Megjegyzés, kiegészítés
Ugye, ugye, én mondtam, hogy több kilométer hosszú az az eredeti bejegyzés. Azért csak végére értem a darabolásnak, még így is, hogy újra fel kellett tölteni az összes képet, mert a Live Writerből bemásolva őket a blog szerkesztői felülete kedvesen közölte mindegyikre, hogy "image".
Azt elképzelni nem tudom, miért húzta ki ez a kedves szerkesztő fehérrel a szövegem jó részét, amikor még a HTML-kódban sem szerepel erre utalás, de most nem is fogom keresni az okot. Majd talán egy másik alkalommal, amikor már aludtam, és több türelmem lesz ehhez. Addig is bocsánatot kérek attól, akit zavar ez a dizájn.
Egyébként a hét a külvilágtól teljesen elzártan telt, mert még a határ átlépését követő pár órában sorra lemerült mindannyiunk telefonja (nyugi, töltőt vittünk, csak nem használtuk), és hiába jött velünk Tomi laptopja, elég drágán mérték a WiFit, úgyhogy netet nem is láttunk, messziről sem. Úgy jöhettek mégis a posztok minden nap, hogy előre megírtam és időzítettem őket. Na nem azért, mert azt gondoltam, nem bírjátok ki nélkülem egy hétig, ennyire beképzelt nem vagyok, viszont sosem tudhatom, ki olvas azokon kívül, akikről tudok, akiket ismerek személyesen vagy virtuálisan, és gondoltam, nem okos dolog előre elújságolni nyilvánosan, mikor és meddig nem leszünk itthon, és mennyire utazunk messzire.
Nem tudom, van-e ember, aki ilyen hosszú beszámolót végigolvas, de nekem legalább nagyon jó lesz nosztalgiázni később.
Azt elképzelni nem tudom, miért húzta ki ez a kedves szerkesztő fehérrel a szövegem jó részét, amikor még a HTML-kódban sem szerepel erre utalás, de most nem is fogom keresni az okot. Majd talán egy másik alkalommal, amikor már aludtam, és több türelmem lesz ehhez. Addig is bocsánatot kérek attól, akit zavar ez a dizájn.
Egyébként a hét a külvilágtól teljesen elzártan telt, mert még a határ átlépését követő pár órában sorra lemerült mindannyiunk telefonja (nyugi, töltőt vittünk, csak nem használtuk), és hiába jött velünk Tomi laptopja, elég drágán mérték a WiFit, úgyhogy netet nem is láttunk, messziről sem. Úgy jöhettek mégis a posztok minden nap, hogy előre megírtam és időzítettem őket. Na nem azért, mert azt gondoltam, nem bírjátok ki nélkülem egy hétig, ennyire beképzelt nem vagyok, viszont sosem tudhatom, ki olvas azokon kívül, akikről tudok, akiket ismerek személyesen vagy virtuálisan, és gondoltam, nem okos dolog előre elújságolni nyilvánosan, mikor és meddig nem leszünk itthon, és mennyire utazunk messzire.
Nem tudom, van-e ember, aki ilyen hosszú beszámolót végigolvas, de nekem legalább nagyon jó lesz nosztalgiázni később.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése