Ez a nap is jól indul :)
1. Mint megállapítottam, most már sokkal jobb a szolgáltatás színvonala a kettes metró vonalán: lehet választani, hogy olyan metrón szeretnénk utazni, ami kigyullad, vagy olyanon, ami műszaki hiba miatt nem közlekedik. Komolyan nem értem, milyen szoftver megy ezeken az új metrókon, hogy gyakorlatilag nincs nap, amikor gond nélkül lemennének a műszakok. Hihetetlen.
2. Még amikor Choiék hazamentek, azaz kb. egy hónapja, megbeszéltük, hogy én ma reggel 10-kor szolgálatra jelentkezem az ő lakásukban az új családnál, akik előző nap költöznek be. Írtam tegnap Choinak a facebookon, szerinte odamenjek-e, miután se sms-t, se hívást nem kaptam a családtól, egyáltalán tudnak-e rólam. Choi nagyon-nagyon rendes, két óra múlva már vissza is írt, hogy persze, menjek, hiszen ezt beszélte meg velük is, velem is. Gondolkodtam, mi legyen: ha odamegyek, és nem tudnak rólam, az ciki, de ha nem megyek oda, és ők várnak, akkor azzal sikerül szépen bemutatkozni, valamint Choit is égetem, hogy annyit áradozott rólam, aztán arra se vagyok képes, hogy a megbeszélt időpontban megjelenjek. Oda is uszultam reggel 10-re, be is engedtek, adtak is papucsot, elő is jött a két gyerek, majd közölték, hogy hát, ma a gyerekek a barátaikkal találkoznak, úgyhogy majd máskor jöjjek angolozni. Nyilván nem adtam jelét, hogy csak úgy dől a füst a fülemen, olyan dühös vagyok, de annyit azért kedves hangon, mosolyogva elmondtam az anyukának, hogy én azért jöttem ide ma, mert Choi azt mondta, ezt beszélte meg velük. Mondta erre anyuka, hogy igen, ezt, de máshogy alakult, bocsi. Hát, kösz, basszus, tényleg semmi gáz, végül is csak hetek óta nem aludtam, ma alhattam volna, de nem, helyette felkeltem 8-kor, majd utaztam egy órát a város másik végébe, azért, hogy aztán egy órán keresztül visszautazhassak, tehát elcsesztem két órát a napomból, amit például alvással tölthettem volna, de ha nem azzal, akkor is van ezer dolgom azon kívül, hogy poénból BKV-zgassak. Mindegy, túlélem, és előrelátóan javasoltam, cseréljünk telefonszámot, így a legközelebbi időpont előtt, amiben most maradtunk, meg tudom őket kérdezni, hogy menjek-e, és akkor nem megy el hülyeségekre a napom.
3. Ez a kakukktojás, ez valóban dobott kicsit a hangulatomon. Hazafelé úgy döntöttem, megérdemlek valami kis vigaszdíjat emiatt a kaland miatt, úgyhogy bementem a Cserpesbe, hogy vegyek joghurtot meg Trudit, mert előbbit imádom, utóbbiról meg mindenki áradozik, de én még sosem kóstoltam. Álltam szépen a sorban, és a srác, aki felvette a rendeléseket, a kettővel előttem álló lány joghurtját szedte össze éppen, amikor felnézett, meglátott, aztán visszahajolt, aztán felállt, nézett, és amikor ránéztem, akkor mosolygott, és miközben az én joghurtomat szedte össze, végig nagyon kedves volt és mosolygott. Pedig úgy nézek ki, mint akit agyonvertek.
2. Még amikor Choiék hazamentek, azaz kb. egy hónapja, megbeszéltük, hogy én ma reggel 10-kor szolgálatra jelentkezem az ő lakásukban az új családnál, akik előző nap költöznek be. Írtam tegnap Choinak a facebookon, szerinte odamenjek-e, miután se sms-t, se hívást nem kaptam a családtól, egyáltalán tudnak-e rólam. Choi nagyon-nagyon rendes, két óra múlva már vissza is írt, hogy persze, menjek, hiszen ezt beszélte meg velük is, velem is. Gondolkodtam, mi legyen: ha odamegyek, és nem tudnak rólam, az ciki, de ha nem megyek oda, és ők várnak, akkor azzal sikerül szépen bemutatkozni, valamint Choit is égetem, hogy annyit áradozott rólam, aztán arra se vagyok képes, hogy a megbeszélt időpontban megjelenjek. Oda is uszultam reggel 10-re, be is engedtek, adtak is papucsot, elő is jött a két gyerek, majd közölték, hogy hát, ma a gyerekek a barátaikkal találkoznak, úgyhogy majd máskor jöjjek angolozni. Nyilván nem adtam jelét, hogy csak úgy dől a füst a fülemen, olyan dühös vagyok, de annyit azért kedves hangon, mosolyogva elmondtam az anyukának, hogy én azért jöttem ide ma, mert Choi azt mondta, ezt beszélte meg velük. Mondta erre anyuka, hogy igen, ezt, de máshogy alakult, bocsi. Hát, kösz, basszus, tényleg semmi gáz, végül is csak hetek óta nem aludtam, ma alhattam volna, de nem, helyette felkeltem 8-kor, majd utaztam egy órát a város másik végébe, azért, hogy aztán egy órán keresztül visszautazhassak, tehát elcsesztem két órát a napomból, amit például alvással tölthettem volna, de ha nem azzal, akkor is van ezer dolgom azon kívül, hogy poénból BKV-zgassak. Mindegy, túlélem, és előrelátóan javasoltam, cseréljünk telefonszámot, így a legközelebbi időpont előtt, amiben most maradtunk, meg tudom őket kérdezni, hogy menjek-e, és akkor nem megy el hülyeségekre a napom.
3. Ez a kakukktojás, ez valóban dobott kicsit a hangulatomon. Hazafelé úgy döntöttem, megérdemlek valami kis vigaszdíjat emiatt a kaland miatt, úgyhogy bementem a Cserpesbe, hogy vegyek joghurtot meg Trudit, mert előbbit imádom, utóbbiról meg mindenki áradozik, de én még sosem kóstoltam. Álltam szépen a sorban, és a srác, aki felvette a rendeléseket, a kettővel előttem álló lány joghurtját szedte össze éppen, amikor felnézett, meglátott, aztán visszahajolt, aztán felállt, nézett, és amikor ránéztem, akkor mosolygott, és miközben az én joghurtomat szedte össze, végig nagyon kedves volt és mosolygott. Pedig úgy nézek ki, mint akit agyonvertek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése