Hortobágy
Reggel fél 7-kor akartunk kelni, de érdekes módon egyikünk sem ébredt fel igazán Tomi ébresztőjére, így az időpnt 6:50-re módosult. 7-kor derült ki számomra, hogy a busz, amivel kiérünk anyuékhoz 8-ra, 7:43-kor indul, úgyhogy kicsit bele kellett húzni. Annyira jól sikerült ez a megmozdulás, hogy Liza nem tudta lekövetni a történéseket, és teljesen megdöbbentette az a felismerés, hogy korán reggel, ráadásul hajnalban, teljesen egyedül marad.
Néhány megállással kb. délre értünk Hortobágyra, de ez csak tipp, nem néztem órát. Felköszöntöttük Mamát, kapott egy aszalógépet aszalni való gyümölccsel, valamint a ládát csokival.
Aztán ünnepi ebédeltünk, beszélgettünk, aztán mi a negyed 5-ös vonathoz kimentünk. Együtt volt ma mind az öt dédunoka, három fiú és két lány. Édesek ezek a gyerekek. Leginkább Bencétől olvadtam el, aki gyorsan felfedezte, hogy a nagyon kicsik között ő a legidősebb, és azonnali hatállyal gondoskodni kezdett a nála kisebbekről. Kinek a papucsát vitte oda, kinek a cumiját, másnak a cumisüvegét, Matyinak a teáját, aztán amikor Matyi sírt, odaszaladt, és jól megölelgette. A két lány és Bence sokat játszott, és azt figyeltem, hogy a pszichológia tankönyvnek megfelelően két- illetve hároméves korukból kifolyólag egymás mellett játszanak, nem együtt. Később egy kis mesenézésre Ákoska is csatlakozott, mint nagy iskolás, miközben Matyi elszórakoztatta magát, majd egy váratlan pillanatban mászás közben elaludt.
Hazafelé a vonaton a kalauz azon kapta a velünk szemben utazó férfit, hogy 90%-os kedvezménnyel utazik, de nem tudja felmutatni a kedvezményre jogosító igazolványt, ami állítása szerint a másik nadrágjában maradt, mégpedig azért, mert később derült ki, hogy vonatozni fog, mint ahogy elindult otthonról. A kalauz nagyon szimpatikus módon végig higgadtan és kedvesen magyarázta, hogy ezt ő nem fogadhatja el indokként, és vagy fizesse ki a férfi azt a 90%-ot, vagy adja meg az adatait, amire csekket tud kapni, vagy kihívja rá a rendőröket. Igazából nem értettem, miért vesz kedvezményes jegyet, ha nincs nála az igazolvány, bár lehet, hogy arra számított, nem kérik el a papírt. Ha viszont elkérik, miért kell akadékoskodni? Mindegy, békés véget ért a történet, végül a csekkes megoldásra esett a férfi választása.
Liza már teljesen lemondott arról, hogy hazajövünk: a kosarában aludt, amit pedig sosem szokott, ha vár minket, számít ránk. Nagy volt az öröm, mikor felébresztettem, nagyon lelkesen sétált velünk egy közepesen nagyot. Aztán visszafeküdt aludni. Tulajdonképpen egyetértünk: minden alvásra fordítható percet ki kell használni.
Néhány megállással kb. délre értünk Hortobágyra, de ez csak tipp, nem néztem órát. Felköszöntöttük Mamát, kapott egy aszalógépet aszalni való gyümölccsel, valamint a ládát csokival.
Aztán ünnepi ebédeltünk, beszélgettünk, aztán mi a negyed 5-ös vonathoz kimentünk. Együtt volt ma mind az öt dédunoka, három fiú és két lány. Édesek ezek a gyerekek. Leginkább Bencétől olvadtam el, aki gyorsan felfedezte, hogy a nagyon kicsik között ő a legidősebb, és azonnali hatállyal gondoskodni kezdett a nála kisebbekről. Kinek a papucsát vitte oda, kinek a cumiját, másnak a cumisüvegét, Matyinak a teáját, aztán amikor Matyi sírt, odaszaladt, és jól megölelgette. A két lány és Bence sokat játszott, és azt figyeltem, hogy a pszichológia tankönyvnek megfelelően két- illetve hároméves korukból kifolyólag egymás mellett játszanak, nem együtt. Később egy kis mesenézésre Ákoska is csatlakozott, mint nagy iskolás, miközben Matyi elszórakoztatta magát, majd egy váratlan pillanatban mászás közben elaludt.
Hazafelé a vonaton a kalauz azon kapta a velünk szemben utazó férfit, hogy 90%-os kedvezménnyel utazik, de nem tudja felmutatni a kedvezményre jogosító igazolványt, ami állítása szerint a másik nadrágjában maradt, mégpedig azért, mert később derült ki, hogy vonatozni fog, mint ahogy elindult otthonról. A kalauz nagyon szimpatikus módon végig higgadtan és kedvesen magyarázta, hogy ezt ő nem fogadhatja el indokként, és vagy fizesse ki a férfi azt a 90%-ot, vagy adja meg az adatait, amire csekket tud kapni, vagy kihívja rá a rendőröket. Igazából nem értettem, miért vesz kedvezményes jegyet, ha nincs nála az igazolvány, bár lehet, hogy arra számított, nem kérik el a papírt. Ha viszont elkérik, miért kell akadékoskodni? Mindegy, békés véget ért a történet, végül a csekkes megoldásra esett a férfi választása.
Liza már teljesen lemondott arról, hogy hazajövünk: a kosarában aludt, amit pedig sosem szokott, ha vár minket, számít ránk. Nagy volt az öröm, mikor felébresztettem, nagyon lelkesen sétált velünk egy közepesen nagyot. Aztán visszafeküdt aludni. Tulajdonképpen egyetértünk: minden alvásra fordítható percet ki kell használni.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése