Gyors összefoglalás

Délelőtt kimentem a Millenárisra, és megnéztem a tortakiállítást, mert idén a cirkusz volt a téma, és hát én a cirkuszt nagyon szeretem. Csodaszép torták voltak, nem csalódtam. Úgy készültem, hogy semmit sem fogok megkóstolni, de aztán volt kint egy olyan cukrászda, ahol minden cukor, liszt és tej nélkül készül (nekem mondjuk a tejjel pont semmi bajom), és náluk vettem egy áfonyás-kókuszos koszorút. Nagyon finom volt. Jó, első gondolatom ez volt: még mehetne bele egy kis cukor :D Vagy méz. De ettől függetlenül nagyon ízlett. Kint volt a Fővárosi Nagycirkusz is egy standdal, és 25% kedvezménnyel árultak jegyeket a Balance című előadásukra. Most már ez a negyedik év, azt hiszem, amióta megfogadtam, hogy minden műsorukat megnézem legalább egyszer, és ezt még pont nem láttam. Gyorsan fel is hívtam Danit, az unokaöcsémet, hogy jön-e velem (tavaly óta szokott), és jön, úgyhogy mindjárt lecsaptam két jegyre. December elején cirkusz :) Várom, jó lesz.

Hazajöttem, tanítottam egyet, aztán kimentem anyuékhoz, akik ebéddel vártak, sőt olyan aranyosak voltak, hogy megvártak az ebéddel, pedig 3 körül értem oda, és ezt tudták is előre. Beszélgettünk, örültünk egymásnak meg annak, hogy most egy darabig megint gyakrabban látjuk egymást. Aztán hazajöttem, megnéztem a CELTA kedvcsináló feladatsorát, találtam benne jókat, aztán csináltam holnapra kaját, és most eldőlök. És már megint lakik egy csúnya, óriási, fekete pók a fürdőkád sarkában :( Én ezt nem szeretem :( Nem kell pók. És az a baj, hogy ha meg is merném közelíteni, és beterelném valami dobozkába, akkor sem rakhatnám ki, mert két lépés után odafagy. Hát most akkor mit csináljak vele? Zuhanyozzam bele a lefolyóba? De akkor is meghal. Jáj. Nem kell pók, tényleg.







Áfonyás-kókuszos kosár



Silly old me, avagy megtaláltam a megfelelő helyet a Bécsben beszerzett és most hazaköltöztetett boszorkánykalapomnak

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk