Mai kalandok (a főzésen kívül)

Január óta ott motoszkált valahol a tudatom alján, vagy a tudatalattim tetején, hogy majd kellene adóbevallást csinál(tat)ni. Vasárnap késő este aztán, pontosan 9 nappal a határidő előtt, felszínre tört ez a gondolat, ezért azzal a lendülettel le is töltöttem a programot, amivel meg lehet oldani a kérdést. Nagy nehezen sikerült csak, mert nem akart letöltődni, aztán nem akart megnyílni, mindenféle baja volt. Aztán amikor mégis megnyílt, vetettem egy pillantást a nyomtatványra, majd írtam egy e-mailt a könyvelőnek, hogy szánom-bánom, meg verem a fejem a falba, de nem lehetne-e, hogy gyorsan elvállal. Hétfőn visszaírt, hogy ha szerdáig odaérek a pakkommal, akkor elvállal. Ezért aztán ma reggel nála kezdtem. Nagyon kedves volt, megnyugtatott, hogy sokaknak még nálam is később tűnik fel, hogy erősen május van, ettől kicsit jobb lett a lelkemnek. Egy baj volt csak, mégpedig az, hogy én a mai napnak szoknyában és lenge blúzban vágtam neki. Jó, azért a lenge blúz fölé vettem farmerkabátot, de hát kifagyott belőlem a szusz, mire megérkeztem a könyvelőhöz, pedig az út nagy részét a metrón töltöttem. Igazából nem számítottam rá, hogy ilyen sarkvidéki időjárásban lesz ma részünk. Azt hittem, őszig már nem fogok fázni, így kissé meglepett, hogy ma is simán megfagytam. Kicsit féltem, hogy sikerült megfázni, de úgy néz ki, annyira azért nem volt súlyos a helyzet. Azért itthon gyorsan átvedlettem hosszú nadrágba, biztos, ami biztos.

Az edzésről ma eljöttem a nyújtás előtt, mert kíváncsi voltam, hogy ha tíz perccel korábban lécelek le, mennyivel előbb érek haza. 20 perccel, képzeljétek. Hmm, hmm. Most erős a kísértés, hogy ezen túl mindig így tegyek, de akkor nem lesznek szép, hosszú izmaim, és mindig izomlázam lesz, úgyhogy lehet, hogy ez nem éri meg nekem. Amúgy 20 perccel a szokásos érkezésem előtt még nagy élet van a villamoson és a Corvinnál is, például most hozták előre a mozi kukáját, és most pakolták el a teraszt a Cserpesnél. Bezzeg a szokott érkezésemkor már néma csönd és éjszaka van. Ez tök érdekes szerintem, mármint az, hogy milyen hirtelen lesz éjszaka ilyen szempontból. Csütörtökön azt is megfigyeltem, hogy azon a villamoson, amivel jönni szoktam, még tömeg van, a következőn meg már alig ül két ember, és aztán onnantól már az összes villamos ilyen üres. Vagy hát amíg néztem, kettőt-hármat vártam még, akart a fene az ablakban lógni egész éjjel.

Eltöprengtem azon is edzés közben, vajon engem mi hajt, miből van nekem energiám. Az volt ma ugyanis, hogy egyáltalán nem fáradtam el. De semennyire. Megizzadtam, persze, de még csak ki sem fulladtam, egyszerűen semmi nem volt, meg se kottyant az edzés, pedig azért 120 perc intenzív mozgás. Nem tudom, meg tudom-e fogalmazni érthetően, amit éreztem, de olyan volt, mintha repülnék, mintha alig érintené a lábam a földet, olyan könnyűnek éreztem magam, mint egy hópehely. Nem tudom, ez mitől lehet. Nem iszom kávét, energiaitalt, semmilyen tudatmódosító szerrel nem élek, még a kóláról is egy éve leszoktam. Furcsa vagyok, na.

Meg még az volt ma, hogy kinyitottam a "varázsdobozomat" (ez ilyen agykontrollos dolog, nagyon-nagyon régen hallottam róla, nagyon-nagyon régen csináltam meg, és nagyon-nagyon ritkán jut eszembe), és megnéztem, milyen kívánságok/tervek vannak benne. Hát, elég izgalmas. Őskori leleteket találtam kb., némelyik cetli még 2009 nyaráról származik. Érdekes, hogy egy csomó vágyam már teljesült azok közül, amiket oda bedobáltam, meg hát voltak olyanok, amiket megmosolyogtam, pl. hogy azt szerettem volna, ha Liza utolsó karácsonya a 20. lesz velünk. Hát, ettől elég messze voltunk, a 15. után halt meg. Meg néhány kívánság megfogalmazása is vicces volt. Úgyhogy szortíroztam egyet, meg átfogalmaztam a furcsákat. Aztán várom a hatást.