Gyerekek

Érdekes, ugyanakkor persze nem meglepő, hogy két teljesen egyforma gyerekünk van. Viola gyakorlatilag teljesen ugyanúgy néz ki, mint három és fél évvel ezelőtt Flóra, de még a haja is ugyanúgy nő. Tominak már tudtam olyan képet mutatni, aminek láttán nem tudta eldönteni, melyiküket látja, és ma reggel megvolt az első olyan videó, aminek csak a 30. másodpercénél derült ki számomra, hogy Flóra szerepel benne, akkor is azért, mert láthatóvá vált a Flóra feliratú, első karácsonyára készíttetett pólója :D Mindig nagyon lelkes leszek, amikor tök egyforma testvéreket látok valahol, és izgalmas belegondolni, hogy a mi gyerekeink is úgy fognak kinézni néhány év múlva, mint azok a gyerekek: mint az ikrek, csak az egyik egy fejjel magasabb, mint a másik. (És kár, hogy nem tehetek fel képet, nagy kár.)

Továbbra sem kedvelem különösebben a babakocsit, mert kényelmetlen nekem. Nem minden járműre lehet csak úgy feltolni, nem tudok bárhol lemenni a metróba*, foglalt mindkét kezem, ezért Flóráét nem tudom megfogni, valamint Viola nem tudja megfogni az én kezemet utazás közben, és nem hallja a szívdobogásomat sem. A bevásárlókocsit vagy -kosarat sem lehet kezelni, ha az ember babakocsival van, illetve a kosarat lehet, de elég durva. Ennek megfelelően akadt már olyan két és fél hónap, amikor egyszer sem babakocsiztunk. Flórával is így volt ez, őt is hordoztam. 12 kg volt, amikor utoljára magamra kötöttem, de akkor már csak a legközelebbi boltig tudtam elvonszolni vele magam, és az is kínkeserves volt**. Ezen a héten szerdán tizenkétezer lépést tettem meg a magamra kötött Violával, csütörtökön tizenötezret, és ezek után a pénteki négyezertől annyira fájt a nyakam és a gerincem, hogy megijedtem, most aztán valami bajom lett. Szerencsére nem, Tomi kimasszírozta, de ez meg az, hogy rendszeresen zsibbad mindkét kezem, és ha rám van kötve a gyerek, akkor az ujjaim úgy fájnak-égnek, mintha most nyúltam volna csalánba, arra utal, hogy nem nagyon kellene tovább erőltetni ezt az elöl hordozást. Eléggé szíven ütött a felismerés, hogy 1. imádok hordozni, 2. még csak most született meg Viola***, és máris vége lesz az elöl hordozós időszaknak. Hova rohan már az idő, de tényleg?

*A fene az elkényelmesedett, városi fejemet! Minden metróállomáson van lift, csak nem az összes kijáratnál. A mi megállónknál pl. a távolabbi kijáratnál van, és ha Flórával igyekszünk a metróhoz, nem mindegy az a plusz 100 méter. Így négyévesen azért még gyakran akad nyafogás, hogy "fáradt vagyok, nem tudok továbbmenni", aztán le is cövekel, és egy örökkévalóság, mire ráveszem, hogy újra elinduljon. Jellemzően akkor, amikor sietnék, és/vagy már csak 50 méter van hátra a célig. 

**7 kg fölött már nem szabad elöl hordozni, ha az embernek később is kell még a gerince. Nekem persze kell, csak hátulra meg akkortól szabad felszerelni a gyereket, amikor már tud ülni. A 7 kg és az ülés között Flóránál volt vagy két-három hónap, nem tudtam volna ennyit babakocsizni, és később is úgy éreztem, hogy simán elbírom elöl. Viola már legalább egy hónapja 8 kg fölött van, és még nem látszik, hogy mikor fog ülni.

***Szombaton lesz 8 hónapos.