Csütörtök
- A teljes reggel rohanással telt, és kétszer is feltartottak*, nem is értem oda időben, ahová siettem.
- Az Andikhoz, akikkel a névnapjukat meg a szülinapomat ünnepeltük. Rosszullét miatt kicsit rövidebbre sikerült, mint terveztük, de azért jót beszélgettünk, és szerencsére azóta a rosszullét is elmúlt. (Nem én voltam rosszul.)
- A mai órámon megvolt a vezetőtanárom látogatása. Tragikus volt, ilyen rossz órát talán még sosem tartottam. Csak az egyik tanítvány volt bent, mert a másik dugóba került, viszont ez az egy tanítvány teljesen leblokkolt attól, hogy egy idegen ember van a teremben, és engem figyel. Mondjuk ezt lehetett tudni előre, nyomás alatt lefagy, és ezt ő is tudja magáról, már az elején megmondta, hogy vele ez van. Szegény nagyon kiborult, viszont én nem, sőt én nyugtatgattam, hogy semmi baj. Még hazafelé is.
- Ugyan nem borultam ki később sem, viszont nagyon jót ugráltam K. edzésén. Volt mit kiugrálni, az biztos. Nem is fáradtam el 120 perc alatt egyáltalán, még futottam is hazafelé a villamos után.
- Nem írtam óratervet holnapra, ami csúnya kiszúrás magammal, de majd holnap viselem a következményeket, amikor délelőtt lustálkodás helyett majd tervezem a 135 perces órát.
*A második esetben szerettem volna megvenni a barátnőimnek a korábban már kinézett cserepes virágot. Gondoltam, az a legjobb a virágoknak, ha az utolsó pillanatig a virágkötő gondoskodik róluk. Ez a program tehát nem tarthatott volna kettő percnél tovább, nem is szántam rá többet, és nem is volt rá több időm. De a virágkötő éppen egy ballagási csokrot kötött, és elég frusztráltan közölte, amikor beléptem az üzletbe, hogy ő ezt most nem teszi le, mert már legalább hatszor letette, és ő ezt most már megköti. Mondtam, hogy rendben, bár nem sok időm van. Ott álltam a pultnál, előttem a két virág, kezemben a pontos összeg, és ő csak kötötte a csokrot. Gondoltam, azzal csökkentem a bennem egyre gyülemlő idegességet, hogy megkérdezem, hogyan kell egy campanulát gondozni. Nagyon érdekes választ kaptam: locsolni kell. Próbáltam megtudni kicsivel több infót, akkor az is kiderült, hogy kertben vagy erkélyen szeret lakni. Ennél többet nem tudtam kinyerni a hölgyből, de nem izgattam fel magam rajta, gondoltam, majd javaslom a lányoknak, hogy nézzenek utána a Gugliban, mit is kell csinálni ezzel a növénnyel. Egyébként jámborságomat látva a hölgy egy idő után megenyhült, és sokszor egymás után elnézést kért, és mondta, hogy tényleg nagyon idegesítő, hogy már hatszor kellett félbehagynia ezt a két-három perces műveletet. Én egyébként tökre megértem, senki sem szereti, ha folyton megzavarják munka közben, viszont tutira nem két-három perc egy ilyen csokrot megkötni, mert a félkésztől indult, amikor én beléptem, és onnantól kb. tíz percet álldogáltam ott. Az kicsit bosszantott, hogy ketten voltak az üzletben, de a másik hölgy nem ért rá elvenni a kezemből a pénzt, mert a mobilján azon veszekedett az anyukájával, hogy az anyukája a ballagásra miért akar új cipőt venni, amikor a meglévő fekete is nagyon elegáns. Mindegy, kibírtam, túléltem, és pontosan kilenc percet késtem a találkozóról. A tanulság, hogy nem szabad ennyire kicentizett délelőttöt szervezni, ha valahová időre megyek.
- Az Andikhoz, akikkel a névnapjukat meg a szülinapomat ünnepeltük. Rosszullét miatt kicsit rövidebbre sikerült, mint terveztük, de azért jót beszélgettünk, és szerencsére azóta a rosszullét is elmúlt. (Nem én voltam rosszul.)
- A mai órámon megvolt a vezetőtanárom látogatása. Tragikus volt, ilyen rossz órát talán még sosem tartottam. Csak az egyik tanítvány volt bent, mert a másik dugóba került, viszont ez az egy tanítvány teljesen leblokkolt attól, hogy egy idegen ember van a teremben, és engem figyel. Mondjuk ezt lehetett tudni előre, nyomás alatt lefagy, és ezt ő is tudja magáról, már az elején megmondta, hogy vele ez van. Szegény nagyon kiborult, viszont én nem, sőt én nyugtatgattam, hogy semmi baj. Még hazafelé is.
- Ugyan nem borultam ki később sem, viszont nagyon jót ugráltam K. edzésén. Volt mit kiugrálni, az biztos. Nem is fáradtam el 120 perc alatt egyáltalán, még futottam is hazafelé a villamos után.
K. legújabb CD-jén található ez a szám. Ezt is szeretem, jó pörgős.
- Nem írtam óratervet holnapra, ami csúnya kiszúrás magammal, de majd holnap viselem a következményeket, amikor délelőtt lustálkodás helyett majd tervezem a 135 perces órát.
*A második esetben szerettem volna megvenni a barátnőimnek a korábban már kinézett cserepes virágot. Gondoltam, az a legjobb a virágoknak, ha az utolsó pillanatig a virágkötő gondoskodik róluk. Ez a program tehát nem tarthatott volna kettő percnél tovább, nem is szántam rá többet, és nem is volt rá több időm. De a virágkötő éppen egy ballagási csokrot kötött, és elég frusztráltan közölte, amikor beléptem az üzletbe, hogy ő ezt most nem teszi le, mert már legalább hatszor letette, és ő ezt most már megköti. Mondtam, hogy rendben, bár nem sok időm van. Ott álltam a pultnál, előttem a két virág, kezemben a pontos összeg, és ő csak kötötte a csokrot. Gondoltam, azzal csökkentem a bennem egyre gyülemlő idegességet, hogy megkérdezem, hogyan kell egy campanulát gondozni. Nagyon érdekes választ kaptam: locsolni kell. Próbáltam megtudni kicsivel több infót, akkor az is kiderült, hogy kertben vagy erkélyen szeret lakni. Ennél többet nem tudtam kinyerni a hölgyből, de nem izgattam fel magam rajta, gondoltam, majd javaslom a lányoknak, hogy nézzenek utána a Gugliban, mit is kell csinálni ezzel a növénnyel. Egyébként jámborságomat látva a hölgy egy idő után megenyhült, és sokszor egymás után elnézést kért, és mondta, hogy tényleg nagyon idegesítő, hogy már hatszor kellett félbehagynia ezt a két-három perces műveletet. Én egyébként tökre megértem, senki sem szereti, ha folyton megzavarják munka közben, viszont tutira nem két-három perc egy ilyen csokrot megkötni, mert a félkésztől indult, amikor én beléptem, és onnantól kb. tíz percet álldogáltam ott. Az kicsit bosszantott, hogy ketten voltak az üzletben, de a másik hölgy nem ért rá elvenni a kezemből a pénzt, mert a mobilján azon veszekedett az anyukájával, hogy az anyukája a ballagásra miért akar új cipőt venni, amikor a meglévő fekete is nagyon elegáns. Mindegy, kibírtam, túléltem, és pontosan kilenc percet késtem a találkozóról. A tanulság, hogy nem szabad ennyire kicentizett délelőttöt szervezni, ha valahová időre megyek.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése