Murter - vizesblokk, kutyák


Mit meséljek még annak, aki még nem adta fel az olvasást? Mondjuk mesélek a vizesblokkról meg a recepcióról, netán a kemping népéről.

A vizesblokk rendkívül kulturált, gyakorlatilag folyamatosan takarítják és javítják benne, ami elromlik. Két ilyen objektum van a 180 parcellás kempingre, ez nagyjából elég. Zuhanyzáshoz azért kell várni negyed órát, ha nem jókor megy az ember. Kicsit féltem, milyen lesz, mert emlékszem, hogy régen egy vizesblokkban volt vagy öt guggolós meg egy darab angol vécé, és előbbiben bokáig ért a sár folyamatos jelleggel (tényleg sár volt, teszem hozzá), és büdös volt, ezért mindenki a másikat szerette volna használni, ami előtt így kilométeres sorok álltak sokszor. Anyuék mondták, hogy a Slanicában is így volt ez 2006-ban, amikor ők ott nyaraltak. Ehhez képest mára csak angol vécéjük van, amit kitörő örömmel fogadtam. A zuhanyzóik is nagyon jók, és most már nemcsak kora hajnalban van meleg víz, hanem este 6-7 körül is. Ellenben 7 után jön a vadhideg zuhany, ami alá ha beállsz, nem kapsz levegőt. Ez nem nagyon kellemes, viszont a három alkalommal, amikor a héten sor került rá, tökéletesen kibírható volt. Mindemellett van egy sor mosogató, van hely ruhamosásra, és van külön kutyazuhany, ami hatalmas pozitívum nekem, pedig mi nem is vittük Marcit. (Hogyne, hogy 10-12 órán keresztül hányhasson nagy vidáman a kocsiban per irány...)




Egyébként rengeteg kutya van. Főként a lakókocsisok hozzák magukkal a kedvencet, sátoros kempingezőknél talán csak egyszer láttam. Van apró kutya, nagy kutya, szép kutya, csúnya kutya, fiatal és öreg is. Van, amelyik szeret a tengerben úszkálni a gazdival, van, amelyik csak áll a parti sziklán, és vonyít, hogy “Gazdi, gyere vissza!” De egytől egyig édesek. Egy hátulütője van a kutyabarát kempingnek: nem minden gazdi elég kulturált ahhoz, hogy összeszedje a kutyája mocskát, pedig itt szó szerint a másik ember küszöbére tojik a jószág. De azért a legtöbben zacsival mászkálnak, és azonnal eltüntetik, amit a kutyájuk alkot.

Az én kedvencem egy fekete kutya volt, nagytestű, már nem fiatal, aki tőlünk pár placcnyira lakott az első négy napunkon, és a gazdájával napi több alkalommal is úszott. Nem szerette a tengert, de a gazdi kedvéért hajlandó volt jó képet vágni a dologhoz. Őket nagyon szerettem nézni.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk