Első tanítás

Jól sikerült, bár történtek hibák. A diákok is élvezték, én is élveztem, minden oké volt. A többiektől és az oktatótól is teljesen jó észrevételeket kaptam, nagy része olyan, amit magam is felírtam az önértékelési lapra, amit ki kell tölteni az órám után.

Amúgy meg ez egy agyleszívda. De komolyan. Nulla gondolkodási képességem maradt a nap végére, tiszta csoda, hogy sikerült nagy vonalakban megtervezni a csütörtöki órát (ja, csak az első délután tűnt viszonylag üresnek az óratervezéstől eltekintve, ma már látom, hogy nem lesz itt fordítás egy sor sem), meg hogy semmit sem hagytam el edzésre menet, az öltözőben, és edzésről hazafelé jövet. Mert voltam Krisznél, és megint csak elmondhatom, hogy az edzés boldogság. Nagyon hiányzott már Krisz órája, és bár nehezebbnek éreztem, mint máskor (mert kissé kijöttem a formából), azért ma is ment úgy, mint máskor, csak jobban elfáradtam a végére.

Holnap meg új nap. És tanfolyam. Most arra tippelek, hogy ez attól lesz stresszes, hogy állati megterhelő napi 8 órán át folyamatosan koncentrálni. (Jó, nem 8 óra, mert van benne szünet is. De akkor is.) Máshogy megterhelő, mint amikor a munkahelyemen kell ott lenni fejben.

És most alszom. De jó lesz nekem :)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai