15. Győrkőcfesztivál

 Egészen döbbenetes, hogy bár az idei a 15. volt, én még sosem hallottam erről a rendezvényről. Mindegy is, jobb későn, mint soha, Flóra három éve (amikor a 14. fesztivált rendezték) még kicsi lett volna hozzá, most pont elég nagy már hozzá. Violának meg egyelőre minden megfelel, csak együtt legyünk.

Úgyhogy akkor ez volt az idei egyik nyaralásunk. Pénteken utaztunk, nem volt kihívásoktól mentes az út - másfél órát késett a vonat, és kb. 30 kg-val a vállamon-mellkasomon-hátamon plusz Flórával vonatoztam, hát, nagyon vártam már, hogy odaérjünk. Győr külvárosában választottunk egy hotelt, mert van medencéje, és Gyárváros csak egy megálló vonattal, ráadásul 10-20 percenként van járat. Mint utóbb kiderült, ez elméletben jól hangzik, a gyakorlat kicsit mást mutat - a gyárvárosi állomás otthoni viszonylatban is gyalázatos, nincs kiírva semmi, nincs egy kijelző, és az utolsó pillanatokban mondják be, hová érkezik a vonat, így volt is olyan eset, hogy nem értük el, hiába voltunk ott az állomáson már harminc perce. Ja, és persze nem ritka a 15-20 perces késés, mert hát MÁV.

A szobánk szép volt, kényelmes is, Viola kapott utazóágyat, a három rendes ágyat meg össze lehetett tolni, így Flóra aludt középen, hogy ne essen le, mert elég sokat vándorol álmában. Volt hűtőnk, annak külön örültünk. 

Első nap nagy rohanás lett a dolog vége a másfél órás késés miatt. Elrohantunk a rengeteg cuccal Gyárvárosba, majd fél óra szusszanás után zúztunk vissza Győrbe, hogy még lássuk a fél 6-os fesztiválmegnyitót, a Szabó T. Anna meséje alapján született mesekoncertet. Hát, nem értünk oda, csak 3/4 6-ra, de azért az előadás nagyobb részén így is ott voltunk. Flórának nagyon tetszett, tátott szájjal nézte-hallgatta, én meg jókat mosolyogtam a poénokon. Utána végigálltunk egy kb. 30-40 perces sort az ugrálóvárért, és közben kiszúrtam Varró Danit, amint egy mellékutcában dohányzott. Gondolkodtam, vajon mennyi idősek is most a gyerekei, itt lehetnek-e vele. Aztán a költő leült a közeli étterem teraszán az egyik asztalhoz, és máris kiderült, hogy igen, fesztiválozó korban vannak a fiai. Engem nagyon feldobott, hogy láttuk, Flórát tökre hidegen hagyta, pedig nagyon szereti a Csütörtök, a kisördögöt, elég sokszor kéri esti mesének. (Én meg imádom, és mindig remélem, hogy kap még további kalandokat a három ördögfióka.) 

Nagyon későn értünk a szállásra, vacsora és zuhanyzás után már csak egy rövid mesélésre maradt idő, és ahányan voltunk, annyifelé dőltünk. Senkit sem kellett ringatni. (Na, jó, Violát kellett, de őt se sokat.)

Szombat reggel felkeltünk viszonylag időben, aztán elballagtunk reggelizni a szálloda éttermébe. Elképesztően lassan érkezett meg a reggelink, úgyhogy hamar elengedtem azt a tervemet, hogy 11-kor már a (10-kor kezdődő) programokon legyünk. Aztán kiderült, hogy a későbbi vonat késik 25 percet, majd annyira későn mondták be, hová érkezik, hogy a lift nélküli, rengeteg lépcsős állomáson esélyünk sem volt elérni. Így történt, hogy hiába vártunk 30 percet a vonatra, mégis lekéstük. Ettől már kicsit begőzöltem, eléggé dühített, hogy csak délre fogunk odaérni, amikor az eredeti terv szerint 4-kor már visszafelé akartam indulni, hogy legyen idő medencében pancsolni a szálláson, és időben ágyba kerüljön mindenki. De sebaj - ha csak délre értünk is oda, nagyon jól éreztük magunkat. Ezerféle előadás, program volt, kézműves vásár, mindenféle játék. Egészen döbbenetes. Az meg pláne, hogy az egész teljesen ingyenes. Három-négy óra alatt körbejártuk a Radó-sziget felét (!), és ezzel kb. a fesztivál területének felét láttuk. Utána elballagtunk a Széchenyi térre, ahol a kiírás szerint vizes játszótér volt - az én lelki szemeim előtt olyasmi jelent meg, mint amit itt Bécsben emlegetünk vizes játszótér néven, de ez kicsit más volt: volt négy vagy öt felfújható medence, és ezekben felfújható óriáslabda, amibe be lehet bújni, hasonló henger, hattyú alakú, kormányozható kishajó. Nagyon jópofa volt mind, és mert minden karszalagos gyerek ingyen játszhatott 3 percet mindegyikkel, brutális sorok alakultak ki. Flóra a labdás játékot választotta, az meg a hattyús a tér egyik sarkában volt, a sor majdnem az átellenes sarokig ért. Végigálltuk, egy óra volt. A tűző napon. De nagyon megérte, a gyereknek nagyon tetszett. Utána vissza a szállásra, és bár későn érkeztünk, azért még volt idő pancsolni is. Különösen jólesett a kb. 40 fokos hőség után.

Vasárnap korán keltünk, összepakoltunk, reggeliztünk, és fél 10-kor már Győrben voltunk. Az állomáson még pont lecsaptunk az utolsó csomagmegőrző automatára (az utánunk érkező család már csak kétségbeesett arccal toporgott, hogy akkor most mi legyen, irtóra örültem, hogy nem mi jártunk úgy, mint ők), és rohantunk a Radó-szigetre egy bábelőadásra. Na, arról lemaradtunk, mert nem találtuk meg a megfelelő színpadot, de Flóra varrt egy könyvet (illetve hát én :D), kijátszotta magát a hangszeres játszóházban, közben pedig meghallgattuk Danny Bain és előadótársa, Béla mesekoncertjét, és annyira szuper volt, hogy meg is mutatom nektek a kedvenc mesémet, kb. 10 perc, jó mulatást! Aztán láttunk egy fél Babszem Jankót, ami igazából egyikünknek sem tetszett annyira, úgyhogy haladtunk tovább, felfedeztük a Radó-sziget másik felét, és épp be tudtunk kapcsolódni egy részben élőszereplős, részben bábos Robin Hoodba is, ami után Flóra kipróbálhatta a nyilazást és a kardozást is. Az előadás nekem nagyon tetszett, rém idétlen volt, de igen szórakoztató. Végül még felfedeztük a Vársétány játékait, dominóztunk meg kísérleteztünk, aztán hazafelé irányultunk.

Az állomáson ki volt írva, hogy 20 percet késik a vonat, úgyhogy én nagyon ráérősen mentem el mosdóba Flórával. Amikor visszaértünk, az fogadott, hogy csak 15 perc a késés, vagyis 4 perc múlva megérkezik, úgyhogy zúzni kell a vágányhoz. Éppen nemrég döntöttük el, hogy többnyire vonatozni fogunk autózás helyett, hááát, sokat kell majd meditálni, nehogy felforrjon az agyvizünk a remek szolgáltatás használata közben. Azért csak hazaértünk.

A gyerekek szuperül érezték magukat, jól elfáradtak, és annyira király volt az egész, hogy családi hagyomány lesz belőle, legalábbis remélem. Szeretnénk minden évben menni. Csak majd hónapokkal előtte foglalunk szállást, és nem a külvárosban, mert hiába van busz és vonat is, eléggé reménytelen ez a közlekedés téma.

Ha majd hozzám kerülnek a képek, teszek fel néhányat.