Kétgyerekesség

Sejtettem, hogy nem lesz sima, egyszerű, rózsaszín köd, de az, hogy ennyire nehéz, mégis meglep. A nagylányban nagyon dúlnak az érzelmek: nagyon szereti a kistestvért, ezt napi sokszor elmondja, és a gondoskodásból is látszik, valamint nagyon szeret engem is (mondja, bújik, az oviból majdnem minden nap ajándékot hoz nekem, pedig ez eddig nem volt szokása), ugyanakkor féltékeny is Violára, és haragszik rám. Vagy legalábbis igyekszik bosszút állni rajtam azzal, hogy brutálisan dacos és hisztis (eddig is az volt, de most elképesztő méreteket öltött mindkettő). Viola meg újszülött, így nincs még semmi rendszer az ébrenlétében és alvásában, van, hogy 2-3 órát alszik egyben, van, hogy óránként kel. Ez utóbbit Flóra nehezebben viseli, mert akkor tutira valamilyen játék közepén tartunk, amikor felsír a baba - volt is már, hogy amikor meghallotta a sírást, ő is sírva fakadt, és azt kérte, ne menjek oda Violához, játsszunk tovább. Nyilván a szívem megszakad ilyenkor, plusz nagyon fáradt vagyok, emiatt pedig igen hamar a türelmem végére lehet érni megfelelő mértékű dacoskodással és/vagy hisztivel. Na, szóval nem könnyű semmilyen szempontból. 

Ráadásul Flóra már a terhesség felénél leszögezte, hogy az esti rutinnak ugyanolyannak kell maradnia, mint volt, akkor is, ha már itt lesz Viola. Tök jogos igénynek tartottam ezt akkor is, tartom most is, mert nyilván biztonságérzetet ad neki, hogy minden este ugyanúgy megy le, szereti ezt a rutint, és már évek óta mindig ugyanúgy történnek a dolgok esténként, nyilván ne változzon ez most se. Csakhogy úgy alakul már jó két hete, hogy Viola este fél 6 és kb. 10 között nem alszik 5-10 percnél többet, viszont, ha ébren van, sír, kivéve, ha felvesszük. Mivel nálunk nem volt szokás a gyerek sírni hagyása eddig sem, és most sem vezetjük be, hát, felvesszük. Flóra esti rutinja meg fél 7-től 9-ig tart, vagyis Viola nyűgös időszaka telibe lefedi. 

Ha este ketten vagyunk itthon Tomival, akkor okés, mert egyikünk az egyik gyereket "intézi", másikunk a másikat. Flóra rutinja úgy néz ki, hogy vacsora, közben videótelefon a szüleimmel (ezt az első lezárás kezdetén vezettük be, szóval másfél éve így van), utána fürdés, vitamin, fogmosás, öltözködés, anya mesét olvas, majd altatás, amit csinálhat anya és apa is, igazából mindegy, mikor ki. Az viszont, hogy a mesét én olvasom, nem változhat soha. (Kivéve, amikor itt vannak a szüleim, és a gyerek közli, hogy a Nagyi olvas.) Ha egyedül vagyok, na, az izgalmas, és torkollott már sírásba, mert nem tudtam Flóra mellé feküdni az altatáshoz, mivel Viola a kezemben volt, pedig ő éppen nagyon igényelte volna, hogy hozzám bújva alhasson el.

Tomi heti kétszer dolgozik este, amúgy együtt visszük az estét. De a héten egyik nap nem volt jól, nem tudott részt venni az estében, így látta, milyen ez egyedül. Utána azt mondta, minden munkás estéjére megpróbál nekem segítséget szervezni. Ma az egyik húga jött át a férjével 7 körül, és egészen 9-ig, talán fél 10-ig itt voltak. Óriási segítséget jelentettek azzal, hogy hol fogták és ringatták a kicsit, hol szórakoztatták a nagyot, így senki sem sírt.

Flóra lefekvéskor: "Nem akarok aludni! Én csak pihenni fogok, nem alszom, nem vagyok álmos. Inkább 'pázolozzunk'*, utána főzzünk játékból vizet, utána táncoljunk, és utána aludjunk." Közvetlenül ez után a duma után indítottuk el az ommozást, odabújt a gyerek, aztán a 20 perces omm 9. percében már mélyen aludt :D

A késő esték szoktak nyugisak lenni. 9 és fél 10 között elalszik Flóra, utána még kb. fél órát van a kezemben Viola, utána van egy órám egyedül (mert Tomi mostanában Flórával együtt dől ki), ebbe bele szokott férni egy rész Office (most szoktam rá, és nem értem, eddig miért nem ismertem, haláli), esetleg egy kis olvasás, egy kis netezgetés.

Majd biztos lesz ez könnyebb is. Abban bízom, hogy mivel kezdettől fogva Flóra napjába próbáljuk integrálni Violát, Viola belejön majd.

Fél 10 és 10 között ma (is) kispárna voltam. Olyan jó, amikor szuszog rajtam egy baba :) (Úgy tűnhet, mintha teljesen függőlegesen lenne, kb. állna, de nem, valójában fekszik.)

*Puzzle-özzünk :)