LizaGazdija

Ev'ry Time I Feel the Spirit

Kiírja, hogy az élet milyen igazságtalan, és amikor már azt hinnéd, hogy végre egyenesben vagy, akkor viszi be a legnagyobb ütést, és így miben bízzál. Erre odakommentel egy ismerőse, hogy mi a baj. Válasz: a Facebookon nem publikus. Tökéletes.

Ma este lesz a 10 éves osztálytalálkozónk. Evidens, hogy két nappal ezelőtt hirtelen, kb. egyik pillanatról a másikra kiszáradt az arcbőröm, és azóta szorgosan pereg. Kétféle krémmel kenem nonstop, de eddig még nem oldódott meg a helyzet. Jó, most így nem pereg, szóval ki fogom tudni sminkelni magam estére ( :D ), de olyan a tapintása, mint a smirglié. Plusz húzódik, fáj, nyösz. Közben közeledik a karácsony, olyannyira, hogy holnap már advent első vasárnapja lesz. Már ezerrel gondolkodom, ki mit kapjon, van, amit be is szereztem, van, ami még várat magára, van, amit még ki sem találtam. Rajta vagyok, hogy meggyőzzem magam, idén tényleg nem lesz időm kézzel készíteni ajándékot senkinek, de azért két emberrel kapcsolatban is azon töprengek, hogy kéne hímezni nekik. Nem valami nagy dolgot, csak egy kis karácsonyfadíszt. Meddig tarthat egy olyan? Biztos nem több egy óránál, viszont kézzel készül, szívvel-lélekkel, és szépen mutat a fán. Ebből szoktak az olyan szintű szívások lenni, mint

Ma részt vettünk egy mintaórán, ahol az oktató kitalált szavakat tanított meg nekünk. (A csoport egyik fele volt a kísérleti nyúl, a másik fele a megfigyelő.) Bevezetésként arról beszélgettünk párban, vajon létezik-e szerelem első látásra. A párommal megfejtettük, miért nem. Van, hogy az ember úgy érzi, első látásra beleszeretett valakibe, aztán ahogy megismeri, ez az érzés egyre erősödik, míg végül örökre együtt maradnak. Meg olyan is van, hogy az ember úgy érzi, első látásra beleszeretett valakibe, aztán ahogy megismeri, ez az érzés előbb-utóbb elmúlik, és nem lesz köztük semmi. Ezek szerint a szerelem első látásra csak vonzalom, ami a megismeréssel vagy erősödik, vagy elmúlik.

Ez az ünnep mindössze olyan formában van jelen az életemben, hogy csináltam róla egy ppt-t pár éve, és amikor van angolos csoportom, meg szoktam nekik mutatni, esetleg, ha jók, és van időnk, megnézzük a "This Is America, Charlie Brown" című mesét vagy a Jóbarátok hálaadáskor emlékeket idézős részét. Nagyjából ilyenkor lehet érdemes megnézni a "Miracle on 34th Street" (nálunk "Csoda New Yorkban") című filmet is, aminek az első jelenetei a Macy's hálaadásnapi felvonulásán játszódnak (csak a Macy's valami más nevet kapott). Ez a felvonulás 1924 óta létezik, hatalmas esemény, őrületes tömegek járnak ki rá, és persze az egész USA-ban leadja a tévé, Most a korai éveiről találtam egy fotóösszeállítást , amit szerintem nagyon érdemes átlapozni - ha másért nem, akkor az 1930-as évekbeli Miki egérért :) Hmm, most kedvet kaptam a filmhez , lehet, hogy meg kéne nézni Advent első vasárnapján. Jó, hát végtelenül amerikai, nagyon nyálas, viszont nagyon jó bevezet

Nagyon érdekes megfigyelni, hogy mindenki frusztrálódik a kurzuson, de mindenki más miatt. Az anyanyelvi beszélőket és a régóta nyelvterületen élő, kb. ott felnőtt magyar résztvevőt, akik most döntöttek úgy, hogy tanárok lesznek, frusztrálja, hogy a magyar résztvevők, akik Magyarországon nőttek fel, és iskolában tanulták a nyelvet, kenik-vágják az olyan dolgokat, hogy mi a melléknév és a határozószó közötti különbség, melyik igeidőnek mi a neve, és hogyan lehet elmagyarázni, hogy mikor használjuk. A magyar résztvevőket, akik eddig is tanárok voltak (rajtam kívül még egy nő ilyen, azonnal láttam rajta, amint beült közénk tegnap délután - az első napon nem volt itt), frusztrálja, hogy magyarázgatják nekik a melléknév és a határozószó közötti különbséget, azt, hogy melyik igeidőnek mi a neve, valamint a szakmódszertan nyilvánvaló részeit. A magyar résztvevőt, aki most döntött úgy, hogy tanár lesz, frusztrálja, hogy iszonyú sok új inger éri meg rengeteg információ zúdul a fejére, ami

Jól sikerült, bár történtek hibák. A diákok is élvezték, én is élveztem, minden oké volt. A többiektől és az oktatótól is teljesen jó észrevételeket kaptam, nagy része olyan, amit magam is felírtam az önértékelési lapra, amit ki kell tölteni az órám után. Amúgy meg ez egy agyleszívda. De komolyan. Nulla gondolkodási képességem maradt a nap végére, tiszta csoda, hogy sikerült nagy vonalakban megtervezni a csütörtöki órát (ja, csak az első délután tűnt viszonylag üresnek az óratervezéstől eltekintve, ma már látom, hogy nem lesz itt fordítás egy sor sem), meg hogy semmit sem hagytam el edzésre menet, az öltözőben, és edzésről hazafelé jövet. Mert voltam Krisznél, és megint csak elmondhatom, hogy az edzés boldogság. Nagyon hiányzott már Krisz órája, és bár nehezebbnek éreztem, mint máskor (mert kissé kijöttem a formából), azért ma is ment úgy, mint máskor, csak jobban elfáradtam a végére. Holnap meg új nap. És tanfolyam. Most arra tippelek, hogy ez attól lesz stresszes, hogy állati meg

Ami szuper, hogy a csoport tagjai csupa szimpatikus, kedvesnek és jófejnek tűnő emberek. A csoportnak majdnem a fele magyarokból áll, a többiek anyanyelviek, ki skót, ki angol, ki amerikai. Az oktatók hárman vannak, ketten szimpatikusak, a harmadik nem annyira. A nap elején ismerkedés volt, aztán megtekintettünk egy 150 perces órát, közben jegyzetelni kellett. Ez a rész tök jó volt, mert mindig érdekes más óráját megnézni, összehasonlítani a módszereit a sajátjaimmal, megállapítani, hogy hú, ez a jó ötlet, ezt használni fogom, vagy azt, hogy ezt én szerintem jobban csinálom. Nekem fura volt, hogy egyszer sem hangzott el a kérdés a diákok felé, készen vannak-e adott feladattal, így sokan többször nem jutottak el a végére, miközben nem kellett volna már sok ahhoz, hogy a végére érjenek. Én magamról tudom, hogy az ilyen nagyon frusztrál, főleg akkor, ha meg tudom csinálni a feladatot, mert van hozzá elég tudásom meg képességem. Az is fura volt, hogy amikor egy olyan szót, ami ugyanolyan

Délelőtt kimentem a Millenárisra, és megnéztem a tortakiállítást, mert idén a cirkusz volt a téma, és hát én a cirkuszt nagyon szeretem. Csodaszép torták voltak, nem csalódtam. Úgy készültem, hogy semmit sem fogok megkóstolni, de aztán volt kint egy olyan cukrászda, ahol minden cukor, liszt és tej nélkül készül (nekem mondjuk a tejjel pont semmi bajom), és náluk vettem egy áfonyás-kókuszos koszorút. Nagyon finom volt. Jó, első gondolatom ez volt: még mehetne bele egy kis cukor :D Vagy méz. De ettől függetlenül nagyon ízlett. Kint volt a Fővárosi Nagycirkusz is egy standdal, és 25% kedvezménnyel árultak jegyeket a Balance című előadásukra. Most már ez a negyedik év, azt hiszem, amióta megfogadtam, hogy minden műsorukat megnézem legalább egyszer, és ezt még pont nem láttam. Gyorsan fel is hívtam Danit, az unokaöcsémet, hogy jön-e velem (tavaly óta szokott), és jön, úgyhogy mindjárt lecsaptam két jegyre. December elején cirkusz :) Várom, jó lesz. Hazajöttem, tanítottam egyet, aztán kim

Vicces ez, hogy csak így ugrálok országok között, de azért majd jó lenne lassan abbahagyni. A kaland része király, a bőrönd ide-oda cipelése, na, az nem király. Különösen a harmadikra felvonszolni volt jó (a házban nincs lift), de erős vagyok, mint a bivaly, szóval sikerült. Nevena amúgy nagyon barátságos volt egész nap, barátságosan is búcsúzott, ráadásul puszival. Itthon letettem a cuccaimat, kipakoltam, amit ki kellett (pl. a húst, ami nem fogyott el két hónap alatt, höhö - persze mélyhűtőben volt, és most a következő napokban elhasználom). Utána kicsit ültem, pihegtem, majd elmentem bevásárolni a Tescóba, és jólesett. Hazajöttem, gyorsan bepakoltam a hűtőbe a dolgokat, aztán már találkoztunk is Blankával. Sétáltunk egy kicsit, majd ittunk egy-egy hideg, habos kakaót a Cserpesben :) Nagyon jó volt megint találkozni, és kellemes a tudat, hogy most gyakrabban is menni fog, mint az elmúlt időszakban. Most pedig lassan eldőlök, hogy reggel fel tudjak kelni, meg tudjam nézni a sütiki

Reggel kijelentkeztem a címről, és hoztam haza néhány Meldezettelt, hogy legyen raktáron, Nevena örült neki. Aztán összepakoltam - az egész nem volt fél óra, és minden befért :) Persze még pár apróságot majd reggel kell eltennem, és amit nem viszek haza, azt is csak reggel költöztetem ki a tárolóhelyiségbe, meg még ki kell takarítani a kiürített szobát, de alapvetően készen állok a hazautazásra. Azért furi, de örülök neki, hogy megint otthon leszek egy kicsit. Délután találkoztam Györgyivel, beszélgettünk egy jót, este meg Fruzsival hasonlóképp. Hiányozni fogtok, lányok, de nemsokára jövök vissza :) Beszereztem néhány karácsonyi ajándékot is, biztos, ami tuti, és még este is láttam olyat, amiért lehet, hogy holnap még visszamegyek, ha belefér az időmbe. És hideg lett. Kifejezetten hideg. És egész nap szakadt az eső. Lehet, hogy jön a tél? Én nem bánnám, jöhetne haza is. Ez két karácsonyi hangulatú forró csoki Ez meg egy macska, aki nagyon kapaszkodik, mert a lába

Nagyon rendesek voltak a Generalinál, kaptam mára időpontot, hogy köthessek betegbiztosítást, hogy kapjak tartózkodási engedélyt. Mert akinek nincs munkaszerződése, annak biztosításra adnak ilyet, vagy arra sem. Viszont nem kedv kérdése, hogy csináltatok-e ilyen papírt vagy sem, hanem az érkezésemtől számított 4 hónapon belül kötelező, és ha kicsúszom a négy hónapból, akkor - ahogy az egyik magyaros fórumon írta egyszer egy nő - büntike 50 és 250 euró közötti értékben, és senki sem tudja, mitől függ, hogy mennyi. Egy 3 évvel ezelőtti posztban egy itt dolgozó könyvelő arra biztatott valakit, tolja az ügyintéző orra alá a munkaszerződését, ami már nem érvényes, mert kilépett három héttel korábban, hátha nem ellenőrzik. Ezen elgondolkodtam, de végül úgy döntöttem, nem hazudok,  mert az csúnya, és ha véletlenül pont ellenőrzi az ügyintéző az infót, akkor még jól meg is büntet (ez is fent van a neten, szólnak jó előre). Jó lett volna ezt a tartózkodási engedélyt még akkor megcsinálni, amiko

Egy egész reggelt azzal tölteni, hogy őrült módon keresem a nyomorult Meldezettelt, mert kell a tartózkodási engedélyhez, hatszor mélységesen elszégyellni magam, hogy csak sikerült elhagyni, amikor mindig annyira vigyáztam rá, mintegy tízszer átkutatni a szobát, de olyan szintig, hogy az íróasztalt meg a kanapét is elhúzom, beletörődni a sorsomba, kikutatni a netről, hogy az ingyenes fecni másolata mintegy 30 euróba fog kerülni, szidni magam, amiért képes voltam elhagyni - majd megtalálni egy olyan iratkupacban, ami a friss hivatalos postából áll, és két napja készítettem össze. Nem tudom, hogyan került oda, szeretném azt hinni, hogy két napja, az összeállításkor fogtam hozzá véletlenül. De azért ezt a reggelt... Eeeezt a reggelt... Pff.

Még a holland palacsintázáskor együtt pucoltuk az almát, és együtt sütöttük a palacsintát többek között egy olasz lánnyal, Erikával. Nagyon kis életvidám, folyamatosan mosolyog, teli van energiával, ennek megfelelően hemzsegnek körülötte az emberek. Pár hete egyszer már találkoztunk, akkor egy kávézóba ültünk be, és hozta magával öt barátját, akik mind olaszok. Nagyon érdekes volt, szeretem az olasz beszédet hallgatni, ráadásul az egyik sráctól láttam életemben először azt a megoldást, hogy a rántott húshoz lekvárt evett - állítólag finom. Tegnap aztán megint találkoztunk, most a Rathausnál néztük meg a karácsonyi vásárt. Mondta Erika, hogy elhívta néhány barátját - tizenhárom ember jelent meg rajta kívül :D És ez csak a bécsi barátai egy része. Nagyon komoly. Egy ekkora csoport ahhoz már túl nagy, hogy együtt nézzen meg egy karácsonyi vásárt, ezt be kellett látnunk, de a hangulat pazar volt. Gyönyörű a vásár kivilágítva, és jó hangulata volt a forralt borozásnak is, még ha a hőmérsékl

Tegnap voltam Fruzsinál, és előkarácsonyi sütést rendeztünk. Készült citromos keksz meg almás süti, előbbi liszttel és cukorral, utóbbi zabpehellyel és édesítővel, és mindkettő nagyon finom lett. (Vicces módon annyira elszoktam a liszttől az elmúlt hónapokban, hogy konkrétan egész délután és este rossz volt a gyomrom, csak mára állt helyre. Ennek egy kicsit örülök, de féltem a karácsonyi pogácsát :/ ) Volt kuktánk is Briós személyében, aki nagyon lelkesen kóstolgatta a kekszet, amikor kapott belőle, és nem értette, miért vagyok olyan kőszívű - Marci kutya mellett megedződtem, és már nincs az a kutya, amelyik kapjon a kajámból, hiába kunyerál nagy bociszemekkel. Azért a hasdögönyözés meg a fejsimi tetszett neki :) Ja, és volt ebéd is, Fruzsi karfiolból készített pizzát - nagyon finom lett, én is fogok ilyet csinálni. Jó móka volt. Képriport következik. Pihenő kukta Keksz sütés előtt És után Almás süti :) Karfiolpizza sütés előtt (mármint a feltét megsü

Még amikor jött a pasi lakást nézni, megbeszéltük, hogy nem jelentheti be ide magát, Nevena el is magyarázta, hogy azért, mert fél, hogy ha 3 ember van ide bejelentve, abból neki baja lesz. Ezt már akkor sem értettem, mi baja lehetne, mert elolvastam a szerződést, amit a tulajjal kötött, abban benne van, hogy kiadhatja az egyik szobát, és mivel a szoba kétszemélyes, tényleg nem értem, mi történhetne akkor, ha az egyik szobában két hónapig két ember lakik, de mindegy. (Arra nem tér ki a szerződés, hogy egy szobában csak egy ember lakhat.) A pasi ezen körülmény ismeretében bólintott rá, hogy ez így neki megfelel, nem is kell bejelentett lakcím erre a két hónapra. Nagyszerű. Erre ma ír nekem, hogy nem tudok-e ismerőst, aki őt bejelentené, mert ha munkát akar, akkor mégis baj lesz, ha nincs bejelentett lakcíme. Na, ez viszont már nem egyértelműen legális, nem szeretnék ilyenben részt venni, meg ha akarnék, akkor se tudnék, mert nincs olyan ismerősöm, akitől ilyet akarnék/tudnék kérni. Ak

Ezért most érettségi találkozónk lesz. Pöpecül megszervezte két volt osztálytárs, ráadásul olyan mázlim van, hogy tőlem mindössze 5-6 perc sétára lesz a helyszín, szóval minden király. Ami nekem nagyon fura, az, hogy felmerült kérdésként, hívjuk-e meg a volt tanárainkat. Kétszer is. Először a legelején - ekkor megírtam az egyik szervezőnek privátban, hogy szerintem ez talán a minimum, minden tanárt hívjunk meg, aki tanított minket, és még el tudjuk érni, de azokat mindenképp, akik 8 évig dolgoztak velünk. A többiek a szervezkedős csoportba posztolták, hogy szerintük is lehet róla szó, legalább legyen lehetőségük nemet mondani. Aztán most, hogy megvan minden, megint felmerült a kérdés, hogy akkor hívjunk-e tanárokat.  Másodszor is az a verdikt, hogy persze, benne vagyunk, nem gond, ha jönnek. Szegény "tanarak", 4-6-8 éven át dolgoztak velünk, szerettek minket, osztálykirándulásra hordtak, és akkor 10 évvel később az ennek az eredménye, hogy nem evidencia, hogy meghívjuk őket,

Péntek este jöttek, ma este mentek. Szombaton voltunk a lainzi állatkertben, amit egész napos programnak szántunk, de a közelítő télre tekintettel a park kb. 90%-a le van zárva, így csak másfél órát tudtunk sétálni benne. Nagyon szépek az állataik, az erdőjük, valamint a Hermes-villa is, amit Ferenc József építtetett Sissinek, mert azt szerette volna, ha az asszony jól érzi magát otthon, és nem csavarog ide-oda állandóan. A villa is zárva van a tél örömére, de kívülről azért megnézhettük, és a kertjét is körbesétáltuk. Mivel délre már ki is értünk a parkból, a vasárnapra szánt Schönbrunnt áttettük szombat délutánra. Bementünk a pálmaházba, ami most is szépséges volt, sétáltunk a kertben, etettünk mókust, felmásztunk a Glorietthez, megcsodáltuk a panorámát, kerestünk mókust az erdőben, de nem találtunk (úgy tűnik, felfedezték, hogy lent, a kertben sokkal jobbak a megélhetési lehetőségek, mert a sok turista túl lusta a hegy megmászásához, ezért aztán leköltöztek),