyok bent. Mivel negyed 7-re érek haza, gyakorlatilag elmegy az egész nap, ami nekem szokatlan. Persze akkor is elmegy az egész nap, ha délelőtt itthon fordítok, de akkor más érzés, kevésbé stresszes. Amúgy nem akarok úgy tenni, mintha valami nagy tettet hajtanék végre, mert egyrészt egy csomó ember minden munkanapján többet van a munkahelyén ennél, másrészt meg nálunk sem ritka, hogy valaki bevállal egy-két ilyen hetet, csak én hagytam ki eddig. Azért napi 8 órát letanítani durva, plusz másfél óra rohangálás meg készülődés meg fénymásolás. Irtó fárasztó, látszik is már, hogy péntekre nem sok agyam marad majd.
De nem is ez a lényeg, hanem a ma délelőtt. Már reggel úgy nyitottunk, hogy kifogyott a toner a fénymásolónkból, ezért nem fénymásolt, meg sem moccant, és ez maradt is estig. Már reggel szóltak az illetékesnek, aki közölte, hogy most nincs toner, majd ha lesz, akkor kapunk. Höhö. Az angoltanárok nem arról híresek, hogy nem szoktak fénymásolni, hanem viszont. De sebaj, használhattuk az asszisztens fénymásolóját, csak azért kényelmetlen, hogy minden piszlicsáré izével le kell szaladgálni a másodikról a földszintre ahelyett, hogy a folyosó végéig kellene elsétálni. Vagy nekem most a helyettesítős csoport termétől öt lépésre.
Folytatódott azzal, hogy ahol helyettesítek, az egy új csoport, tegnap volt az első nap. Hárman voltak, mára újabb három embert jelzett az asszisztens, ehhez képest hatan jöttek. Nyilván annyit fénymásolok mindenből, ahány embert várok, plusz egy példányt nekem, hát, izgi volt leszaladgálni a földszintre a nem várt plusz emberekre másolni. (A plusz emberek amúgy még csak nem is előre érkeztek, és ugye nem lehetett tudni a negyedik érkező után, hányan lesznek összesen, király volt. Amikor már eggyel többet fénymásoltam, akkor még mindig jött egy további ember :D ) Erről a helyzetről nem az asszisztens tehet, a szintfelmérőt végző partnerintézmény nem érzi fontosnak, hogy közöljék, mikor hány embert küldenek. A másik, ami zseniális, hogy nem közlik a hallgatókkal, mikor van a hosszú napjuk. Ennek a csoportnak pont kedden. Volt is nagy ámulás, amikor ezt közöltem így kedd reggel. Nyilván mondták a ma érkezettek, hogy rohadtul nem fognak 6-ig itt maradni, amikor arra számítottak, hogy fél 1-ig tart a nap. Megkérdeztem az irodában, mi történik ilyenkor, az volt a válasz, hogy hazamehetnek délutánról, de igazolatlant kapnak, és pénzt veszítenek emiatt. Hát, én úgy döntöttem, hogy ezt nem mondom meg nekik, mert ez szemétség, ilyet nem lehet csinálni, és a magam részéről teljesen kijönnék a sodromból hasonló helyzetben. Végül a főnök megoldotta a problémát, az, aki ma nem tudott maradni, majd jövő héten kétszer örülhet hosszú napnak, de legalább már most tudja, melyik napon a kedden kívül. Szóval azért nem lett gáz, csak elég stresszes volt az a kb. másfél óra, amikor ez az egész lejátszódott.
Az is poén volt, amikor bejött a kolléganő, akit meséltem, hogy csak úgy be szokott törni hozzám, a mondatom közepén elkezdi a magáét, és feltehetőleg nagy adag antipátia van a dolog hátterében. Két perccel az után érkezett, hogy elmondtam a csoportnak, mi lesz a fura helyzet megoldása. Bejött a terembe, mondatom közepén bele is vágott a magáéba, ahogy szokta, és ami a legviccesebb, beállt közvetlenül elém. Komolyan mondom, én ilyet még életemben nem láttam. Nyilván arrébb mentem, de hát bakker... Elkezdte mondani, mi lett a megoldás (e-mailt kaptunk róla, ő is). Mutattam a táblára, ahol ott volt, mit írt a főnök, de a kolléganő nem értette, miért mutogatok oda, ezért előadta az egészet, amit én tényleg konkrétan két perccel korábban mondtam el. A végén, mikor levegőt vett, szóltam neki, hogy én ezt már mondtam. Amúgy úgy fogalmazott, hogy természetesen senki sem kap igazolatlant, aki ma délután hazamegy, gyorsan közbe is vetettem, hogy ilyet nem is mondott senki, és közben azon töprengtem, vajon honnan veszi, hogy ezt így odavágtam nekik, és vajon miért néz ennyire ostobának.
Na, hát szóval nem unatkoztam ma sem.
*Hófehér. Ha valaki még nem ismerné, ajnálom megnézésre, a youtube-on is fent van. Én a magam részéről imádom.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése