Beszéd és fejlődés

Pénteken lett négyéves Flóra, aznap ünnepi ebéd és ajándékozás volt, tegnap meg közös program*. Még novemberben, amikor a schönbrunni állatkertben voltunk, odafelé is elmondta, hogy szeretné megnézni a sivatag házát (elhaladtunk mellette, de mondtam, hogy most az állatkertbe igyekszünk, ezt majd máskor megnézzük), visszafelé pedig toporzékolós hisztit rendezett, hogy demostazonnal. Egyrészt leszakadt a vállam, mert elöl Violát, hátul a hátizsákot cipeltem, másrészt a toporzékolós hisztivel azt lehet elérni, hogy tutira nem történik, amit el szeretne érni vele, így nem is láttuk aznap a sivatag házát. Tegnap reggel megkérdeztem tőle, van-e kedve elmenni, és volt. A kasszánál kiderült, hogy akinek éves bérlete van az állatkertbe, az féláron léphet be ide, ami annyira feldobott, hogy még a pálmaházat is bezsúfoltuk a programba. Nagyon tetszett Flórának mindkettő, többször is elmondta utána, még az elalvás előtti pillanatokban is, hogy nagyon jó volt, menjünk máskor is.

Oda felé kérdezte, hol van a sivatag háza. Mondtam, Schönbrunnban. Erre ő: "Schönbrunnbran." Ezt vagy négyszer-ötször, míg végül elsírta magát: "Én miért nem tudom kimondani?" Édes :) Persze megbeszéltük, hogy ez nem egy könnyű szó, és ha gyakorolja, sikerülni fog. Mire odaértünk, már sikerült is.

A szülinapjára kapott egy gyerekgitárt. Kicsike, de tényleg gitár, nem valami gagyi izé, hanem rendesen lehet pengetni, és jó hangja is van. Naponta többször is leül játszani rajta, általában énekel is hozzá, rendes fellépéseket tekinthetnek meg a szerencsések. Sőt Viola privát előadásokon is részt vehet: sokszor, főleg, ha sír, Flóra már veszi is a gitárját, leül mellé, és játszik meg énekel neki, aminek mindig mosolygás és kacarászás az eredménye. A dalok legtöbbször saját szerzemények, és mindig sajnálom, hogy nem bírom sokáig megjegyezni a szövegüket, mert óriásiak. Egy foszlány az egyik tegnapi számból: "Még jó, hogy nem házasodtam meg!" Szakadtam :D 

Még ősszel volt, hogy mentünk a játszótérre, és közölte, hogy "rókaéhes vagyok". Mondtam, farkaséhes. Néhány nappal később azt mondja, "éhes vagyok, mint az állat". Kicsit megszeppentem, gondolkodtam, mikor hallotta tőlem, hogy "mint az állat", mert szoktam használni, de előtte nem. Visszakérdeztem: "Mint az állat?" Jött a válasz is: "Igen. Milyen állat?" Ekkor esett le, hogy megint a farkaséhes szót keresi, csak nem találja :D (Azóta mindig elsőre meglesz.) 

*Gyerekkoromban a szülinapomon és a névnapomon sosem kellett oviba/suliba mennem, anyu igazolta azt a két napot, és ovi/suli helyett olyan programot csináltunk, amilyet kértem. Szülinapon voltunk moziban, állatkertben, Mekiben (ez nagy dolog volt, mert anyu utálja, ezért soha nem vitt el, csak ezen a két napon kérhettem, és szerintem szinte mindig kértem is), névnapon a Vörösmarty téri karácsonyi vásárban, ahol megnéztük az adventi naptár nyitását is este 5-6-kor (nem tudom már, mikor volt, de az egyik épület díszített ablakait fedték fel egyesével az adventi időszakban). Az ünnepi ebéd pedig mindig az ünnep utáni hétvégén szokott lenni. Lehet, hogy jövő évtől nálunk is ez lesz a sorrend.