Szárazság és a többi
Ma este lesz a 10 éves osztálytalálkozónk. Evidens, hogy két nappal ezelőtt hirtelen, kb. egyik pillanatról a másikra kiszáradt az arcbőröm, és azóta szorgosan pereg. Kétféle krémmel kenem nonstop, de eddig még nem oldódott meg a helyzet. Jó, most így nem pereg, szóval ki fogom tudni sminkelni magam estére ( :D ), de olyan a tapintása, mint a smirglié. Plusz húzódik, fáj, nyösz.
Közben közeledik a karácsony, olyannyira, hogy holnap már advent első vasárnapja lesz. Már ezerrel gondolkodom, ki mit kapjon, van, amit be is szereztem, van, ami még várat magára, van, amit még ki sem találtam. Rajta vagyok, hogy meggyőzzem magam, idén tényleg nem lesz időm kézzel készíteni ajándékot senkinek, de azért két emberrel kapcsolatban is azon töprengek, hogy kéne hímezni nekik. Nem valami nagy dolgot, csak egy kis karácsonyfadíszt. Meddig tarthat egy olyan? Biztos nem több egy óránál, viszont kézzel készül, szívvel-lélekkel, és szépen mutat a fán. Ebből szoktak az olyan szintű szívások lenni, mint amikor még Tominak hímeztem két kicsi karácsonyi manót, amelyekről hímzés közben derült ki, hogy mintegy ötször nagyobbak, mint gondoltam, és vagy egy hétig kellett dolgozni rajta - nem is lett belőle karácsonyi ajándék, csak névnapi (dec. 29.). Mondogatom magamnak, hogy úgysem lesz időm rá, hát már most sincs időm semmire. Még nem pakoltam ki a bőröndöt, csak itt van a szobában kinyitva, mert nincs egyben negyed órám, ameddig az tartana, hogy elpakoljak. Amikor meg volt, akkor olyan szinten voltam agyhalott, hogy eljutottam három felsővel a szekrényig, és mire betettem őket (ez az indulástól számított 6. másodperc kb.), már nem tudtam, hogy a bőröndömet pakolom, és kimentem rizst főzni. Ja, a másik, hogy csütörtökről péntekre már annyi időm/erőm sem volt, hogy megfőzzek egy adag rizst péntekre, pedig az aztán nagy kaland, tényleg, lehet vagy 10 perc is összesen.
Szóval száraz a fejem, és semmire sincs időm. Röviden ez történik velem. Meg a Harry Potter buli, ahol tegnap voltam Danival és Andival, és tök jó volt.
Közben közeledik a karácsony, olyannyira, hogy holnap már advent első vasárnapja lesz. Már ezerrel gondolkodom, ki mit kapjon, van, amit be is szereztem, van, ami még várat magára, van, amit még ki sem találtam. Rajta vagyok, hogy meggyőzzem magam, idén tényleg nem lesz időm kézzel készíteni ajándékot senkinek, de azért két emberrel kapcsolatban is azon töprengek, hogy kéne hímezni nekik. Nem valami nagy dolgot, csak egy kis karácsonyfadíszt. Meddig tarthat egy olyan? Biztos nem több egy óránál, viszont kézzel készül, szívvel-lélekkel, és szépen mutat a fán. Ebből szoktak az olyan szintű szívások lenni, mint amikor még Tominak hímeztem két kicsi karácsonyi manót, amelyekről hímzés közben derült ki, hogy mintegy ötször nagyobbak, mint gondoltam, és vagy egy hétig kellett dolgozni rajta - nem is lett belőle karácsonyi ajándék, csak névnapi (dec. 29.). Mondogatom magamnak, hogy úgysem lesz időm rá, hát már most sincs időm semmire. Még nem pakoltam ki a bőröndöt, csak itt van a szobában kinyitva, mert nincs egyben negyed órám, ameddig az tartana, hogy elpakoljak. Amikor meg volt, akkor olyan szinten voltam agyhalott, hogy eljutottam három felsővel a szekrényig, és mire betettem őket (ez az indulástól számított 6. másodperc kb.), már nem tudtam, hogy a bőröndömet pakolom, és kimentem rizst főzni. Ja, a másik, hogy csütörtökről péntekre már annyi időm/erőm sem volt, hogy megfőzzek egy adag rizst péntekre, pedig az aztán nagy kaland, tényleg, lehet vagy 10 perc is összesen.
Szóval száraz a fejem, és semmire sincs időm. Röviden ez történik velem. Meg a Harry Potter buli, ahol tegnap voltam Danival és Andival, és tök jó volt.
Tekergők Térképe
A házak akciós italai. A griffendélesben uborka volt, és mivel a nyáron kóstolt uborkás koktél elég rossz volt, erre most nem költöttem 950 forintot. Cserébe becsíptem egy pohár vodka-narancstól. Ekkora partiarc vagyok, bizony.
Luna Lovegood
Kviddics (az ott amúgy Dani. Aki dob.)
Varázsoltunk
Fleur Delacour
Megjegyzések
Megjegyzés küldése