Ismeretet közvetítek
Szóval ma megismerkedtünk Julie Andrewszal. A mai nyolc jelenlévőből kettő ismerte, a többieknek újdonság volt. Ezzel a videóval gondoltam bevezetni őket Julie Andrews világába:
Lett volna olyan videó is, amin A muzsika hangjaiból is énekel, de az 1990-es, és én olyat akartam, amin még fiatal, mert szerintem csodaszép volt huszonévesen, és hihetetlen kedvesség sugárzott belőle. A videót némi kötelező fanyalgás fogadta (mert hát itten énekelnek, kérem szépen), de a végén be kellett látniuk, hogy tetszett nekik. A szünet terhére még meséltem pár infót, pl. hogy ez volt J. A. első jelentős szerepe, és mindjárt meg is kapta érte az Oscart, meg hogy a Michaelt játszó kisfiú sajnos 21 évet élt csak, meg hogy J. A. kb. húsz éve egy hangszálműtét során elveszítette az énekhangját, pedig az éneklés volt az élete. És érdekelte őket. Szóval lehet, hogy szereztem neki néhány új érdeklődőt :)
Ami viszont ennél is nagyobb élmény volt, hogy megkérdezte az egyik fiú óra végén, honnan szerezhetné meg az egyik brit sorozat további részeit feliratosan. Ugyanis az egyik fejezetet ennek a sorozatnak a pilotjával vezettem be, bár bevallom őszintén, akkor hallottam először a sorozatról, Gugli barátom ismertetett össze minket.
És akkor ma azt mondta ez a srác, hogy ez neki annyira tetszett, és olyan érdekes volt, hogy azóta több jelenetet megnézett belőle a youtube-on, és azok is olyan jók voltak, hogy most meg szeretné nézni a sorozatot.
Ezek az igazi sikerélmények, amikor sikerül valamit megszerettetni másokkal!
(És akkor még nem is vettük a Frida Kahlo házáról szóló szöveget. Már megnézegették a könyvet tegnap az egyik szünetben, kiderült számomra, hogy Kahlót sem ismerik, viszont nagyon jót röhögtek a kinézetén. Alig várom a pénteket, amikor majd beviszem a Kahlo-albumot, és elmesélem az életét, és meglátják, milyen gyönyörűeket festett. Nagyon kíváncsi leszek, iránta is érdeklődni kezdenek-e.)
Lett volna olyan videó is, amin A muzsika hangjaiból is énekel, de az 1990-es, és én olyat akartam, amin még fiatal, mert szerintem csodaszép volt huszonévesen, és hihetetlen kedvesség sugárzott belőle. A videót némi kötelező fanyalgás fogadta (mert hát itten énekelnek, kérem szépen), de a végén be kellett látniuk, hogy tetszett nekik. A szünet terhére még meséltem pár infót, pl. hogy ez volt J. A. első jelentős szerepe, és mindjárt meg is kapta érte az Oscart, meg hogy a Michaelt játszó kisfiú sajnos 21 évet élt csak, meg hogy J. A. kb. húsz éve egy hangszálműtét során elveszítette az énekhangját, pedig az éneklés volt az élete. És érdekelte őket. Szóval lehet, hogy szereztem neki néhány új érdeklődőt :)
Ami viszont ennél is nagyobb élmény volt, hogy megkérdezte az egyik fiú óra végén, honnan szerezhetné meg az egyik brit sorozat további részeit feliratosan. Ugyanis az egyik fejezetet ennek a sorozatnak a pilotjával vezettem be, bár bevallom őszintén, akkor hallottam először a sorozatról, Gugli barátom ismertetett össze minket.
És akkor ma azt mondta ez a srác, hogy ez neki annyira tetszett, és olyan érdekes volt, hogy azóta több jelenetet megnézett belőle a youtube-on, és azok is olyan jók voltak, hogy most meg szeretné nézni a sorozatot.
Ezek az igazi sikerélmények, amikor sikerül valamit megszerettetni másokkal!
(És akkor még nem is vettük a Frida Kahlo házáról szóló szöveget. Már megnézegették a könyvet tegnap az egyik szünetben, kiderült számomra, hogy Kahlót sem ismerik, viszont nagyon jót röhögtek a kinézetén. Alig várom a pénteket, amikor majd beviszem a Kahlo-albumot, és elmesélem az életét, és meglátják, milyen gyönyörűeket festett. Nagyon kíváncsi leszek, iránta is érdeklődni kezdenek-e.)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése