LizaGazdija

Mindig csak hónap utolsó napján lehet felmondani a lakásbérletet, és mivel mi hónap elején nézhettük meg az új lakást, már majdnem egy hónapja tudtuk, hogy elköltözünk, mire ketyegni kezdett a felmondási idő. Ami 3 hónap. Tök véletlenül, keresgélés nélkül találtam valakit, akit érdekelt volna egy pont ilyen lakás pont ezen a környéken, írtam is a házkezelő cégnek, hogy milyen szuper már, és akkor elmehetünk-e előbb, hogy ne kelljen 3 hónapig fizetnünk egy olyan lakás bérleti díját, amiben nem lakunk. Az volt a válasz, hogy a tulaj nem keres utánbérlőt, úgyhogy sorry. Így történt, hogy három hónapig fizettünk két lakást, nagyon móka volt. Szeptember 30-ig szólt a szerződésünk a régiben, és az volt a cég kérése, hogy fessünk ki, majd csillogó-villogóra takarítva adjuk át a helyet. Tomi az apukájával, a húgával és a sógorával ki is festett. Mi ugyan nem frissen festve kaptuk annak idején, és voltak is lyukak meg itt-ott foltok a falakon, azóta már kétszer cserélt kezelőcéget a ház, és miv

Máltán történt tegnap, hogy egy nő autóvezetés közben arra lett figyelmes, hogy valaki fekszik az út szélén, félig az útra lógva. Arra gondolt, talán elájult a melegtől, lehúzódott, odament hozzá. Kiderült, hogy egy afrikai srác fekszik ott, aki egy építkezésen dolgozott, amikor két emelet magasságból lezuhant*. A főnöke egyből kocsiba rakta, mondván, beviszi a kórházba, majd egyszer csak megállt, és kiparancsolta a srácot a kocsiból. Ugyanis a szerencsétlennek még nem volt meg a munkavállalási engedélye, feketén dolgozott, és a főnök úgy volt vele, ő emiatt nem akar bajba kerülni. Mennyire kell embertelennek lenni ahhoz, hogy valaki az út szélén kidobjon a kocsijából egy sebesült embert? Ilyet állatokkal sem tesz meg normális ember, de hogy valaki egy embertársával szemben is képes rá, arra nincsenek szavak. Hogy ennyire semmibe vegye a másikat, hogy az se érdekelje, ha a nyomorult ott, az út szélén hal bele a sérülésébe, vagy akár abba, hogy elütik... És mennyire lehet ostoba az, aki

 Flóra fél 8-kor ébred, 10 mp-cel később már hisztizik, hangosan sír. Megfogom a kezét, elindulok vele a nappaliba*, közben rádörrenek: - Fejezd be, mert felébreszted a húgodat! Valamivel később, már túl a hisztin ül a kanapén, míg én a hálószobánkban összeszedem, mit adok rá. Egyszer csak felsír Viola (akit Flóra minden esetben vagy a nevén emleget, vagy úgy, hogy "a (kis)testvérem"). Flóra erre ordítva, hogy tuti meghalljam: - Anya, sír a húgom! :D Violának ez a reggel nem volt olyan jó kör, volt némi sírás, amíg készülődtünk Flórával. Flóra többször bement hozzá, felhúzta neki a zenélő plüsst, ami a babaágyon lóg, beszélt hozzá, ringatta. Ettől Viola megnyugodott, így Flóra kijött, majd két perc múlva kezdődött megint a sírás, úgyhogy Flóra visszament. Ebből volt talán három kör. (Én közben futólépésben jöttem-mentem a lakásban, énekeltem, hogy "Alma, alma, piros alma odafönn a fán...", és mondogattam, hogy nemsokára jövök, felveszem.) Amikor bejutottam a gyereks

Ettől a félévtől jár magyar oviba (heti egyszer másfél órás foglalkozás, amúgy marad az eddigi, sima, osztrák ovijában), nagyon várta az első alkalmat. Mondtam neki, miket csinálnak majd, többek között lesz barkácsolás. Erre ő: "Nagyon várom a barkácsokat!" Majd az első alkalom után mesél: "Énekeltünk, mondókáztunk, de barkácsok nem voltak." :) Hozzám hasonlóan ő is nagyon szereti az ír táncot, az alábbi videót kb. minden nap megnézzük. Amikor először látta, mondtam neki, hogy táncolnak, ír táncot járnak a nénik meg a bácsik. Azóta gyakran kéri így: "Nézzünk táncot járt!" Elalvás előtt, már sötétben, fekve töpreng: - Szoktam a Violát simogatni, puszilgatni, ölelgetni, ringatni... Mit szoktam még? ... A Violával! - Szoktad vigasztalni, ha sír, mondod neki, hogy mindjárt jön anya, szoktad tolni a babakocsiban, fürdetni, te szoktad elővenni neki a tiszta pelust, meg szoktad törölni a popsiját, szoktál neki énekelni. [Széles mosollyal:] Sok mindent tudok a Vio

