Első névadás, ragozás és hosszú reggel

Tartalmas reggelen, sőt inkább hajnalon vagyunk túl. A gyerek szeme 5:15-kor kipattant (a bébiőrön jól hallani a motoszkálást, azért tudom), 5:16-kor már kellemes gyermekhang duruzsolta a fülembe, hogy "anya, inni". Adtam neki vizet, akkor kicsit játszott (állati hangosan, építőkockával, nyilván). Én közben becsukott szemmel próbáltam visszaaludni abban a reményben, hogy ha ő nem is tud aludni, minket legalább hagyni fog (van rá példa, nem is ritkán). De nem, rövidesen jött, hogy "anya, enni".  Akkor kentem neki vajas kenyeret (azt kért), azt eleszegette egy darabig, én közben aludtam. "Anya, tej". Jó, akkor kapott tejet, utána le kellett venni azt a játéktartó dobozt, amiben a konyhája van ezer edénnyel és zöldséggel-gyümölccsel. Egy ideig elfőzőcskézett, aztán nekiindult felfedezni a szobát, és rábukkant az apja egyik, soha ki nem bontott nyakkendőjére (nagy pakolásban vagyunk, ez-az elöl van). Bontsam ki. Mondtam, nem, mert az apáé. Zokogás. Na, itt elpattant bennem valami, mondtam, most volt elég, indulás át a szobájába, mielőtt az apját is felkelti. Zokogás. Persze mentem én is, leraktam az összehajtható matracot az ágya mellé, lefeküdt rá, én mellé. "Anya, enni." Biztos, hogy nem, már ettél, legközelebb majd a bölcsiben kapsz. Ordítva zokogás, hogy enni, enni, enni. Végül elfogadta, hogy bármennyire üvölt, akkor sem kelek fel még egyszer, meg talán abból is megértett valamit, hogy durván hosszú napja lesz a bölcsiben, ha nem hajlandó aludni még egy kicsit. Elaludtunk, ekkor lehetett vagy fél hét. Nyolcig nyugi is volt. Bár nyolcra viszem a bölcsibe, ma csak akkor keltettem, gondoltam, teljesen mindegy, hogy egy nap fél órával később érünk oda (amúgy tényleg mindegy).

Kiballagtunk a kapun, észrevette a kezemben a plüssnyulat, amit mindig viszünk a bölcsibe, és amivel aludni szokott bent. Nagy boldogan: "Sütiiii!" Mondtam, ez nem süti, hanem nyuszi, de persze odaadtam neki. Erre felmutatta, mondván, süti. Kértem, mondja, hogy nyuszi. Mondta, utána megint felemelte a nyusziját, és közölte, hogy süti. Kérdeztem tőle: "Ő egy nyuszi, akinek az a neve, hogy Süti?" "Igen." "Akkor ő az első játék, akit elneveztél?" "Igen." Na, hát így történt, hogy Flóra először adott nevet valamelyik plüssének, konkrétan a fehér nyuszinak, aki innentől kezdve Süti.

Nagyon ráérősen ballagott, és még az első sarkon sem voltunk, amikor láttam, hogy fél kilenc van. Mondtam Flórának, kicsit siessünk, mert még a végén lemarad a reggeliről, most osztják a nénik. Erre a reakció: "Aaaa!" Csalódottan, lemondóan. Aztán nagy nevetés :D Megnyugtattam, hogy azért marad neki is reggeli, csak most már sietni kell.

Egyébként pedig négy-öt napja ragoz. Eddig úgy szerkesztett mondatot, hogy pl. "Páji enni", "Aji aludni". Egyik napról a másikra már így csinálja: "Páji eszik", "Aji alszik". Valamint birtoklást is kifejez: "Oláj" = Flóráé, "apaj" = apáé, "anyaj" = anyáé. A kiejtése is fejlődik: azt nem tudom pontosan, mióta nem aja, hanem anya vagyok, de úgy egy hete talán.

És nagy léptekkel halad a szobatisztaság felé is: egy nap már négyszer-ötször is szól, hogy vécére szeretne menni. Nem is a bili érdekli, bár azzal is ismerkedik, inkább a vécé. Nagyon tetszik neki, nagyon büszke, amikor sikerül használni, és külön poén, hogy ha mi kijövünk, akkor visítozva-ujjongva tapsol, és skandálja a nevünket :D Ért a motiváláshoz.