A kutyasétáltatás veszélyes üzem

Most este én vittem sétálni Marcit, miután mindkét gazdája beleegyezett. Kivittem a Duna-partra, mint általában, és nagy békésen, jókedvűen sétálgattunk ott kettecskén. Amikor jöttünk visszafelé a színháztól, elég érdekes dolog történt velem. A lábam elé néztem, ahogy szoktam, lendületesen sétáltam, amikor egyszer csak beleléptem egy lefedetlen csatornába (de lehet, hogy nem csatorna, hanem csap van az alján, nem láttam a sötétben, meg nagyon nem is érdekelt abban a pillanatban). Annyira megijedtem, hogy nem is emlékszem, elestem-e, letettem-e a tenyeremet a földre, csak az van meg, hogy beakadt a lábfejem, és nagyon megütöttem a lyuk szélében a sípcsontomat. Egyből kikaptam a lábam, aztán megálltam, megnéztem, eltört-e, vérzik-e, elszakadt-e a gatyám, de semmi. Közben, ahogy mindig, ha megijedek, elkezdtem hangosan beszélni. Visszagondolva azért elég vicceseket mondtam. Egész pontosan ezt: "Ez kemény volt. Mint a vídia." Több szempontból is marha nagy mázlim volt. Egyrészt nem túl mélyek ezek a csatornák ott a parton, ezek a kicsi, kerek lyukak. Csak mondjuk gyér világítás mellett a fekete földön kicsit nehéz meglátni egy fekete lyukat, ugye, ezért kéne lefedni esetleg ezeket. Másrészt pont jó ütemben haladtam, pont jó szögben léptem bele. Harmadrészt edzőcipőben mentem, és nem csiniben. Egész biztos vagyok benne, hogy ha máshogy lépek, vagy más cipő van rajtam, eltört volna a lábam. De mivel óriási mázlim volt, csak megütöttem magam, és most fáj a bokám, a sípcsontom és a térdem is. Remélem, nem fogok lesántulni. Mindenesetre biztos, hogy az sem százas, aki lefedetlenül hagyta azt a gödröt.

Ezek után a körúton, amikor éppen békésen és feldobódva sétáltunk (extra mosoly csak nekünk), az egyik söröző teraszáról hirtelen nekiugrott Marcinak egy kutya, de egy ilyen kis zsebben elférő állatról beszélünk, de még egy széket is felborított a nagy agresszívkodásban, aztán Marci fejétől tíz centire acsarkodott meg ugatott. Ezek a dolgok nagyon gyorsan és egyszerre történtek, hirtelen nem is értettem, mi történik, csak azt vettem észre, hogy nekiestem a házfalnak, és kalapál a szívem. Aztán azért nevettem, amikor rájöttem, hogy egy zsebcirkálótól kaptam frászt, és örömmel nyugtáztam, hogy nemcsak én vagyok ilyen furi, Marci is megijedt. Amúgy amikor nekiment az a kiskutya, Marci egy fél szót nem szólt, nem támadott vissza. Nagyon büszke voltam rá.

Szóval kutyát sétáltatni veszélyes lehet.