A frusztrációról
Nagyon érdekes megfigyelni, hogy mindenki frusztrálódik a kurzuson, de mindenki más miatt.
Az anyanyelvi beszélőket és a régóta nyelvterületen élő, kb. ott felnőtt magyar résztvevőt, akik most döntöttek úgy, hogy tanárok lesznek, frusztrálja, hogy a magyar résztvevők, akik Magyarországon nőttek fel, és iskolában tanulták a nyelvet, kenik-vágják az olyan dolgokat, hogy mi a melléknév és a határozószó közötti különbség, melyik igeidőnek mi a neve, és hogyan lehet elmagyarázni, hogy mikor használjuk.
A magyar résztvevőket, akik eddig is tanárok voltak (rajtam kívül még egy nő ilyen, azonnal láttam rajta, amint beült közénk tegnap délután - az első napon nem volt itt), frusztrálja, hogy magyarázgatják nekik a melléknév és a határozószó közötti különbséget, azt, hogy melyik igeidőnek mi a neve, valamint a szakmódszertan nyilvánvaló részeit.
A magyar résztvevőt, aki most döntött úgy, hogy tanár lesz, frusztrálja, hogy iszonyú sok új inger éri meg rengeteg információ zúdul a fejére, amit mind fel kéne fogni, és másnap már alkalmazni is kéne az órán, amit neki kell megtartani.
A jó hír, hogy így a harmadik nap végére már egészen megszoktam az oktatónk stílusát, és már nem érint annyira rosszul, amikor úgy beszél velünk, mint az óvodásokkal. Azt hiszem, a kedvenc részem az lesz, amikor délelőtt tanítunk, avagy megnézzük egymás óráit, ezt követik majd a konkrét szakmódszertani javaslatok (amelyek egy részét eddig is csináltam - ma pl. megtanultuk, hogyan kell idővonalat rajzolni, amikor igeidőt magyarázunk, oh well -, más részét meg nem). Amit nem szeretek, az a szakmódszertani javaslatok felvezetése (leginkább ilyenkor érzem magam óvodásnak). Ja, igen, az is jó rész, amikor megbeszéljük egymás közt, ki mit gondol a másik órájáról, csak ott az a nehéz, hogy az emberek többsége nem szereti a kritikát, akkor sem, ha úgy vezeti be az ember, hogy "ez meg ez tök jó volt, viszont amazt szerintem úgy jobb lenne csinálni".
Nagy megkönnyebbülés, hogy megnéztük, mi lesz az első hétvégi beadandó, és nem valami hosszabb szöveget kell fabrikálni, hanem tök gyorsan megcsinálható az egész, egy-másfél óránál nem lesz több. Gondolom, majd a második meg harmadik már nehezebb lesz, de egyelőre örülök ennek.
No, most megyek órát tervezni. Szerencsére mára fel kellett vázolni, kb. mit akarok csinálni, és mivel az oktató nagyon bólogatott, amikor előadtam (mert ilyen rész is van, ahol megbeszéljük, ki mit hogyan akar csinálni a másnapi óráján), gyakorlatilag csak meg kell írnom az óravázlatot, de amúgy minden anyag meg ötlet megvan már. Hatalmas előny, hogy terveztem már néhány órát - mások azt mondták, nekik olyan 4-5 óra volt összerakni a 45 perces órájukat, nekem 1. Mindezzel együtt én már kitaláltam, mikor lett volna ideális megcsinálni ezt a kurzust: az egyetem utolsó éve előtti vagy utáni nyáron. De most se lesz rossz. Csak a 4 héten át naaaagyon korán kelés.
Az anyanyelvi beszélőket és a régóta nyelvterületen élő, kb. ott felnőtt magyar résztvevőt, akik most döntöttek úgy, hogy tanárok lesznek, frusztrálja, hogy a magyar résztvevők, akik Magyarországon nőttek fel, és iskolában tanulták a nyelvet, kenik-vágják az olyan dolgokat, hogy mi a melléknév és a határozószó közötti különbség, melyik igeidőnek mi a neve, és hogyan lehet elmagyarázni, hogy mikor használjuk.
A magyar résztvevőket, akik eddig is tanárok voltak (rajtam kívül még egy nő ilyen, azonnal láttam rajta, amint beült közénk tegnap délután - az első napon nem volt itt), frusztrálja, hogy magyarázgatják nekik a melléknév és a határozószó közötti különbséget, azt, hogy melyik igeidőnek mi a neve, valamint a szakmódszertan nyilvánvaló részeit.
A magyar résztvevőt, aki most döntött úgy, hogy tanár lesz, frusztrálja, hogy iszonyú sok új inger éri meg rengeteg információ zúdul a fejére, amit mind fel kéne fogni, és másnap már alkalmazni is kéne az órán, amit neki kell megtartani.
A jó hír, hogy így a harmadik nap végére már egészen megszoktam az oktatónk stílusát, és már nem érint annyira rosszul, amikor úgy beszél velünk, mint az óvodásokkal. Azt hiszem, a kedvenc részem az lesz, amikor délelőtt tanítunk, avagy megnézzük egymás óráit, ezt követik majd a konkrét szakmódszertani javaslatok (amelyek egy részét eddig is csináltam - ma pl. megtanultuk, hogyan kell idővonalat rajzolni, amikor igeidőt magyarázunk, oh well -, más részét meg nem). Amit nem szeretek, az a szakmódszertani javaslatok felvezetése (leginkább ilyenkor érzem magam óvodásnak). Ja, igen, az is jó rész, amikor megbeszéljük egymás közt, ki mit gondol a másik órájáról, csak ott az a nehéz, hogy az emberek többsége nem szereti a kritikát, akkor sem, ha úgy vezeti be az ember, hogy "ez meg ez tök jó volt, viszont amazt szerintem úgy jobb lenne csinálni".
Nagy megkönnyebbülés, hogy megnéztük, mi lesz az első hétvégi beadandó, és nem valami hosszabb szöveget kell fabrikálni, hanem tök gyorsan megcsinálható az egész, egy-másfél óránál nem lesz több. Gondolom, majd a második meg harmadik már nehezebb lesz, de egyelőre örülök ennek.
No, most megyek órát tervezni. Szerencsére mára fel kellett vázolni, kb. mit akarok csinálni, és mivel az oktató nagyon bólogatott, amikor előadtam (mert ilyen rész is van, ahol megbeszéljük, ki mit hogyan akar csinálni a másnapi óráján), gyakorlatilag csak meg kell írnom az óravázlatot, de amúgy minden anyag meg ötlet megvan már. Hatalmas előny, hogy terveztem már néhány órát - mások azt mondták, nekik olyan 4-5 óra volt összerakni a 45 perces órájukat, nekem 1. Mindezzel együtt én már kitaláltam, mikor lett volna ideális megcsinálni ezt a kurzust: az egyetem utolsó éve előtti vagy utáni nyáron. De most se lesz rossz. Csak a 4 héten át naaaagyon korán kelés.
Csak hogy a lényeget ragadjam meg: ezek szerint mégis lehet hiányozni? :) (ráadásul rögtön az első napon)
VálaszTörlésÚgy tűnik, csak neki, csak az első napon. Amikor a második napon nem ért be az egyik session elejére, és megkérdezte az oktató, hová lett a hölgy, mondták a többiek, hogy rosszul van, haza fog menni, csak még iszik egy teát a büfében, amire az oktató annyit mondott: "Ő is tudja, hogy az órák 100%-án itt kell lenni." Majd amikor az illető megjött, és kérte, hogy hadd menjen haza, nem engedte el az oktató.
TörlésPfff...remélem legalább nem fog mindannyiótokat körbefertőzni :(
TörlésAzt hiszem, valami rosszat evett, és azért volt rosszul. Szóval azért nem fertőző :)
Törlés