Roald Dahl: Fantastic Mr. Fox

A koreai kislányokkal nehéz mit kezdeni, mert a nyelvtanban már átvettük azokat a dolgokat, amiket az ő korukban érdemes, úgyhogy azt találtam ki, hogy az órájuk első felében ismétlünk, a másodikban meg olvasunk. Nekem az a legegyszerűbb, ha mesét olvasunk, ezért aztán az ötlet megszületésekor lekaptam a polcról Roald Dahl frissen megvásárolt könyvét, és elvittem nekik.


Kiderült, hogy Dahl összes könyvét ismerik, koreaiul már mindet olvasták, amitől még szimpatikusabb lett a család. Aki Dahlt szereti, rossz ember nem lehet. Megkérdeztem őket, nézzük-e meg azért ezt a történetet angolul, és azt mondták, igen, szeretnék. Úgyhogy belevágtunk. Jó sokáig elvoltunk vele, mert felváltva olvasták a lányok, megbeszéltük az összes ismeretlen szót, meg csináltunk mindenféle szövegértési feladatot is, de azért megvolt az olvasás élménye számomra is. Ha tehetném, a kisebbik lány előadását felvenném diktafonnal, és elérném, hogy adják ki hangoskönyvben. Végtelenül cuki, ahogy a kis cérnavékony hangocskáján olvas, hallani, hogy izgul az izgalmas részeknél, és minden szereplőnek más hangot ad. Remélem, színésznő lesz :)

A Molyon azt írtam, hogy ez a könyv egyáltalán nem volt olyan beteg, mint Dahl könyvei általában, és ez meg is lepett. Ez persze nem egészen igazságos, mert Dahlnak nem minden könyve beteg, csak bennem még élnéken él a Boszorkányok című opus, aminek az olvasása közben többször erős hányingerem volt. Meg aztán ebben a könyvben is vannak azért beteg részek, például az elég durva, amikor lepuffantják Mr. Foxról a farkát a farmerek, de azért ahhoz képest, amikre Dahl néha vetemedik, ez tényleg elég langyos.

Egyébként film is készült belőle, ha jól tudom, 2009-ben. Az előzetes alapján lényegesen agyamentebb, mint a könyv, de azért kedvet kaptam hozzá. Jó szórakozásnak ígérkezik.



Négy csillagot ítéltem meg a könyvnek, mert érdekes volt ez a megfordított szituáció, amikor a rókák szemszögéből nézzük az ember és a róka háborúját, de azért Dahl ennél sokkal-sokkal jobb könyveket írt, gondoljunk csak a Matildára vagy a Charlie és a csokigyárra. A kedvenc szerzők között természetesen Dahlnak is jut hely.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk