LizaGazdija

- Egy csomót haladtam az egyetemi dolgaimmal, miután két órával előbb hazaértem, mint terveztem. - Elmentem korizni. Mivel súlyosan be vagyok zombulva, először arra gondoltam, mégis átugrom ezt a napirendi pontot (múlt pénteken döntöttem el, hogy ma megyek), de aztán megnéztem a Műjég honlapját, és azt láttam, hogy az utolsó hétre való tekintettel 1200 helyett csak 900 Ft a belépő, és hát ez meggyőzött. Nagyon-nagyon jó volt. Most már egészen jó tempóban tudtam suhanni, 60 percet töltöttem a jégen, 30 kört mentem, és csak 3 alkalommal estem el, szóval teljesen büszke vagyok magamra. Az első esésnél az volt, hogy megbotlottam megint a kori recéiben, a másodiknál két lány andalgott velem szemben (?! ezt meg hogy?!) kézen fogva, és nem tértek ki előlem, pedig ők nem most tanulnak, én meg nem tudtam kitérni, aminek a vége az lett, hogy estem egy hatalmasat, amikor megpróbáltam irányt váltani. Erre vihogtak, majd elkoriztak. Kész. A harmadik esetet nem értettem: egyik pillanatban még suha...

Van Amerikában egy szervezet, talán APA, mint American Parents' Association, egy ilyen szülőegylet, akiken csomót röhög a comment:com blog a kommentelőkkel együtt, mert olyan állatságokon akadnak ki, és olyan állatságokat javasolnak, hogy ép embernek olyanok nem is juthatnának eszébe. Mindig az a konklúzió a róluk szóló cikkek végén, hogy hát igen, a hülye amerikaiak. Örömmel jelentem, felvettük a versenyt a hülye amerikaiakkal! Gyönyörködjetek ti is: http://hvg.hu/itthon/20130220_Csak_hazas_gyerekes_ember_tanithasson_erk UPDATE: Egy tévéinterjú hatására a szervezet vagy egyesület vagy mi elnöke úgy döntött, visszavonják a javaslatot.

1. Mint megállapítottam, most már sokkal jobb a szolgáltatás színvonala a kettes metró vonalán: lehet választani, hogy olyan metrón szeretnénk utazni, ami kigyullad, vagy olyanon, ami műszaki hiba miatt nem közlekedik. Komolyan nem értem, milyen szoftver megy ezeken az új metrókon, hogy gyakorlatilag nincs nap, amikor gond nélkül lemennének a műszakok. Hihetetlen. 2. Még amikor Choiék hazamentek, azaz kb. egy hónapja, megbeszéltük, hogy én ma reggel 10-kor szolgálatra jelentkezem az ő lakásukban az új családnál, akik előző nap költöznek be. Írtam tegnap Choinak a facebookon, szerinte odamenjek-e, miután se sms-t, se hívást nem kaptam a családtól, egyáltalán tudnak-e rólam. Choi nagyon-nagyon rendes, két óra múlva már vissza is írt, hogy persze, menjek, hiszen ezt beszélte meg velük is, velem is. Gondolkodtam, mi legyen: ha odamegyek, és nem tudnak rólam, az ciki, de ha nem megyek oda, és ők várnak, akkor azzal sikerül szépen bemutatkozni, valamint Choit is égetem, hogy annyit áradozo...

Szóval ma megismerkedtünk Julie Andrewszal. A mai nyolc jelenlévőből kettő ismerte, a többieknek újdonság volt. Ezzel a videóval gondoltam bevezetni őket Julie Andrews világába: Lett volna olyan videó is, amin A muzsika hangjaiból is énekel, de az 1990-es, és én olyat akartam, amin még fiatal, mert szerintem csodaszép volt huszonévesen, és hihetetlen kedvesség sugárzott belőle. A videót némi kötelező fanyalgás fogadta (mert hát itten énekelnek, kérem szépen), de a végén be kellett látniuk, hogy tetszett nekik. A szünet terhére még meséltem pár infót, pl. hogy ez volt J. A. első jelentős szerepe, és mindjárt meg is kapta érte az Oscart, meg hogy a Michaelt játszó kisfiú sajnos 21 évet élt csak, meg hogy J. A. kb. húsz éve egy hangszálműtét során elveszítette az énekhangját, pedig az éneklés volt az élete. És érdekelte őket. Szóval lehet, hogy szereztem neki néhány új érdeklődőt :) Ami viszont ennél is nagyobb élmény volt, hogy megkérdezte az egyik fiú óra végén, honnan szerezhetn...

Pénteken a csoportomban (19-20 évesek) hét ember volt órán, és ebből hatnak fogalma sem volt, ki Julie Andrews. Nem látták a Mary Poppins című filmet, és sosem hallottak A muzsika hangjairól. Az indok: "Én nem nézek musicaleket." Azt hiszem, nem sikerült teljesen lepleznem a megbotránkozást, de tényleg azt gondolom, hogy Julie Andrews nem az a személy, akire csak úgy vállat lehet vonni, és mondani, hogy hát az meg ki a franc. Úgyhogy holnap megismerik. Ezt pont nem fogják látni, de a videó annak a bizonyítéka, hogy nemcsak nagyszerű színésznő, de rendkívüli humora van, és az interjúi alapján embernek is kitűnő. (Angolul tudók előnyben, de talán kevés nyelvtudással is élvezhető, a hangulat átjön.) Az sem volt semmi, amikor ma a nyolc ember közül az egyik Walt Whitman nevére (Holt Költők Társaságát nézünk, ott sűrűn emlegetik) egy laza "Az meg ki a halál?"-lal reagált. Azon meg sem lepődtem, hogy a többiek sem tudják, ki is volt ő. Nem, nem viszek nekik Walt W...

Annyira belejöttem ebbe a kutyasétáltatásba, hogy mióta hazavittem Marcit, minden nap elvittem este egy kis barangolásra. Ma nem kaptam őt kölcsön, mert más programja volt: Tomi kirándulni vitte. Nekem viszont olyan jólesik sétálni este, hogy kutya nélkül is elmentem. Érdekes volt, mennyire kirekesztődik az ember a kutyás társadalomból, ha egyszer kutyátlanként megy a partra: megismerik, köszönnek neki, de nincs beszélgetés, nincs semmi további kommunikáció. Vicces. Persze logikus is, de azért vicces. Mindenesetre lesétáltam azt a távot, amit szoktunk, és jól éreztem magam közben. És akkor zene. Kivételesen klippel együtt tetszik:

El sem tudjátok képzelni, mekkora könnyebbség nekem, hogy az ágyazás most már csak annyiból áll, hogy leterítem a matracot az ágytakaróval, és nem kell kihúzogatni az ágyat, bepakolni az ágyneműtartóba, majd elrendezgetni ezer párnát meg plüsst minden áldott reggel. Ez a galéria csupa előnnyel jár, míg hátrányát eddig még nem fedeztem fel :) A magam védelmében elmondanám, hogy a tavaly téli filozófiás tanegységből egyetlen használható mondatot tudtam kiszűrni, ami viszont valahogy így hangzik: "A legtöbbet a lusta ember dolgozik." Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de nem szeretném a kezembe venni a könyvet, nem jó emlék. Mindenesetre én úgy értelmezem ezt a mondatot, hogy a lusta ember küzd a lustasága ellen, ezért sokszor túlvállalja magát, azért dolgozik ő a legtöbbet. És ha ez így van, akkor van benne ráció, és hasonlót tapasztalok magamon. De most tényleg: annyira nagyon el tudom szúrni az időt értelmetlen hülyeségekre ahelyett, hogy a dolgomat csinálnám,  és ha meg...