A lusta öröme
El sem tudjátok képzelni, mekkora könnyebbség nekem, hogy az ágyazás most már csak annyiból áll, hogy leterítem a matracot az ágytakaróval, és nem kell kihúzogatni az ágyat, bepakolni az ágyneműtartóba, majd elrendezgetni ezer párnát meg plüsst minden áldott reggel. Ez a galéria csupa előnnyel jár, míg hátrányát eddig még nem fedeztem fel :)
A magam védelmében elmondanám, hogy a tavaly téli filozófiás tanegységből egyetlen használható mondatot tudtam kiszűrni, ami viszont valahogy így hangzik: "A legtöbbet a lusta ember dolgozik." Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de nem szeretném a kezembe venni a könyvet, nem jó emlék. Mindenesetre én úgy értelmezem ezt a mondatot, hogy a lusta ember küzd a lustasága ellen, ezért sokszor túlvállalja magát, azért dolgozik ő a legtöbbet. És ha ez így van, akkor van benne ráció, és hasonlót tapasztalok magamon. De most tényleg: annyira nagyon el tudom szúrni az időt értelmetlen hülyeségekre ahelyett, hogy a dolgomat csinálnám, és ha megtehetném, napi 12 órát aludnék, ami lustaság, de közben meg lelkiismeretesen eljárok edzeni, mindig elkészülnek a feladataim, és mostanában még Marci sétáltatására is rákaptam. Micsoda paradoxon lakik bennem?
A bejegyzést stílszerűen a világ leglustább lustájával zárom:
A magam védelmében elmondanám, hogy a tavaly téli filozófiás tanegységből egyetlen használható mondatot tudtam kiszűrni, ami viszont valahogy így hangzik: "A legtöbbet a lusta ember dolgozik." Nem biztos, hogy szó szerint idéztem, de nem szeretném a kezembe venni a könyvet, nem jó emlék. Mindenesetre én úgy értelmezem ezt a mondatot, hogy a lusta ember küzd a lustasága ellen, ezért sokszor túlvállalja magát, azért dolgozik ő a legtöbbet. És ha ez így van, akkor van benne ráció, és hasonlót tapasztalok magamon. De most tényleg: annyira nagyon el tudom szúrni az időt értelmetlen hülyeségekre ahelyett, hogy a dolgomat csinálnám, és ha megtehetném, napi 12 órát aludnék, ami lustaság, de közben meg lelkiismeretesen eljárok edzeni, mindig elkészülnek a feladataim, és mostanában még Marci sétáltatására is rákaptam. Micsoda paradoxon lakik bennem?
A bejegyzést stílszerűen a világ leglustább lustájával zárom:
Megjegyzések
Megjegyzés küldése