 Még az első lezárás idején botlottam bele a Facebookon a Viva La Dirt League néven futó, új-zélandi csapat videóiba, és nagyon megszerettem őket, mindig jókedvre tudnak deríteni. Több sorozatot csinálnak, nálam mindent visz a Bored, ami egy Playtech nevezetű, a valóságban is létező számtech bolt fiktív csapatának elképzelt hétköznapjait mutatja be, valamint az Epic NPC Man, ami a LoL és WoW típusú szerepjátékok logikai bukfencein élcelődik. Szokjatok rájuk ti is! Epic NPC Man Bored

Plakát. Felsorolva rajta egy csomó bűn: LMBTQ, gender (jelentsen ez bármit is a kreatív plakátalkotó szerint), liberalizmus, feminizmus, még néhány hasonló, ateizmus. A lista alatt: "Pusztítsd a szörnyet!" Ja, ez Pécsett. Wow. Egészen érdekes érzés, hogy otthon vannak olyanok, akik szerint akár én is elpusztítandó vagyok (mert ateista vagyok), és ezzel a gondolatukkal teleragasztják az utcát. Nyilvánvalóan a keresztényi szeretet jegyében :D Eszembe jut egy kb. 20 évvel ezelőtti chat egy sráccal, aki többször kifejtette, hogy mélyen hívő, gyakorló katolikus, majd egyszer elmondta, hogy ő gyűlöli a kommunistákat (értsd: baloldal), és hamarosan kitör a polgárháború, és ő az igaz oldal élén, az első sorból dobál majd Molotov-koktélokat a hazaárulókra. Akkor is ugyanez jutott eszembe: nyilván a keresztényi szeretet nevében.

Sejtettem, hogy nem lesz sima, egyszerű, rózsaszín köd, de az, hogy ennyire nehéz, mégis meglep. A nagylányban nagyon dúlnak az érzelmek: nagyon szereti a kistestvért, ezt napi sokszor elmondja, és a gondoskodásból is látszik, valamint nagyon szeret engem is (mondja, bújik, az oviból majdnem minden nap ajándékot hoz nekem, pedig ez eddig nem volt szokása), ugyanakkor féltékeny is Violára, és haragszik rám. Vagy legalábbis igyekszik bosszút állni rajtam azzal, hogy brutálisan dacos és hisztis (eddig is az volt, de most elképesztő méreteket öltött mindkettő). Viola meg újszülött, így nincs még semmi rendszer az ébrenlétében és alvásában, van, hogy 2-3 órát alszik egyben, van, hogy óránként kel. Ez utóbbit Flóra nehezebben viseli, mert akkor tutira valamilyen játék közepén tartunk, amikor felsír a baba - volt is már, hogy amikor meghallotta a sírást, ő is sírva fakadt, és azt kérte, ne menjek oda Violához, játsszunk tovább. Nyilván a szívem megszakad ilyenkor, plusz nagyon fáradt vagyok,

 Ma 6 éve érkeztem Bécsbe. A szobám Nevenánál - nagyon szerettem itt lakni Praterstern metrómegálló Kipakoltam a bőröndömet, majd kimentem a Praterbe, és felültem az óriáskerékre. Ezzel ünnepeltem meg a Bécsbe költözésemet. Ez pedig az első itt töltött napom szuvenírje, most is megvan, de most már nem használom, inkább féltve őrzöm. (Ez jelzi a talán hibás hozzáállásomat a tárgyakhoz.) Valójában 2014. július 2-án költöztem el Magyarországról, azóta 2015-ben egyszer két hónapot, egyszer kb. három hetet, egyszer a CELTA miatt megint két hónapot töltöttem otthon, 2016. januárja óta csak látogatóban voltam kis hazánkban. Jellemző kérdések, amik gyakran érkeznek, főleg azóta, hogy megszületett Flóra. 1. A gyerek(ek) osztrák(ok)? (Illetve egy esetben: "És akkor Flóra német?") Nem, a gyerekek magyarok. Nem jár osztrák állampolgárság senkinek csak azért, mert itt született. A mi gyerekeinknek 6 éves korukban kérvényezhetjük, magunknak meg talán 10 itt töltött év után. Egyszer kíváncs

Most se kezdődött egyszerűen, viszont hamar egyszerűvé vált, remélem, így is marad. Flóránál sokat küzdöttünk ezzel a dologgal, mert nagyon pici volt születésekor. Mivel elég sokáig rendesen féltem, hogy nem fog menni, volt otthon egy doboz tápszer vész esetére. Párszor a határán voltam, hogy felbontsam, amikor nagyon kétségbeejtőnek éreztem a helyzetet (amikor úgy tűnt, nem tudok lépést tartani Flóra étvágyával, hiába fejek, mint az őrült). A kórházban cumisüvegre szoktatták, mert az volt a legegyszerűbb. Mivel szoptatni őt nem volt sem gyors, sem problémamentes, üvegből kapta a lefejt tejet (amikor már láttak rá esélyt, hogy belátható időn belül ki lehet venni az orrszondát). A cumisüveg azért jó, mert cumizavart okoz (nem mindig, de gyakran), és nálunk okozott is, úgyhogy egyre nehezebbé vált a gyerek szoptatásra terelése. Ez egy idegőrlő ördögi kör. Aztán egy kórházi kontrollon, amikor vért vettek attól az apró babától, cumit toltak a szájába, hogy ne ordítson (surprise, surprise: