Wienerberg
Nincs túl messze, Nevena volt lakótársa oda járt futni, ő jó helynek tartotta, így gondoltam, megnézem én is. Most este voltam kint, de még sötétedés előtt. (Sötétben nem futkározom soha sehol. Ahhoz gyáva vagyok.)
Parkra számítottam, de ez konkrétan egy erdő. Nagyon szép, csendes, nyugodt, és a közepén van egy gyönyörű tó. Sajnos nem fényképeztem, mert nem tudtam, vajon leáll-e a futóapp, ha megnyitom a fényképezőt, és mindenképp szerettem volna mérni, mennyit futok és mennyi idő alatt. Előzetesen azt láttam a térképen, hogy akkor van meg az 5 km, ha a villamosmegállótól befutok a tóig, azt kétszer körbefutom, majd visszamegyek a villamosmegállóhoz. Hát, ezt végül nem csináltam, csak egyszer futottam körbe a tavat. Részben azért, mert nevéhez méltóan eléggé dimbes-dombos a hely, és a fel-le futkározástól hamar elfáradtam, részben meg azért, mert kicsit túl nyugodt és csendes nekem a környék. Alapvetően gyáva vagyok, mint említettem, és nem szeretek erdőben egyedül császkálni. Itt persze vannak emberek bőven, rengeteg a futó meg a család, csak ez nem olyan, mint a Margitsziget, hogy van egy futókör rekortánnal, és akkor a többség ott rója a köröket, tehát mindig vannak körülötted, hanem van egy rakás kisebb-nagyobb ösvény, és mindenki fut, amerre akar. Nekem ez nyomasztó, de csak akkor döntöttem el, hogy nem ez lesz a futóhelyem, amikor az egyik kis ösvény mellett elhaladva azt láttam, hogy egy fiatal, első ránézésre teljesen normális srác áll az út közepén fülig érő vigyorral, anyaszült meztelenül, és húzgálja, amit húzgálni tud magán. Nem a fülét. Ez azért elég beteg.
Szóval bár tetszett a Wienerberg, és tök jó, hogy egy köpésre a házunktól van egy erdő, mégis Schönbrunnban fogok futni. Ott mindig tömegek vannak, de elég szélesek az utak ahhoz, hogy ne kelljen kerülgetni a turistákat. Átláthatóbb az egész, világosabb, nagyobb biztonságban tudnám érezni magam, mint egy erdőben. Ráadásul már tudom, hogy ott egy kör 2,7 km, vagyis kettőt kell futnom ahhoz, hogy meglegyen a margitszigeti futókör meg még egy kicsi.
A futóappról meg annyit, hogy miután leállítottam a számlálót, fél másodpercig mutatta az eredményt, majd közölte, hogy tegyem fel a Facebookra, hogy futottam, mondtam, nem teszem (akarja a fene, meg amúgy sincs net a telefonomon), mire kiírta, hogy akkor nem menti el az útvonalat és az időt, csá, majd kilépett. Kösz, jó, hogy vagy. Pedig még szép térképet is rajzolt arról, merre jártam. Hüpp.
 |
| http://www.botanische-spaziergaenge.at/Bilder/Lumix_8/P1720322.JPG |
Parkra számítottam, de ez konkrétan egy erdő. Nagyon szép, csendes, nyugodt, és a közepén van egy gyönyörű tó. Sajnos nem fényképeztem, mert nem tudtam, vajon leáll-e a futóapp, ha megnyitom a fényképezőt, és mindenképp szerettem volna mérni, mennyit futok és mennyi idő alatt. Előzetesen azt láttam a térképen, hogy akkor van meg az 5 km, ha a villamosmegállótól befutok a tóig, azt kétszer körbefutom, majd visszamegyek a villamosmegállóhoz. Hát, ezt végül nem csináltam, csak egyszer futottam körbe a tavat. Részben azért, mert nevéhez méltóan eléggé dimbes-dombos a hely, és a fel-le futkározástól hamar elfáradtam, részben meg azért, mert kicsit túl nyugodt és csendes nekem a környék. Alapvetően gyáva vagyok, mint említettem, és nem szeretek erdőben egyedül császkálni. Itt persze vannak emberek bőven, rengeteg a futó meg a család, csak ez nem olyan, mint a Margitsziget, hogy van egy futókör rekortánnal, és akkor a többség ott rója a köröket, tehát mindig vannak körülötted, hanem van egy rakás kisebb-nagyobb ösvény, és mindenki fut, amerre akar. Nekem ez nyomasztó, de csak akkor döntöttem el, hogy nem ez lesz a futóhelyem, amikor az egyik kis ösvény mellett elhaladva azt láttam, hogy egy fiatal, első ránézésre teljesen normális srác áll az út közepén fülig érő vigyorral, anyaszült meztelenül, és húzgálja, amit húzgálni tud magán. Nem a fülét. Ez azért elég beteg.
Szóval bár tetszett a Wienerberg, és tök jó, hogy egy köpésre a házunktól van egy erdő, mégis Schönbrunnban fogok futni. Ott mindig tömegek vannak, de elég szélesek az utak ahhoz, hogy ne kelljen kerülgetni a turistákat. Átláthatóbb az egész, világosabb, nagyobb biztonságban tudnám érezni magam, mint egy erdőben. Ráadásul már tudom, hogy ott egy kör 2,7 km, vagyis kettőt kell futnom ahhoz, hogy meglegyen a margitszigeti futókör meg még egy kicsi.
A futóappról meg annyit, hogy miután leállítottam a számlálót, fél másodpercig mutatta az eredményt, majd közölte, hogy tegyem fel a Facebookra, hogy futottam, mondtam, nem teszem (akarja a fene, meg amúgy sincs net a telefonomon), mire kiírta, hogy akkor nem menti el az útvonalat és az időt, csá, majd kilépett. Kösz, jó, hogy vagy. Pedig még szép térképet is rajzolt arról, merre jártam. Hüpp.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése