Öregszem?
Pénteken a csoportomban (19-20 évesek) hét ember volt órán, és ebből hatnak fogalma sem volt, ki Julie Andrews. Nem látták a Mary Poppins című filmet, és sosem hallottak A muzsika hangjairól. Az indok: "Én nem nézek musicaleket." Azt hiszem, nem sikerült teljesen lepleznem a megbotránkozást, de tényleg azt gondolom, hogy Julie Andrews nem az a személy, akire csak úgy vállat lehet vonni, és mondani, hogy hát az meg ki a franc. Úgyhogy holnap megismerik.
Ezt pont nem fogják látni, de a videó annak a bizonyítéka, hogy nemcsak nagyszerű színésznő, de rendkívüli humora van, és az interjúi alapján embernek is kitűnő. (Angolul tudók előnyben, de talán kevés nyelvtudással is élvezhető, a hangulat átjön.)
Az sem volt semmi, amikor ma a nyolc ember közül az egyik Walt Whitman nevére (Holt Költők Társaságát nézünk, ott sűrűn emlegetik) egy laza "Az meg ki a halál?"-lal reagált. Azon meg sem lepődtem, hogy a többiek sem tudják, ki is volt ő. Nem, nem viszek nekik Walt Whitmantől verset, de azt azért tudtukra adtam, hogy Walt Whitman megint csak nem az a személy, akiről nem kell legalább hallani, akinek nem kell legalább egy-két versét elolvasni.
Szörnyű öregasszony lesz belőlem, ez a félelmem. De akkor is mélyen egyetértek a nyári fordításom egyik mondatával: "There's a reason the classics are classics: they're classic." (A klasszikusok nem véletlenül klasszikusok, hanem azért, mert klasszisok - ha jól emlékszem.)Ezt nem árt észben tartani. (És magamra is kötelezőnek érezni, vagyis igyekezni megismerni minél több olyan művet és művészt, akiket mondjuk a nagyanyám klasszikusnak tartott.)
Ezt pont nem fogják látni, de a videó annak a bizonyítéka, hogy nemcsak nagyszerű színésznő, de rendkívüli humora van, és az interjúi alapján embernek is kitűnő. (Angolul tudók előnyben, de talán kevés nyelvtudással is élvezhető, a hangulat átjön.)
Az sem volt semmi, amikor ma a nyolc ember közül az egyik Walt Whitman nevére (Holt Költők Társaságát nézünk, ott sűrűn emlegetik) egy laza "Az meg ki a halál?"-lal reagált. Azon meg sem lepődtem, hogy a többiek sem tudják, ki is volt ő. Nem, nem viszek nekik Walt Whitmantől verset, de azt azért tudtukra adtam, hogy Walt Whitman megint csak nem az a személy, akiről nem kell legalább hallani, akinek nem kell legalább egy-két versét elolvasni.
Szörnyű öregasszony lesz belőlem, ez a félelmem. De akkor is mélyen egyetértek a nyári fordításom egyik mondatával: "There's a reason the classics are classics: they're classic." (A klasszikusok nem véletlenül klasszikusok, hanem azért, mert klasszisok - ha jól emlékszem.)Ezt nem árt észben tartani. (És magamra is kötelezőnek érezni, vagyis igyekezni megismerni minél több olyan művet és művészt, akiket mondjuk a nagyanyám klasszikusnak tartott.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése