Hétfő
Ez kemény volt. Tudom, tudom, más minden egyes nap nyolc órát dolgozik, de én attól még azt gondolom, hogy az átlagos napom, amikor 4 órát tartok, elég fárasztó. Ehhez képest ma 8 órát nyomtam le, ebből az első négyet nuku szünettel, 8-tól 11-ig. A csoport is kikészült meg én is, és ilyenből még lesz három... Hazaértem 11 után kicsivel, megebédeltem, a kutyát is megetettem, majd rohantam tovább. Mire Csillebércre értem, már teljesen K.O. voltam az elfogyasztott Twix ellenére is. Ezt legszebben az a jelenet illusztrálta, amikor megkaptam a belépőkártyát, még a kezemben volt a személyim is, és a személyit tartottam oda a beléptetőnél, aztán meglepődtem, hogy nem nyílik a kapu. (Egyébként a kártyával sem nyílt, de az más kérdés, és legközelebb már működni fog a dolog, azt ígérték.) A Charlie St. Cloud még a hegyre felfelé menet elfogyott, úgyhogy hazafelé zenét hallgattam - ilyen hónapok óta nem fordult elő. A fáradtsági szintemen az sem dobott sokat, hogy ma összesen négy órát utaztam ide-oda, miközben kettőnél többet ritkán szoktam, és ma még baromira koncentrálni is kellett, mert volt, ahol először jártam, és a megállókat már miért is mondaná be a sofőr, ugyan.
Esti programnak a fejemből kinézést választottam, később egy kis Barátok közttel roncsolom magam, aztán elolvasom az új könyv első fejezetét (Kutyagondolatok nyomában), közben pedig azon tűnődöm, vajon a kutyán talált véres pukli egy elkapart szemölcs vagy valami egyéb, és ha előbbi, mi a fenét lehet vele csinálni. Egyébként kitaláltam a további menetrendet az olvasáshoz: a Kutyagondolatok után jön a Hobbit, aztán Halloweenkor az Agatha Christie-könyv, majd utána a Gyűrűk ura, amit egyszer már elkezdtem úgy 10 éve, de az első fejezet halálra untatott, ezért letettem. Most újra belevágok, mert akit csak kérdeztem, mind azt mondta, az első fejezet nagyon uncsi, de utána nagyon jó a könyv. Az meg mégsem járja, hogy egy ilyen jelentős művet csak filmből ismerjek.
Akkor most megyek a fejemből kibámulva salátázni.
Esti programnak a fejemből kinézést választottam, később egy kis Barátok közttel roncsolom magam, aztán elolvasom az új könyv első fejezetét (Kutyagondolatok nyomában), közben pedig azon tűnődöm, vajon a kutyán talált véres pukli egy elkapart szemölcs vagy valami egyéb, és ha előbbi, mi a fenét lehet vele csinálni. Egyébként kitaláltam a további menetrendet az olvasáshoz: a Kutyagondolatok után jön a Hobbit, aztán Halloweenkor az Agatha Christie-könyv, majd utána a Gyűrűk ura, amit egyszer már elkezdtem úgy 10 éve, de az első fejezet halálra untatott, ezért letettem. Most újra belevágok, mert akit csak kérdeztem, mind azt mondta, az első fejezet nagyon uncsi, de utána nagyon jó a könyv. Az meg mégsem járja, hogy egy ilyen jelentős művet csak filmből ismerjek.
Akkor most megyek a fejemből kibámulva salátázni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése