Azért megjavult a nap
- Egy csomót haladtam az egyetemi dolgaimmal, miután két órával előbb hazaértem, mint terveztem.
- Elmentem korizni. Mivel súlyosan be vagyok zombulva, először arra gondoltam, mégis átugrom ezt a napirendi pontot (múlt pénteken döntöttem el, hogy ma megyek), de aztán megnéztem a Műjég honlapját, és azt láttam, hogy az utolsó hétre való tekintettel 1200 helyett csak 900 Ft a belépő, és hát ez meggyőzött. Nagyon-nagyon jó volt. Most már egészen jó tempóban tudtam suhanni, 60 percet töltöttem a jégen, 30 kört mentem, és csak 3 alkalommal estem el, szóval teljesen büszke vagyok magamra. Az első esésnél az volt, hogy megbotlottam megint a kori recéiben, a másodiknál két lány andalgott velem szemben (?! ezt meg hogy?!) kézen fogva, és nem tértek ki előlem, pedig ők nem most tanulnak, én meg nem tudtam kitérni, aminek a vége az lett, hogy estem egy hatalmasat, amikor megpróbáltam irányt váltani. Erre vihogtak, majd elkoriztak. Kész. A harmadik esetet nem értettem: egyik pillanatban még suhantam, a következőben már a jégen feküdtem kiterülve, mint egy béka. Csak hazafelé jöttem rá, hogy valószínűleg egy "kátyúban" botlottam el. 5-kor mentem, fél 6 körül lettek nagyon sokan a jégen, akkor jártam 12 körnél, és gondoltam is, hogy le kéne jönni, de végül maradtam. Legközelebb 18 körnél akartam megállni, aztán 20-nál, aztán 24-nél, aztán 27-nél, végül 30-nál, és az már sikerült is. Látjátok, annyira jó volt, hogy alig bírtam elszakadni a jégtől. 3/4 6 körül lett kicsit rosszabb az élmény, mert megérkeztek a menők, akik a menetiránnyal szemben szlalomozgattak a többi korizó között igen gyorsan, és ez engem stresszelt. Én elhiszem, hogy ők biztosak a koritudásukban, de én az enyémben nem, sőt tisztában vagyok vele, hogy nem tudok kitérni mások elől, mert arra még nem jöttem rá, hogyan lehet gyorsan irányt változtatni elnyalás nélkül, és ezért mindig attól félek ilyenkor, hogy összeütközöm valakivel. Azért nem lett ütközés, szerencsére. Amúgy a 30. kör után azért is sikerült rávenni magam a megállásra, mert megígértem, hogy hat és fél hét között megyek Marciért, ráadásul addigra már törni kezdte a lábamat a kori, és úgy éreztem, a közeljövőben esedékes nagy túra előtt nem érdemes sebet szerezni a lábamra. Azért vasárnap még szeretnék kimenni, akkor lesz az utolsó nyitvatartási nap.
- Sétáltam Marcival. Nagyon kis helyes volt, mint általában. Örült nekem, kicsit játszott, sokat futkározott, és jókedvű volt. Mondjuk a hangulata a hazaérkezés után hágott a tetőfokára, ami nekem furcsa volt, de viszonylag gyorsan megnyugodott. Most darabig nem találkozunk :( Pedig olyan jól ráálltam erre az esti sétára. Vicces mondjuk, hogy most, amikor már nem muszáj csinálni, hogy megszerettem. (Az esti sétát nem szerettem, amíg itt lakott.)
- Kiderült, hogy az egyik tanítványom, aki pénteken jött volna, mégsem akkor jön, aminek nagyon örülök. Lesz időm ebédelni, juhú!
- Elmentem korizni. Mivel súlyosan be vagyok zombulva, először arra gondoltam, mégis átugrom ezt a napirendi pontot (múlt pénteken döntöttem el, hogy ma megyek), de aztán megnéztem a Műjég honlapját, és azt láttam, hogy az utolsó hétre való tekintettel 1200 helyett csak 900 Ft a belépő, és hát ez meggyőzött. Nagyon-nagyon jó volt. Most már egészen jó tempóban tudtam suhanni, 60 percet töltöttem a jégen, 30 kört mentem, és csak 3 alkalommal estem el, szóval teljesen büszke vagyok magamra. Az első esésnél az volt, hogy megbotlottam megint a kori recéiben, a másodiknál két lány andalgott velem szemben (?! ezt meg hogy?!) kézen fogva, és nem tértek ki előlem, pedig ők nem most tanulnak, én meg nem tudtam kitérni, aminek a vége az lett, hogy estem egy hatalmasat, amikor megpróbáltam irányt váltani. Erre vihogtak, majd elkoriztak. Kész. A harmadik esetet nem értettem: egyik pillanatban még suhantam, a következőben már a jégen feküdtem kiterülve, mint egy béka. Csak hazafelé jöttem rá, hogy valószínűleg egy "kátyúban" botlottam el. 5-kor mentem, fél 6 körül lettek nagyon sokan a jégen, akkor jártam 12 körnél, és gondoltam is, hogy le kéne jönni, de végül maradtam. Legközelebb 18 körnél akartam megállni, aztán 20-nál, aztán 24-nél, aztán 27-nél, végül 30-nál, és az már sikerült is. Látjátok, annyira jó volt, hogy alig bírtam elszakadni a jégtől. 3/4 6 körül lett kicsit rosszabb az élmény, mert megérkeztek a menők, akik a menetiránnyal szemben szlalomozgattak a többi korizó között igen gyorsan, és ez engem stresszelt. Én elhiszem, hogy ők biztosak a koritudásukban, de én az enyémben nem, sőt tisztában vagyok vele, hogy nem tudok kitérni mások elől, mert arra még nem jöttem rá, hogyan lehet gyorsan irányt változtatni elnyalás nélkül, és ezért mindig attól félek ilyenkor, hogy összeütközöm valakivel. Azért nem lett ütközés, szerencsére. Amúgy a 30. kör után azért is sikerült rávenni magam a megállásra, mert megígértem, hogy hat és fél hét között megyek Marciért, ráadásul addigra már törni kezdte a lábamat a kori, és úgy éreztem, a közeljövőben esedékes nagy túra előtt nem érdemes sebet szerezni a lábamra. Azért vasárnap még szeretnék kimenni, akkor lesz az utolsó nyitvatartási nap.
- Sétáltam Marcival. Nagyon kis helyes volt, mint általában. Örült nekem, kicsit játszott, sokat futkározott, és jókedvű volt. Mondjuk a hangulata a hazaérkezés után hágott a tetőfokára, ami nekem furcsa volt, de viszonylag gyorsan megnyugodott. Most darabig nem találkozunk :( Pedig olyan jól ráálltam erre az esti sétára. Vicces mondjuk, hogy most, amikor már nem muszáj csinálni, hogy megszerettem. (Az esti sétát nem szerettem, amíg itt lakott.)
- Kiderült, hogy az egyik tanítványom, aki pénteken jött volna, mégsem akkor jön, aminek nagyon örülök. Lesz időm ebédelni, juhú!
Megjegyzések
Megjegyzés küldése