Meredek gondolatok

1. Az I Love Balaton 2x után még erősebbé vált az érzés, ami a nagy átúszás után fogalmazódott meg bennem: lehet, hogy érdemes lenne egyszer fél évet arra szánni, hogy megint megtanuljak gyorsúszni*, valamint kicsit felgyorsuljak, és aztán jövő nyáron nem 3 óra alatt úszni az 5,2 km-t, hanem mondjuk 1,5 alatt.

2. Megint fel kellene készülni a félmaratonra, és le is kéne futni, ha már. Ja, hogy a térdem már két éve is kicsit belehalt? De már jobban van, már szinte csak akkor fáj, ha futok :D

3. Ha már lúd, legyen kövér alapon fel kéne készülni a maratonra is, és aztán azt is le kéne futni. Eredetileg úgy terveztem 2014-ben, hogy áprilisban félmaraton, októberben maraton, csak 1. tökre szétment a térdem a félmaratonon, ezért letettem a tervről, 2. elmentem Máltára, és nem voltam otthon októberben. Maraton persze Máltán is van, csak sokkal nagyobb szívás, mint otthon, mert 1. sokkal párásabb/melegebb a levegő az év bármely szakában, 2. Máltán bőven van a távban szint, míg a budapesti maratonban nem annyira sok.

*Gyerekkoromban, amikor úszni jártam, a gyorsúszást pontosan olyan könnyűnek éreztem, mint a mellúszást, és nem is értettem, miért úszik valaki mellúszásban, ha szabadon lehet választani, amikor a gyorsúszás ráadásul sokkal gyorsabb haladást tesz lehetővé. Ehhez képest napjainkban már egy hossz nem sok, annyit sem bírok gyorsúszásban végigcsinálni, mert úgy elfáradok, hogy az a veszély fenyeget, végkimerülésben belefulladok a medencébe. Ez azért gáz.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai