Siralmas

délután volt ez.

Óra után elbumliztam a Westendbe, hogy vegyek végre egy cipőt magamnak. Két hete begörcsölt a talpam a magassarkúban, azóta csak lapos talpúban tudok járni, viszont már iszonyúan unom az edzőcipőt, és az nem is napi viselésre való. Gondoltam, beszerzek egy alacsony és viszonylag vastag sarkú bőrcipőt, hogy kicsit megnőjön a komfortérzetem. Nos, a Westendben a következő típusú üzletek vannak. Ronda cipők 30-70 ezerért, szép cipők 30-70 ezerért, valamint ronda cipők 10-20 ezerért. Ronda cipő nem kell, ezzel az első és a harmadik típus kiesett. A második típussal meg nincs is egyéb gondom, mint hogy nem vagyok hajlandó egy cipőért 30 ezer forintot kiadni, hát még 70-et. Kb. háromnegyed órát járkáltam fel és alá, bíztam benne, hogy legalább egy valamire való cipő akad majd 15-20 ezerért (ennyit szánok a projektre), de nem, totális kudarc. Ráadásul teljesen felhúztam magam, mert az milyen már, hogy egy akkora hodályban, mint a Westend, nem találok magamnak olyan cipőt, amit egyáltalán érdemes felpróbálni. Miért nincs ott egy Humanic legalább? Ha ezt tudom, simán nem oda megyek, hanem mondjuk az Europarkba, ott van normális cipőbolt. Hát, így legalább holnap rászánhatok erre még plusz két-három órát, úgysem lett volna más dolgom. Egyébként kabátot találtam, olcsóbb is lett volna, mint amennyit szeretnék elkölteni rá, de az meg olyan hülyén állt rajtam, hogy sokkot kaptam. Pedig szövet is volt, kockás is volt, rövid is volt, és még kapucnija is volt. Nincs szerencsém a ruházkodással, nem véletlenül utálom.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai