Kutyagondolatok nyomában

Sok mindent nem tudok mondani róla. Nem volt rossz. Érdekes dolgokat olvastam. Nem mindennel értek egyet, szerintem például igenis képes a kutya is magas szintű kognícióra, nem irányítanak mindent az ösztönei és a reflexei. Az a rész tetszik talán a legjobban a könyvben, amikor a kutyát összehasonlítják a farkassal mindenféle szempontból, és kiderül, hogy a farkas például nem kötődik az emberhez, még akkor sem, ha az ember nevelte fel. Aztán érdekes az a kijelentés is, miszerint a kutyát kölyökfarkasnak tekinthetjük, meg hogy a kutya "kölyökképűsége" a domesztikáció hatása, és az ember preferenciája idézte elő. Az a kísérlet is nagyon izgalmas, amikor egy bizonyos fajta rókát domesztikáltak kb. 50 generáción keresztül úgy, hogy az embertől való félelem hiányára szelektálták a szaporított egyedeket, és 50 generáció alatt háziállatot csináltak belőlük, akiknek lekonyult a füle, rövidült a pofája, ráadásul ezek az új rókák ugattak és csóválták a farkukat, valamint nyalogatták az ember kezét, akár egy jó családi kutya.

Annak mindenképpen érdemes elolvasni egyszer, aki érdeklődik az etológia iránt, és szereti a kutyákat, bár a rengeteg gépelési hiba bizony nagyon zavaró tud lenni. Ez most nem kap pontot, mert nem tudom eldönteni, 5-ből mennyire értékelném.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai