Tartózkodási engedély
Nagyon rendesek voltak a Generalinál, kaptam mára időpontot, hogy köthessek betegbiztosítást, hogy kapjak tartózkodási engedélyt. Mert akinek nincs munkaszerződése, annak biztosításra adnak ilyet, vagy arra sem. Viszont nem kedv kérdése, hogy csináltatok-e ilyen papírt vagy sem, hanem az érkezésemtől számított 4 hónapon belül kötelező, és ha kicsúszom a négy hónapból, akkor - ahogy az egyik magyaros fórumon írta egyszer egy nő - büntike 50 és 250 euró közötti értékben, és senki sem tudja, mitől függ, hogy mennyi. Egy 3 évvel ezelőtti posztban egy itt dolgozó könyvelő arra biztatott valakit, tolja az ügyintéző orra alá a munkaszerződését, ami már nem érvényes, mert kilépett három héttel korábban, hátha nem ellenőrzik. Ezen elgondolkodtam, de végül úgy döntöttem, nem hazudok, mert az csúnya, és ha véletlenül pont ellenőrzi az ügyintéző az infót, akkor még jól meg is büntet (ez is fent van a neten, szólnak jó előre). Jó lett volna ezt a tartózkodási engedélyt még akkor megcsinálni, amikor volt munkám, akkor most nem lenne baj, csakhogy a szerződést csak ezen a héten kaptam meg postán, nélküle meg pont itt tartottam abban a négy hétben is.
No de. Beballagtam délre a Generaliba, ahol a kedves hölgy elmagyarázta, hogy én ne betegbiztosítást kössek, hanem utazási biztosítást, mert az Ausztriában is érvényes, és a tartózkodási engedélyhez is elfogadják - a fülem hallatára hívott fel valakit, aki elvileg annál a hatóságnál dolgozik, és az illető azt mondta, naná, hogy nekik az is jó. (Ezt azóta sem értem, de mindegy is.) Aztán levezette, hogy nekem a nemtoménmilyen biztosítás állati jó lenne, és nem is drága, 11 hónapra 720 euró, ami havi pont egy kicsivel kevesebb euró, mint amennyit én még nagyjából szívesen szánok erre az ügyre. Aztán kiállította nekem a csekket 720 euróról. Kérdeztem, nem lehet-e ezt havonta fizetni. Nem lehet, mert ha utazom, akkor előre kell. De én nem akarok 11 hónapig utazni, és pláne nem akarok most így hirtelen 720 eurót kiperkálni. Ja, nem? Akkor meddig akarok utazni? (Ekkor már elmeséltem az egész sztorit tokkal-vonóval, de elismerem, hogy bazi bonyolult, elképzelhető, hogy én is csak azért tudom követni, mert velem történik.) Ja, akkor kössek két hónapra utazási biztosítást, az csak 78 euró. Oké, akkor kötök. Be is fizettem a postán az összeget (nyilván semelyik bankkártyámat nem fogadták el, és valami nagyon fura oknál fogva a máltai kártyámat már megint hitelkártyának nézték, amikor az egy kutyaközönséges bankkártya - amint lesz szerződésem nyelviskolánál, már húzok is a bankba, és csináltatok végre egy osztrák számlát, amit persze szerződés nélkül nem lehet, azért nem csináltattam még meg).
Ezek után nagy optimistán beballagtam a Magistratra fél órával a délutáni nyitás előtt, és nem is volt nagy az első emeleti irodához váró sor, a földszinten volt a vége. De mivel a kb. száz másik emberhez hasonlóan én is élelmes voltam, és korán érkeztem, nekem is jutott még sorszám. Kitöltögettem a kis kérelmemet, mert azt itthon elfelejtettem kinyomtatni, úgyhogy ott kellett beszerezni, majd nem túl sokára sorra is kerültem. Címszavakban előadtam az élettörténetemet (csak szeptemberrel kezdődően, persze), és mutattam nagy boldogan a biztosítást. Igazából nem lepett meg a válasz. Mondta a nő, hogy hát ilyet nem lehet, mert ha nem vagyok alkalmazott, meg még csak vállalkozó sem, akkor magánszemély vagyok, ez esetben viszont hoznom kell igazolást a bankomtól, hogy nekem elég pénzem van ahhoz, hogy itt legyek huzamosabb ideig. Elképzeltem, amint ma írok a máltai banknak, és ők holnap reggelre megküldik az igazolást arról, mennyi pénz van a számlámon (mert az nem jó, ha kinyomtatom az online felületről a számlakivonatot), és be kellett látnom, hogy ennek nincs túl sok realitása. Máltán szépen, nyugodtan csordogál az élet, egy ilyen igazolás csak hetek-hónapok kérdése lehet, pláne, ha külföldre kérem. (Amúgy nagyon szeretem Máltát, a napokban többször megfordult a fejemben, hogy oda kéne visszamenni, ott volt jó, de ez részben azért van, mert az idő megszépíti a kevésbé kellemes emlékeket, mint mocskos hideg tél és szégyenteljes tömegközlekedés, plusz az ottani ismerőseim és barátaim orrba-szájba nyomatják a pancsolós képeket, mert idén november végén még 25 fok van, bezzeg tavaly ilyenkor már egy hónapja fáztam a 13-15 fokban, minimális fűtési lehetőség mellett. Jellemző.)
No de. Elnézést a gigaposztért, de hát olyan izgalmasra sikerült ez az ügyintézős nap. Szóval megkérdeztem a hölgyet, hogy ha ezt így nem lehet, akkor mit csináljak, mert január 9-én lejár a 4 hónapom, és ha én addig nem jövök vissza, és/vagy nem lesz még munkám, szanaszét fognak büntetni. A hölgy sztoikus nyugalommal javasolta, hogy jelentkezzek ki. Azzal a megoldással állt elő tehát, ami nekem is a leglogikusabbnak tűnt, ámde amitől Nevena két napja keserves sírásra fakadt, hogy neki abból baja lesz, és ne csináljam ezt. A biztonság kedvéért megkérdeztem a hölgyet, hogy ez 100%-ig legális-e így, és nem lesz-e baj azzal, ha innen kijelentkezem, aztán januárban ugyanide visszajelentkezem. Azt mondta, senkit sem érdekel, hova jelentkezgetek, ez a magánügyem, szabadon járok-kelek az EU-ban, és ha én vissza tudok jönni abba a lakásba, ahol most lakom, akkor jöjjek vissza, nekik teljesen mindegy.
Vegyes érzelmekkel, viszonylag magas stressz szinttel jöttem haza, és már előre elhatároztam, hogy erről az ügyről angolul fogunk beszélgetni Nevenával, mert az mindkettőnknek az erősebb nyelve, és hátha úgy jobban megértjük egymást, hátha akkor elhiszi, hogy neki ebből tényleg a világon semmi baja nem lehet. Elég jó volt a kedve, barátokkal találkozni indultak a nővérével, amitől még idegesebb lettem, de reméltem, hogy ha itt a nővére, aki egy ránézésre végtelen nyugalommal rendelkező lány, akkor nem lesz para. Nevena eleve nyugodtabban fogadta a hírt, mint legutóbb, amiben szerintem annak is szerepe volt, hogy megmutattam neki a tartózkodási engedélyes nyomtatványt, amin rajta van az is, hogy ez nekem kötelező (neki nem, mert ők nem EU-tagok, más szabályok vonatkoznak rájuk). A nővére is rögtön mondta, hogy ez így tök korrekt meg legális, ilyet már csinált más EU-s ismerőse is, ebből semmiféle baj nem tud lenni, csak amikor holnap kijelentkezem a címről, hozzak majd bejelentős papírból néhányat, hogy aláírja, ha már itt van, mert elvileg neki kellene ezeket aláírnia, mert az ő nevén van a szerződés. (De senkit sem foglalkoztatott, hogy nekem Nevena írta alá, de nyilván ez így a legtisztább, ha a nővér aláírása van rajta.)
Szóval. Holnaptól nem lesz címem Ausztriában, ami lehet kellemetlen, amikor munkát keresek, de remélem, hogy nem lesz. Legrosszabb esetben tudok címet blöffölni, mert rendkívül jó esély van rá, hogy ugyanide fogok visszajönni, és végül is a kiérkezésem másnapján már tudok mutogatni papírt is. Plusz van egy teljes körű biztosításom Ausztriára, Magyarországra meg egész Európára január 19-ig, ami tök felesleges, ugyanakkor nem az, mert ha pont ebben a két hónapban törném össze magam, legalább kapnék pénzt, sőt ha meg találnék halni balesetben, akkor 40 ezer euró értékben megkeresnének és eltemetnének, szóval nem rónék anyagi terhet a családomra*. Azon még gondolkodom, befizessem-e majd a kiutazás előtt a biztosítás másik felét, ami 59 euró, és 1 hónapig lennék vele biztosítva. Ez nem úgy két fél, hogy mindkettőnek meg kell lenni, egymástól függetlenek, csak megkaptam ehhez a másodikhoz is a csekket, hogy ne legyek a visszaérkezés utáni első időszakban biztosítás nélkül. (Mert az iszonyú lenne.)
Az élet szép, a stressz elszállt. Remélem, a Bécs csapó 2 majd akadálymentesebbre sikeredik, és a CELTA-val már senki és semmi nem állhatja a siker útját.
*Ilyenekkel nem viccelődünk, de valamiért mindig, amikor ilyen biztosítós papír kerül az orrom elé, azt nézem meg először, mennyi pénzt kapnak a hozzátartozók baleseti halál esetén. Ilyen morbid vagyok.
No de. Beballagtam délre a Generaliba, ahol a kedves hölgy elmagyarázta, hogy én ne betegbiztosítást kössek, hanem utazási biztosítást, mert az Ausztriában is érvényes, és a tartózkodási engedélyhez is elfogadják - a fülem hallatára hívott fel valakit, aki elvileg annál a hatóságnál dolgozik, és az illető azt mondta, naná, hogy nekik az is jó. (Ezt azóta sem értem, de mindegy is.) Aztán levezette, hogy nekem a nemtoménmilyen biztosítás állati jó lenne, és nem is drága, 11 hónapra 720 euró, ami havi pont egy kicsivel kevesebb euró, mint amennyit én még nagyjából szívesen szánok erre az ügyre. Aztán kiállította nekem a csekket 720 euróról. Kérdeztem, nem lehet-e ezt havonta fizetni. Nem lehet, mert ha utazom, akkor előre kell. De én nem akarok 11 hónapig utazni, és pláne nem akarok most így hirtelen 720 eurót kiperkálni. Ja, nem? Akkor meddig akarok utazni? (Ekkor már elmeséltem az egész sztorit tokkal-vonóval, de elismerem, hogy bazi bonyolult, elképzelhető, hogy én is csak azért tudom követni, mert velem történik.) Ja, akkor kössek két hónapra utazási biztosítást, az csak 78 euró. Oké, akkor kötök. Be is fizettem a postán az összeget (nyilván semelyik bankkártyámat nem fogadták el, és valami nagyon fura oknál fogva a máltai kártyámat már megint hitelkártyának nézték, amikor az egy kutyaközönséges bankkártya - amint lesz szerződésem nyelviskolánál, már húzok is a bankba, és csináltatok végre egy osztrák számlát, amit persze szerződés nélkül nem lehet, azért nem csináltattam még meg).
Ezek után nagy optimistán beballagtam a Magistratra fél órával a délutáni nyitás előtt, és nem is volt nagy az első emeleti irodához váró sor, a földszinten volt a vége. De mivel a kb. száz másik emberhez hasonlóan én is élelmes voltam, és korán érkeztem, nekem is jutott még sorszám. Kitöltögettem a kis kérelmemet, mert azt itthon elfelejtettem kinyomtatni, úgyhogy ott kellett beszerezni, majd nem túl sokára sorra is kerültem. Címszavakban előadtam az élettörténetemet (csak szeptemberrel kezdődően, persze), és mutattam nagy boldogan a biztosítást. Igazából nem lepett meg a válasz. Mondta a nő, hogy hát ilyet nem lehet, mert ha nem vagyok alkalmazott, meg még csak vállalkozó sem, akkor magánszemély vagyok, ez esetben viszont hoznom kell igazolást a bankomtól, hogy nekem elég pénzem van ahhoz, hogy itt legyek huzamosabb ideig. Elképzeltem, amint ma írok a máltai banknak, és ők holnap reggelre megküldik az igazolást arról, mennyi pénz van a számlámon (mert az nem jó, ha kinyomtatom az online felületről a számlakivonatot), és be kellett látnom, hogy ennek nincs túl sok realitása. Máltán szépen, nyugodtan csordogál az élet, egy ilyen igazolás csak hetek-hónapok kérdése lehet, pláne, ha külföldre kérem. (Amúgy nagyon szeretem Máltát, a napokban többször megfordult a fejemben, hogy oda kéne visszamenni, ott volt jó, de ez részben azért van, mert az idő megszépíti a kevésbé kellemes emlékeket, mint mocskos hideg tél és szégyenteljes tömegközlekedés, plusz az ottani ismerőseim és barátaim orrba-szájba nyomatják a pancsolós képeket, mert idén november végén még 25 fok van, bezzeg tavaly ilyenkor már egy hónapja fáztam a 13-15 fokban, minimális fűtési lehetőség mellett. Jellemző.)
No de. Elnézést a gigaposztért, de hát olyan izgalmasra sikerült ez az ügyintézős nap. Szóval megkérdeztem a hölgyet, hogy ha ezt így nem lehet, akkor mit csináljak, mert január 9-én lejár a 4 hónapom, és ha én addig nem jövök vissza, és/vagy nem lesz még munkám, szanaszét fognak büntetni. A hölgy sztoikus nyugalommal javasolta, hogy jelentkezzek ki. Azzal a megoldással állt elő tehát, ami nekem is a leglogikusabbnak tűnt, ámde amitől Nevena két napja keserves sírásra fakadt, hogy neki abból baja lesz, és ne csináljam ezt. A biztonság kedvéért megkérdeztem a hölgyet, hogy ez 100%-ig legális-e így, és nem lesz-e baj azzal, ha innen kijelentkezem, aztán januárban ugyanide visszajelentkezem. Azt mondta, senkit sem érdekel, hova jelentkezgetek, ez a magánügyem, szabadon járok-kelek az EU-ban, és ha én vissza tudok jönni abba a lakásba, ahol most lakom, akkor jöjjek vissza, nekik teljesen mindegy.
Vegyes érzelmekkel, viszonylag magas stressz szinttel jöttem haza, és már előre elhatároztam, hogy erről az ügyről angolul fogunk beszélgetni Nevenával, mert az mindkettőnknek az erősebb nyelve, és hátha úgy jobban megértjük egymást, hátha akkor elhiszi, hogy neki ebből tényleg a világon semmi baja nem lehet. Elég jó volt a kedve, barátokkal találkozni indultak a nővérével, amitől még idegesebb lettem, de reméltem, hogy ha itt a nővére, aki egy ránézésre végtelen nyugalommal rendelkező lány, akkor nem lesz para. Nevena eleve nyugodtabban fogadta a hírt, mint legutóbb, amiben szerintem annak is szerepe volt, hogy megmutattam neki a tartózkodási engedélyes nyomtatványt, amin rajta van az is, hogy ez nekem kötelező (neki nem, mert ők nem EU-tagok, más szabályok vonatkoznak rájuk). A nővére is rögtön mondta, hogy ez így tök korrekt meg legális, ilyet már csinált más EU-s ismerőse is, ebből semmiféle baj nem tud lenni, csak amikor holnap kijelentkezem a címről, hozzak majd bejelentős papírból néhányat, hogy aláírja, ha már itt van, mert elvileg neki kellene ezeket aláírnia, mert az ő nevén van a szerződés. (De senkit sem foglalkoztatott, hogy nekem Nevena írta alá, de nyilván ez így a legtisztább, ha a nővér aláírása van rajta.)
Szóval. Holnaptól nem lesz címem Ausztriában, ami lehet kellemetlen, amikor munkát keresek, de remélem, hogy nem lesz. Legrosszabb esetben tudok címet blöffölni, mert rendkívül jó esély van rá, hogy ugyanide fogok visszajönni, és végül is a kiérkezésem másnapján már tudok mutogatni papírt is. Plusz van egy teljes körű biztosításom Ausztriára, Magyarországra meg egész Európára január 19-ig, ami tök felesleges, ugyanakkor nem az, mert ha pont ebben a két hónapban törném össze magam, legalább kapnék pénzt, sőt ha meg találnék halni balesetben, akkor 40 ezer euró értékben megkeresnének és eltemetnének, szóval nem rónék anyagi terhet a családomra*. Azon még gondolkodom, befizessem-e majd a kiutazás előtt a biztosítás másik felét, ami 59 euró, és 1 hónapig lennék vele biztosítva. Ez nem úgy két fél, hogy mindkettőnek meg kell lenni, egymástól függetlenek, csak megkaptam ehhez a másodikhoz is a csekket, hogy ne legyek a visszaérkezés utáni első időszakban biztosítás nélkül. (Mert az iszonyú lenne.)
Az élet szép, a stressz elszállt. Remélem, a Bécs csapó 2 majd akadálymentesebbre sikeredik, és a CELTA-val már senki és semmi nem állhatja a siker útját.
*Ilyenekkel nem viccelődünk, de valamiért mindig, amikor ilyen biztosítós papír kerül az orrom elé, azt nézem meg először, mennyi pénzt kapnak a hozzátartozók baleseti halál esetén. Ilyen morbid vagyok.
Na igen :( Azt hiszem, ez elég jellemző, hogy amint valamit ügyintézni kell itt, máris némileg megcsappan Bécs és az osztrákok tetszési indexe. Én teljesen rosszul vagyok ettől, hogy az egyik helyen ezt mondják, aztán máshol kiderül, hogy az állítólag mégsem úgy van - de leírva meg nagyjából semmi nincs sehol, így az ember még reklamálni sem tud, mert mi alapján? Hogy valaki itt és itt ezt mondta? Szóval tiszta káosz az egész. Azt meg már nem is keverem bele, hogy az EU-s törvényekhez meg sokszor főleg közük sincs, pedig nem tegnap léptek be. De az a lényeg, hogy végülis megoldottad :)
VálaszTörlésLehet, hogy a biztosítás tényleg jó lett volna, csak a bankszámlával van baj, illetve azzal, hogy arról nem egy nap alatt kapok igazolást. (Csak azért itt is, hogy ne tűnjön úgy, mintha nem reagálnék arra, amit írtál :) )
Törlés