Ben Sherwood: The Death and Life of Charlie St. Cloud
A könyv utolsó fejezetében a forrásokat ismerjük meg. Innen lehet tudni, hogy a Massachusetts állambeli Marblehead létező kisváros, és a regény minden helyszíne, a boltoktól kezdve a kávézón át a temetőig ott és úgy helyezkedik el, ahogy azt a könyvben olvassuk. Jó, kivétel a temető, amiről az író annyit mond, kicsit megváltoztatta a helyszínt. Nemcsak a kisvárost járta be, hanem részt vett azokban a tevékenységekben, amikről ír: dolgozott egy hétig a temetőben, közben többször kihajózott, és kifaggatta a helyi hozzáértőket a vitorlázásról, ráadásul a kórházba is elment, és a tűzoltókkal is eltöltött pár napot.
Itt helyezkedik el ez a kisváros:
A vitorlások:
Látkép:
Ez pedig a történet szempontjából legfontosabb hely, a(z egyik) temető:
A könyv érdekes volt. Mondtam a film után, hogy volt egy logikátlan jelenet, amit majd megmagyaráz a könyv, ha ugyanazon az elven nyirbálták meg, mint a Lovely Bones esetében. De nem. Egyébként az elv sem nagyon hasonlít, és az a jelenet is egy nagy kérdőjel maradt. Alapvetően az lehet a gond, hogy ha el is tudom képzelni, hogy létezzenek szellemek, az számomra már abszolút sci-fi, hogy egy szellem a kis kacsójába vegyen egy tollat, és üzenetet írogasson. Ilyen szempontból lehetne csalódás a könyv, de mégsem az, túltettem magam ezen, kész, a képzelőerőmmel van baj.
Azt is mondtam, hogy nagyon kíváncsivá tett a fiútestvérek kapcsolata, illetve amennyit abból mutatott a film, és nagyon várom, hogy a könyvben majd még többet megtudok erről a témáról, mivel a környezetemben nincsenek fiútestvérek, akiket megfigyelhettem volna. (Bence és Matyi még nagyon kicsik ehhez, de pár év múlva nagyon erősen fogok koncentrálni a kapcsolatukra, hátha már végre kapok egy választ.) A két srác film elején látható ökörködése egyenesen nem is szerepel a könyvben. Mindegy, ezt sem nevezhetném csalódásnak, végül is egyelőre elég annyi, hogy nagyon szeretik egymást, a többit meg majd megmutatja Bence és Matyi :)
Még néhány dolog máshogy van a könyvben, mint a filmben. Nem nagyon értettem, mit magyaráz az elbeszélő a két srác közti nagy korkülönbségről, ami miatt különös az ő szoros kapcsolatuk: három év volt köztük. A filmben hét, az már tényleg nagy korkülönbség testvérek között, de három év… A baleset sem úgy és akkor történik, ahogy és amikor a filmben, de nekem a könyv megoldása jobban tetszett. A filmben tipikus “Hollywood reason”, hogy pont az “érettségiosztó” (uhh, milyen szó ez?!) estéjén hal meg a gyerek. A könyvben a kutya is vele hal, meg is lepett, hogy nem sirattam meg a kutyát – ez arra utalhat, hogy valóban megnyugtató azt hinni, van élet a halál után, ahol minden tiszta happy, és mindenki azzal lehet, akivel szeretne. A baleset jelenetében megfigyelhető furcsaságot tökéletesen magyarázza a könyv, ennek örültem. Amit viszont nem értek, az az, hogy Charlie-ból miért kellett profi hajóst csinálni, amikor a könyvben még hajója sincs, és sosem vett részt vitorlásversenyen. Az is elég fura, hogy Samnek miért kellett Tess miatt kiborulós jelenetet írni az erdőbe, mikor a könyvben pont Sam hívja el Tesst a titkos játszótérre…
A történet egyébként (SPOILERESEN) annyi, hogy Charlie 15 éves, Sam pedig 12, amikor autóbalesetet szenvednek, és bár mindkettőjük a klinikai halál állapotába kerül, Charlie-t sikerül visszahozni, Samet nem. Charlie-nak durva lelkiismeret-furdalása lesz az eset után, ami teljesen jogos, csak a kríziskezelés nem megfelelő: nem hajlandó elengedni Samet, és úgy dönt, ha ő elvette az öccse életét (ami így nem igaz), akkor ő sem érdemli meg, hogy szabadon élhesse a sajátját. Így aztán a temető melletti erdőben minden alkonyatkor találkoznak, és baseballoznak egyet. Charlie a temetőben dolgozik még 13 évvel később is, és még mindig tartja az ígéretét. Aztán megismeri Tesst, aki a város büszkesége, és éppen egy földkörüli vitorlásversenyre készül. Szépen összemelegednek, amikor is jön a csavar: kiderül, hogy a lány nem tért haza az utolsó tesztútjáról, a hajójának is csak roncsait találták meg: Charlie Tess szellemével ismerkedett meg. Először öngyilkos akar lenni bánatában, aztán Tess ír neki egy levelet (?!), ami alapján Charlie azt feltételezi, mégsem halt még meg a lány, és a keresésére indul. A lány élve előkerül, a szokásos alkonyati baseballozás viszont elmarad, és Sam továbblép a következő szintre, amikor már csak energiaként van jelen ebben a világban. Így végre elengedik egymást a testvérek, és mindenki mehet tovább a saját útján. Charlie elveszíti azt a képességét, hogy láthatja a szellemeket, és megállapodik Tess mellett, happy end.
Összességében a könyv jobb volt, mint a film, bár a film azért még mindig tetszik. Örülök, hogy elolvastam, és a molyon négy pontot kapott.
Itt helyezkedik el ez a kisváros:
A vitorlások:
Látkép:
Ez pedig a történet szempontjából legfontosabb hely, a(z egyik) temető:
A könyv érdekes volt. Mondtam a film után, hogy volt egy logikátlan jelenet, amit majd megmagyaráz a könyv, ha ugyanazon az elven nyirbálták meg, mint a Lovely Bones esetében. De nem. Egyébként az elv sem nagyon hasonlít, és az a jelenet is egy nagy kérdőjel maradt. Alapvetően az lehet a gond, hogy ha el is tudom képzelni, hogy létezzenek szellemek, az számomra már abszolút sci-fi, hogy egy szellem a kis kacsójába vegyen egy tollat, és üzenetet írogasson. Ilyen szempontból lehetne csalódás a könyv, de mégsem az, túltettem magam ezen, kész, a képzelőerőmmel van baj.
Azt is mondtam, hogy nagyon kíváncsivá tett a fiútestvérek kapcsolata, illetve amennyit abból mutatott a film, és nagyon várom, hogy a könyvben majd még többet megtudok erről a témáról, mivel a környezetemben nincsenek fiútestvérek, akiket megfigyelhettem volna. (Bence és Matyi még nagyon kicsik ehhez, de pár év múlva nagyon erősen fogok koncentrálni a kapcsolatukra, hátha már végre kapok egy választ.) A két srác film elején látható ökörködése egyenesen nem is szerepel a könyvben. Mindegy, ezt sem nevezhetném csalódásnak, végül is egyelőre elég annyi, hogy nagyon szeretik egymást, a többit meg majd megmutatja Bence és Matyi :)
Még néhány dolog máshogy van a könyvben, mint a filmben. Nem nagyon értettem, mit magyaráz az elbeszélő a két srác közti nagy korkülönbségről, ami miatt különös az ő szoros kapcsolatuk: három év volt köztük. A filmben hét, az már tényleg nagy korkülönbség testvérek között, de három év… A baleset sem úgy és akkor történik, ahogy és amikor a filmben, de nekem a könyv megoldása jobban tetszett. A filmben tipikus “Hollywood reason”, hogy pont az “érettségiosztó” (uhh, milyen szó ez?!) estéjén hal meg a gyerek. A könyvben a kutya is vele hal, meg is lepett, hogy nem sirattam meg a kutyát – ez arra utalhat, hogy valóban megnyugtató azt hinni, van élet a halál után, ahol minden tiszta happy, és mindenki azzal lehet, akivel szeretne. A baleset jelenetében megfigyelhető furcsaságot tökéletesen magyarázza a könyv, ennek örültem. Amit viszont nem értek, az az, hogy Charlie-ból miért kellett profi hajóst csinálni, amikor a könyvben még hajója sincs, és sosem vett részt vitorlásversenyen. Az is elég fura, hogy Samnek miért kellett Tess miatt kiborulós jelenetet írni az erdőbe, mikor a könyvben pont Sam hívja el Tesst a titkos játszótérre…
A történet egyébként (SPOILERESEN) annyi, hogy Charlie 15 éves, Sam pedig 12, amikor autóbalesetet szenvednek, és bár mindkettőjük a klinikai halál állapotába kerül, Charlie-t sikerül visszahozni, Samet nem. Charlie-nak durva lelkiismeret-furdalása lesz az eset után, ami teljesen jogos, csak a kríziskezelés nem megfelelő: nem hajlandó elengedni Samet, és úgy dönt, ha ő elvette az öccse életét (ami így nem igaz), akkor ő sem érdemli meg, hogy szabadon élhesse a sajátját. Így aztán a temető melletti erdőben minden alkonyatkor találkoznak, és baseballoznak egyet. Charlie a temetőben dolgozik még 13 évvel később is, és még mindig tartja az ígéretét. Aztán megismeri Tesst, aki a város büszkesége, és éppen egy földkörüli vitorlásversenyre készül. Szépen összemelegednek, amikor is jön a csavar: kiderül, hogy a lány nem tért haza az utolsó tesztútjáról, a hajójának is csak roncsait találták meg: Charlie Tess szellemével ismerkedett meg. Először öngyilkos akar lenni bánatában, aztán Tess ír neki egy levelet (?!), ami alapján Charlie azt feltételezi, mégsem halt még meg a lány, és a keresésére indul. A lány élve előkerül, a szokásos alkonyati baseballozás viszont elmarad, és Sam továbblép a következő szintre, amikor már csak energiaként van jelen ebben a világban. Így végre elengedik egymást a testvérek, és mindenki mehet tovább a saját útján. Charlie elveszíti azt a képességét, hogy láthatja a szellemeket, és megállapodik Tess mellett, happy end.
Összességében a könyv jobb volt, mint a film, bár a film azért még mindig tetszik. Örülök, hogy elolvastam, és a molyon négy pontot kapott.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése