LizaGazdija

Például a Metro-Goldwyn-Meyer is :(

Valamikor jó régen egyszer néztem A muzsika hangját, és nagyon meglepett, amikor Lisa szerelme (már nem tudom a nevét) hirtelen észre sem vette már Lisát, és úgy viselkedett, mint egy robot. Megkérdeztem anyut, mi történt vele. Mondta, ez az agymosás. Innentől kezdve évekig a következő elképzelés élt a fejemben a szó jelentéséről. Van egy kedves ember, akit fognak, leveszik a feje tetejét, kiveszik az agyát, kimossák, visszateszik, és akkor robot lesz. Később azért rájöttem a valóságra.

Van már normális, meleg sapkám, télikabátom, két felsőm és új fogkefém. Van egy kitakarított lakásunk is. Már csak a megrendelt könyvek nincsenek meg, de még elmehetek értük, utána jöhet a díszítés és az olvasás. Mellesleg most láttam először Butlerst, de biztos, hogy nem utoljára. Szuper dolgokat árulnak, többet is lett volna kedvem megvenni, de végül inkább nem tettem. Majd az adventi időszakban.

Most már nem az első olyan beszámolót olvasom, hogy valaki Gregory Maguire Wicked című könyve után kezdett bele a könyv alapjául szolgáló Óz, a nagy varázslóba, és ez utóbbi regény nem tetszett neki, míg előbbi nagyon is. Ez azért furcsa, mert én meg az Ózt olvastam egyszer gyerekkoromban, aztán azóta még kétszer, és a harmadik olvasás után (szinte) azonnal kezdtem a Wickedet, és az lett az egyetlen olyan forrása a szakdogámnak, amit egyszerűen nem bírtam végigolvasni, annyira rossz. (Igazából az első része jó volt, meg egy ideig a második is még elment volna, de amibe átcsapott a történet, na az megakadályozott a regény végének megismerésében.) Írtam is talán panaszáradatot, hogy ez szentségtörés, és szegény L. Frank Baum, jobb is, hogy ezt nem érhette meg. Azt hiszem, erre mondják, hogy ízlések és pofonok, illetve Tomi úgy mondja, hogy kinek a pap, kinek a paplan.

Van ez a helyes kisfiú, aki Charlie Chaplin oldalán szerepelt utóbbi The Kid című filmjében 1921-ben. Meg van Fester bácsi az Addams Familyben, ami 1964 és 1966 között futott. És ez a két ember egy és ugyanaz:  Jackie Coogan .

És olyanok vannak benne, hogy My Little Pony cserélhető hajjal. Jó ég. Ilyenkor kicsit félek, hogy mi lesz, ha tényleg lányom lesz, vajon tele lesz-e a lakás ilyen hülyeségekkel.

Nagyon aranyos mese, ráadásul tele van vicces kikacsintásokkal. 1937-ben jelent meg, két magyar fordítása van: A babó (1975, Szobotka Tibor, Szabó Magda férje) és A hobbit (2006, Gy. Horváth lászló). A történet lényege, hogy a törpéktől ellopta a birodalmukat meg a kincseiket Smaug, a sárkány valamikor évszázadokkal a cselekmény kezdete előtt, és a törpék most úgy döntenek, visszaszerzik, ami az övék. Véletlenül pont tizenhárman készülődnek a kalandra, de azt még egy törpe is tudja, hogy a 13 szerencsétlen szám, ezért kell egy tizennegyedik hős. Gandalf, a szürke mágus segít ezen a gondon: önkényesen kiválasztja Zsákos Bilbót, a hobbitot. A hobbitok irtóznak a kalandoktól, így Bilbó is felháborodik, hogy ilyesmibe keverték akaratán kívül, de senki nem kérdezi a véleményét, plusz elég erőszakos is a díszes társaság, így nincs más választása, mint velük tartani. (Én megértem Bilbót, én is kiakadnék, ha beállítana hozzám tizenhárom plusz egy vadidegen, és közölnék, hogy sárkányt fogok öln

Egész nyáron citromos sorbetet ettem, és arra vágytam, hogy a málnásat is kipróbálhassam, de sosem volt, amikor venni akartam. Tegnap az új pláza élelmiszerboltjában Tomi felfedezte, hogy van málnás sorbet, és arra biztatott, vegyünk egyet. Még nem kóstoltam, viszont elégedettséggel tölt el, hogy végre ez is meglesz. Lett végre meleg harisnyám! Igaz, csak térdharisnya, de első lépésnek ez is megteszi. Majd kell akasztani valahonnan rendes harisnyát, ami legalább ilyen meleg, mert lassanként lefagy a lábam. Reggelente már durva hideg van. Egyébként az sem örömteli éppen, hogy ha fél 8-ra megyek tanítani, akkor a villany felkapcsolása nélkül már nem tudok elkészülni reggel, mert csak 6:50 körül kel fel a nap, amikor én már indulok. Árulnak koffeinmentes teát. Velem az a furcsa helyzet, hogy a teától, a kakaótól, a kávétól, sőt időnként a kólától is rosszul leszek (= durva gyomorgörcs). Ki kéne próbálni ezt a koffeinmentes teát, és ha attól nem lenne bajom, az azt bizonyítaná, hogy a koff

Eredetileg Halloween-dekorációt akartam venni a Kreatív Hobbyban, de elfogyott a fából faragott tök, úgyhogy mégis inkább őszi dekorációt gyűjtöttem, amit majd jövőre kiegészítek a tökkel. Most így van itthon fából falevél, gomba, alma, kétféle makk meg süni. Mindegyiket kétoldalú ragasztóval fogom felragasztani különböző helyekre. Főként a szekrényre meg az "üzenőfalra" jut majd, de még az sem kizárt, hogy kap egy sünit a gépem, meg ragasztok kisebb dolgokat a könyvespolcokra is. Ha minden igaz, Tomi ma hoz haza egy tököt, amit vasárnap délelőtt kifaragunk, aztán teszünk bele mécsest. A két évvel ezelőtti tapasztalatok alapján maga a faragás nem tart majd sokáig, csak az lesz kemény, amíg kiválogatom a beléből a magokat. Márpedig kiválogatom, mert megpirítjuk őket, és a két hete beszerzett tök alakú kis tálba fogjuk tenni. Ezen kívül van még egy szellem alakú, denevér kivágású, valamint egy boszorkány alakú mécsestartóm. Meg van a boszorkány, amit még a Mesterségek Ünnepén v

Elkészült a magyar felirat. Meg is néztem vele a filmet, hogy ne maradjon benne hiba. Nem is baj, mert bőven találtam benne elgépelést. Holnap majd felajánlom a csoportoknak, hogy választhatnak, angol vagy magyar feliratot szeretnének. Vagy lehet, hogy az angolt teszem be nekik, aztán pár perc után megkérdezem, értik-e, vagy váltsunk magyarra. Amúgy egész jól sikerült, elégedett vagyok.

Ma mindkét órámon az lett végül, hogy megmutattam az Addams Familyt és a Charlie Brownt is, és valamilyen oknál fogva a Charlie Brown senkinek nem tetszett. Blanka, egyedül maradtunk! A holnapi két csoportnál a maiból okulva már csak az Addams Familyt vetem majd be. (Ez a főcímdal itt lejjebb. A részt nem linkelem be, mert hiányzik belőle egy jelenet.) Mivel mindkét csoport kezdő, most magyar feliratot gyártok, már a hetedik percnél járok fél óra alatt, hurrá! Akartam egyébként halloweeni csokikákat is osztogatni, de ez elmarad, mert nincs halloweeni csomagolású csokika sehol, csak nagy halloweenes zacskóban Pez meg Maoam, ami egyenként már nem utal a Halloweenra. Már nem emlékszem, Ryan honnan szerezte azokat a csokikákat, amiknek a papírját máig őrzöm, de valamiért azt gyanítom, hogy rendelte az USA-ból. Így történt, hogy az én diákjaim kénytelenek 21 perces filmekkel beérni, csokika meg nincs. Befejeztem a hobbit kalandjait, és most már meg nem vagyok benne biztos, hogy nem angolul

Múlt csütörtökön az Alleeban láttuk Gombos Edinát a férjével és az anyósával (?), többször is kereszteztük egymás útját. Másnap a metrón együtt utaztam Hujber Ferenccel.

Valamelyik este éppen elmerültem a lefekvéshez készülődésben, és nagyban pakoltam le az ágyról, amikor is kivágódott a szobaajtó. Hatalmas sikollyal elvágódtam az ágyon, Tomi meg kicsit mélyebb sikollyal és egy hatalmas ugrással kint termett az előszobában, és bevágta az ajtót. (Simán elférne ez egy vígjátékban.) Később felajánlotta, hogy többet nem jön haza, ha ez ilyen hatással van rám :)

Kaptam fizetésemelést :) Annyira fázom, hogy már egészen kéknek látom a lábujjamat. A lakásban meg 22 fok van. A hobbit történetének lassan a végére érek, remélhetőleg még ma este. Utána Agatha Christie Halloweenje jön holnaptól, majd A Gyűrűk Ura. Gondoltam rá, hogy olvashatnám azt is angolul, de végül mégsem. Kicsit fáraszt a hobbit eredetiben, ami mondjuk fura, mert elég kevés olyan szó van, amit nem ismerek, és megtippelni sem tudok. Ráadásul Göncz Árpád fordításában olvastam már a Ragtime felét, és az nagyon-nagyon jó volt, és hát A Gyűrűk Urát is ő fordította, kivéve a verseket. Szóval hajlok arra, hogy magyarul olvassam a trilógiát. Összesen 1250 oldal kb., elleszek vele egy darabig. Még azt nem tudom, honnan szerzem be. Otthonról elhoztam a költözéskor a nekünk meglévő két kötetet, de az első az évek során (1981-es kiadás) pl. kiszakadt a borítójából, néhol elszakadtak a lapok is, szóval eléggé nehezen hurcolászható, pedig én utazás közben szeretném olvasni. Néztem a neten, leg

- És hogy néz ki a morfin? - Fekete kupakos ampulla morfin felirattal.

Most már 2% kedvezménnyel vásárolok a kedvenc könyvesboltomban :) Közben meg rájöttem, hogy láttuk filmben a The Joy Luck Clubot, és most el szeretném olvasni. Erőt vettem magamon, nem rendeltem meg. Lehet, hogy majd könyvtárból megszerzem, ott van egy példány.

Mármint a jóspolip .

Kb. három hete vasárnap ültem le, hogy megnézem végre DVD-n a Stanley, a szerencse fia című filmet, mert a könyvet nagyon szerettem (egyébként Ibolya néniéktől kaptam vagy 10-12 éve). El is jutottam a film feléig, amikor is pontosan a 42. percben akadni kezdett a kép és a hang is, így téve élvezhetetlenné a szórakozást. Ki is kapcsoltam az egészet, miután nem sikerült megoldani a problémát, majd késő este újra próbálkoztam, és akkor már se a gépben, se a DVD-lejátszóban nem akadt a film. Azóta is a 42. percnél tartok. Kíváncsi leszek, megnézem-e valaha.

Kb. három hete vasárnap ültem le, hogy megnézem végre DVD-n a Stanley, a szerencse fia című filmet, mert a könyvet nagyon szerettem (egyébként Ibolya néniéktől kaptam vagy 10-12 éve). El is jutottam a film feléig, amikor is pontosan a 42. percben akadni kezdett a kép és a hang is, így téve élvezhetetlenné a szórakozást. Ki is kapcsoltam az egészet, miután nem sikerült megoldani a problémát, majd késő este újra próbálkoztam, és akkor már se a gépben, se a DVD-lejátszóban nem akadt a film. Azóta is a 42. percnél tartok. Kíváncsi leszek, megnézem-e valaha.

Amint kimondtam, hogy nem esik az eső már egy hete, azonnal szakadni kezdett.

Egy hete hurcolom magammal szinte mindenhová az esernyőmet. Azóta egyszer sem esett az eső.

Tudományosan bizonyították , hogy a kutya arcról is felismeri a gazdáját. Ilyenkor mindig meglepődöm, vajon mit gondolnak az emberek a kutyákról. Ennyire idiótának tényleg nem tarthatják őket. Szegény kutyák.

A vonaton hazafelé Tomi megnézte, éppen merre járunk. Mutatta, melyik két falu között hasítunk, amikor hirtelen felkiáltott a GPS: - Túl gyorsan mész!

A BRFK tolvajokat keres , akik egy áruházból leveskockát loptak. Igen, leveskockát. A történet minden szempontból vicces.

Békésen olvasgattam Zsákos Bilbó kalandjait a villamoson, leszálltam a megfelelő megállónál, besétáltam az irodaházba 8 előtt 10 perccel, megkaptam a belépőkártyát, majd odaállt elém egy pasi, akit még életemben nem láttam, és a következőt mondta: - Azt hittem, még nem szállsz le. Hát, erre nem tudtam mit mondani. Mondtam volna, hogy "de leszálltam"? Azt úgyis látja. A végén azért kikaptam a recepciós sráctól. Mint egy csekély értelmű medvebocsnak, úgy mondta szépen, tagoltan: - Nyilván egy villamossal jöttetek, és azt hitte, hogy nem szállsz le. Ekkor már kénytelen voltam valamit mondani, úgyhogy elsütöttem a rendkívül idióta "de leszálltam" mondatot, majd bemenekültem a liftbe.

Ráng egy-egy izom a bal szemem alatt és a jobb lapockámban. Most olyan vagyok, mint Scrat:

Ezért isznak a tanárok (?).

Jaj, ez nagyon jó: http://www.google.com/logos/ Lehet nézegetni, melyik évben melyik országokban melyik ünnepekre milyen logót tettek ki.

Reggel fél 7-kor akartunk kelni, de érdekes módon egyikünk sem ébredt fel igazán Tomi ébresztőjére, így az időpnt 6:50-re módosult. 7-kor derült ki számomra, hogy a busz, amivel kiérünk anyuékhoz 8-ra, 7:43-kor indul, úgyhogy kicsit bele kellett húzni. Annyira jól sikerült ez a megmozdulás, hogy Liza nem tudta lekövetni a történéseket, és teljesen megdöbbentette az a felismerés, hogy korán reggel, ráadásul hajnalban, teljesen egyedül marad. Néhány megállással kb. délre értünk Hortobágyra, de ez csak tipp, nem néztem órát. Felköszöntöttük Mamát, kapott egy aszalógépet aszalni való gyümölccsel, valamint a ládát csokival. Aztán ünnepi ebédeltünk, beszélgettünk, aztán mi a negyed 5-ös vonathoz kimentünk. Együtt volt ma mind az öt dédunoka, három fiú és két lány. Édesek ezek a gyerekek. Leginkább Bencétől olvadtam el, aki gyorsan felfedezte, hogy a nagyon kicsik között ő a legidősebb, és azonnali hatállyal gondoskodni kezdett a nála kisebbekről. Kinek a papucsát vitte oda, kinek a cumij

A délelőtt csupa rohanás volt. Tanításból egyetemre, egyetemről postára, postáról boltba. A boltban vettem egyrészt csokit, másrészt szalvétát és kis ládát. Itthon a szalvétával feldíszítettem a ládát, majd megtöltöttem csokival. Ezt fogja kapni Mama a szülinapjára. Most hulla fáradt vagyok, de ha majd kicsit magamhoz térek (holnap délután kb.), akkor teszek fel képeket a dobozkáról. Ezek után elmentem Lillához, majd hazatérve adtam enni a kutyának, és lefeküdtünk aludni másfél órára. Ébredéskor már meglehetősen aggódtam, mert reggel fél 10 óta nem értem el Tomit telefonon, csak a hangposta jelentkezett. Egyrészt több dolgot is meg kellett volna beszélnünk a hétvégével kapcsolatban, másrészt nem szokta kikapcsolni a telefont, sőt lemeríteni sem, ezért egyre idegesebb lettem, hogy mégis mi történhetett vele. Gondoltam rá, hogy mégsem megyek el az osztálytalálkozóra, hanem bemegyek Tomi munkahelyére, és ha ott nem találom meg, akkor keresni kezdem. Végül úgy döntöttem, pozitívan állok a

A kutya a kosarában remeg, fázik. Amikor kirángatom alóla a takaróját, és betakarom vele, akkor morog, de azért másfél óra múlva, amikor felébredek, még mindig nyakig bebugyolálva alszik, és persze már nem is remeg.

a nyakamba szakadt minden, és már megint unom. Holnap tanítok reggel, utána ajándékot kell csinálni, utána el kell menni Lillához, utána osztálytalálkozó, aztán szombat reggel megyek Hortobágyra, és este jövök haza, és akkor még készülni kell majd a jövő hétre. Legalább két ütemtervet megírtam most a háromból, és a harmadiknál is megcsináltam a dátumozást. Nagyon kellemes meló kiszámolgatni, hányadik óra pontosan milyen napra fog esni. Az első néhány ütemtervnél mindig elszámoltam a közepe táján, aztán kezdhettem újra, de már egész jól megy. Persze most meg januártól márciusig simán beírogattam, hogy 2010, de aztán feltűnt, hogy az úgy nem lesz jó. Azt remélem, a három napra nyúló hétvégén majd pihenésre is lesz idő.

Nem tudom, mikor kaptam Tomitól, de talán 4 éve. Akkor rögtön elkezdtem olvasni, de az első fejezet után abbahagytam. Nem emlékszem pontosan, miért, de vagy nem tudtam még eléggé követni a történetet angolul, mert még nem olvastam eleget, vagy csak nem voltam megfelelő hangulatban. Most megint eljutottam az első fejezet végére, és megvolt az első hangosan röhögős poén, amire nem is emlékeztem, és nagyon tetszik a stílus meg a történet is. Úgy néz ki, most eljutok majd a végére. Kíváncsi vagyok, a Gyűrűk urával is hasonló lesz-e a helyzet.

Sok mindent nem tudok mondani róla. Nem volt rossz. Érdekes dolgokat olvastam. Nem mindennel értek egyet, szerintem például igenis képes a kutya is magas szintű kognícióra, nem irányítanak mindent az ösztönei és a reflexei. Az a rész tetszik talán a legjobban a könyvben, amikor a kutyát összehasonlítják a farkassal mindenféle szempontból, és kiderül, hogy a farkas például nem kötődik az emberhez, még akkor sem, ha az ember nevelte fel. Aztán érdekes az a kijelentés is, miszerint a kutyát kölyökfarkasnak tekinthetjük, meg hogy a kutya "kölyökképűsége" a domesztikáció hatása, és az ember preferenciája idézte elő. Az a kísérlet is nagyon izgalmas, amikor egy bizonyos fajta rókát domesztikáltak kb. 50 generáción keresztül úgy, hogy az embertől való félelem hiányára szelektálták a szaporított egyedeket, és 50 generáció alatt háziállatot csináltak belőlük, akiknek lekonyult a füle, rövidült a pofája, ráadásul ezek az új rókák ugattak és csóválták a farkukat, valamint nyalogatták az

egy jó kis töri óra közepébe csöppentem. A néni, aki bemondja a megállókat, kedélyesen magyarázott arról, mit ünneplünk október 23-án. Remélem, előbb-utóbb lesznek majd verselemzések is, esetleg megtanuljuk a másodfokú egyenlet megoldóképletét, vagy ilyesmi. Azt hallottátok, hogy a tervek szerint a gyerekek is kapnak szavazati jogot, amit a szüleiken keresztül gyakorolnak? Tehát a szülők annyi plusz szavazatot kapnak, ahány gyerekük van. Azt még nem olvastam sehol, hogy ugyanazért a gyerekért mindkét szülő kap-e plusz egy voksot, vagy kisorsolják, hogy melyik szavazhat helyette, esetleg máshogy oldják meg. Nagyon király lesz egyébként, ha ezek a tervek megvalósulnak: többet fogok adózni és kevesebbet fogok szavazni, mint az, akinek van gyereke. Ez azt fogja jelenteni, hogy alacsonyabb rendű állampolgár leszek, mint azok, akiknek már van gyereke. Köszi, tök jólesik, biztos nagyon demokratikus is. Az meg milyen már, hogy csak az számít szülőnek, akinek 18 év alatti gyereke van? Aki meg f

Homer Simpsonból követendő példa lett. Ez a belemagyarázás, ez meg a cáfolat. Ez meg Homer: De ő csak azért került most ide, hogy legyen a bejegyzésben egy kép is.

hogy a Humanic kell ide. Mondjuk most tele az egész bolt csizmával, mást alig lehet találni. Én viszont most még nem akarok csizmát venni, illetve leginkább hordani, mert ha már 10-11 fokban elkezdem, az első -2 fokos napon lilára fog fagyni a lábam. Azért ráakadtam egy cipőre, ami ha nem is gyönyörű meg csodálatos, de szerintem szép, és megfelelő méretű a sarka, tehát remélhetőleg talpgörcs nélkül tudok majd közlekedni benne. Ja, egyébként soha még annyi táskát nem láttam ebben az üzletben, mint most.

Liza valahogyan rájött, hogy ébredés után rögtön reggelizni szoktam a konyhában, mégpedig többnyire májkrémes/vajas/felvágottas kenyeret, ami ő nagyon szeret, és ennek megfelelően új szokást vett fel. Eddig vagy nem ébredt fel arra, hogy 6-kor felkeltem, vagy ha mégis, egy megvető pillantást vetett rám, aztán aludt tovább. De most! Kinyitja a szemét, összeszedi magát (kb. öt perc), kijön utánam a konyhába, és az addigra elkészült reggelim felét elkunyerálja, majd visszamegy a kosarába, és alszik tovább. Ravasz.

Liza: Drezda:

délután volt ez. Óra után elbumliztam a Westendbe, hogy vegyek végre egy cipőt magamnak. Két hete begörcsölt a talpam a magassarkúban, azóta csak lapos talpúban tudok járni, viszont már iszonyúan unom az edzőcipőt, és az nem is napi viselésre való. Gondoltam, beszerzek egy alacsony és viszonylag vastag sarkú bőrcipőt, hogy kicsit megnőjön a komfortérzetem. Nos, a Westendben a következő típusú üzletek vannak. Ronda cipők 30-70 ezerért, szép cipők 30-70 ezerért, valamint ronda cipők 10-20 ezerért. Ronda cipő nem kell, ezzel az első és a harmadik típus kiesett. A második típussal meg nincs is egyéb gondom, mint hogy nem vagyok hajlandó egy cipőért 30 ezer forintot kiadni, hát még 70-et. Kb. háromnegyed órát járkáltam fel és alá, bíztam benne, hogy legalább egy valamire való cipő akad majd 15-20 ezerért (ennyit szánok a projektre), de nem, totális kudarc. Ráadásul teljesen felhúztam magam, mert az milyen már, hogy egy akkora hodályban, mint a Westend, nem találok magamnak olyan cipőt, amit

Ez kemény volt. Tudom, tudom, más minden egyes nap nyolc órát dolgozik, de én attól még azt gondolom, hogy az átlagos napom, amikor 4 órát tartok, elég fárasztó. Ehhez képest ma 8 órát nyomtam le, ebből az első négyet nuku szünettel, 8-tól 11-ig. A csoport is kikészült meg én is, és ilyenből még lesz három... Hazaértem 11 után kicsivel, megebédeltem, a kutyát is megetettem, majd rohantam tovább. Mire Csillebércre értem, már teljesen K.O. voltam az elfogyasztott Twix ellenére is. Ezt legszebben az a jelenet illusztrálta, amikor megkaptam a belépőkártyát, még a kezemben volt a személyim is, és a személyit tartottam oda a beléptetőnél, aztán meglepődtem, hogy nem nyílik a kapu. (Egyébként a kártyával sem nyílt, de az más kérdés, és legközelebb már működni fog a dolog, azt ígérték.) A Charlie St. Cloud még a hegyre felfelé menet elfogyott, úgyhogy hazafelé zenét hallgattam - ilyen hónapok óta nem fordult elő. A fáradtsági szintemen az sem dobott sokat, hogy ma összesen négy órát utaztam id

A könyv utolsó fejezetében a forrásokat ismerjük meg. Innen lehet tudni, hogy a Massachusetts állambeli Marblehead létező kisváros, és a regény minden helyszíne, a boltoktól kezdve a kávézón át a temetőig ott és úgy helyezkedik el, ahogy azt a könyvben olvassuk. Jó, kivétel a temető, amiről az író annyit mond, kicsit megváltoztatta a helyszínt. Nemcsak a kisvárost járta be, hanem részt vett azokban a tevékenységekben, amikről ír: dolgozott egy hétig a temetőben, közben többször kihajózott, és kifaggatta a helyi hozzáértőket a vitorlázásról, ráadásul a kórházba is elment, és a tűzoltókkal is eltöltött pár napot. Itt helyezkedik el ez a kisváros: A vitorlások: Látkép: Ez pedig a történet szempontjából legfontosabb hely, a(z egyik) temető: A könyv érdekes volt. Mondtam a film után, hogy volt egy logikátlan jelenet, amit majd megmagyaráz a könyv, ha ugyanazon az elven nyirbálták meg, mint a Lovely Bones esetében. De nem. Egyébként az elv sem nagyon hasonlít, és az a jelenet is egy nagy kér

Legalábbis dorombolt, amikor megtöröltem a séta után vizes hasát :)

a facebookon és az iwiwen egy kirakósdi, ami az anyukákról szól. Úgy kezdődik, hogy "4 évesen: anya mindent tud". Ez a szöveg kint volt Ibolya néninél a falon, lehet, hogy most is ott van még, rég jártam már náluk. Nem emlékszem rá teljesen, pedig ezerszer is elolvastam, amikor náluk voltam, de egy tuti: nem az a vége, mint ennek a mostani változatnak. Az eredeti úgy szólt, hogy "55 évesen: bárcsak megkérdezhetném anyát". Nekem az jobban tetszett. Kár, hogy nem az terjed :)

A mai napot  a háborítatlan pihenésnek szenteltem. Tök későn keltem, annyira, hogy le sem írom inkább, aztán reggeli után olvastam kicsit, majd beköltöztem a kádba tovább olvasni. A kádból a kutya füstölt ki fél 4 körül, mert addigra már kellően megéhezett, és követelte az ebédet. Ebéd után mosogatás, pakolás jött, majd olvasás tovább. Még 60 oldal Charlie St. Cloud történetéből, és eddig tetszik, talán a végére már nem romlik el. Most meg Charlie és a csokigyár megy a tévében, és én huszadjára is megnézem. A holnap viszont nagyon kemény lesz, belegondolni se szeretek... Most vagy egy hónapig nagyon fogom utálni a hétfőt, és utána se lesz könnyebb a délután. Nem tudom, meddig bírom majd a Csillebércre rohangálást heti kétszer, de egyelőre úgy tervezem, ennél a csoportnál több tanfolyamot nem fogok elvállalni. Nem vagyok kifejezetten vidám, inkább feszült, és akarok még egy nap hétvégét. Egy vigaszom van: november elseje idén hétfőre esik, hála az égnek.

Meglátogattuk őket a Pesttől 57 km-re található új otthonukban. A házról kívülről nem készült kép, de elhihetitek, nagyon kis szép. Dömperből udvari kutya lett, és csak aludni járhat be, akkor is csak az előszobába. De ma azért egész délután velünk volt, többször be is sompolygott a nappaliba, és ott főként a számítógépasztal alatt horpasztott –nem küldték ki, annyira aranyos volt. Először az ajándékozással kezdtünk. Annyi mindent kapott ez a hároméves nagyfiú, hogy nem is emlékszem mindenre. Mindenesetre volt ott mesekönyv, ugrálóbot, trombita, rajzoló, színező (Aqua Doodle), törpe dekorgumiból, csoki meg szőnyeg. Ez az a törpe, aki miatt Tomi a következőt mondta tegnap este 11 körül: “Több egységcsomagot nem hozhatsz haza.” Azért szép lett, kár, hogy kikezdte az idegeimet a készítési folyamat :P Ajándékbontogatás közben a kisöcs is elvolt azért: Aztán jött az ünnepi ebéd: bableves, töltött kenyér, torta. Töltött kenyeret most ettünk először, és nagyon finom volt. A torta túrótort