Első és második rész, amelyben bemutatkozunk

Valahogy a nyelviskolának mindig érdekesen sül el a bemutatkozás új hallgatók előtt.

Pénteken volt az első óra 3-tól fél 5-ig. Negyed 5-kor berobbant a terembe az egyik hölgy (asszisztens talán?), hogy meddig maradunk még. Kezében szatyor, esernyő, táska, ami kell az induláshoz. Mondtam, hogy még kb. 10 percet, mire felháborodott, és puffogva távozott a helyszínről. Amikor aztán 10 perc múlva mentünk el az új lánnyal, úgy nézett ránk a hölgy, mint a véres rongyra.

Ma 6-ra odamentünk, erről tudott az iskola, így volt megbeszélve. 6 előtt kb. két perccel értem oda, a lány akkor már ott volt. Az előbb említett hölgy közölte, hogy minden terem foglalt, majd végigjárta az összes csoportot, és megérdeklődte, hol meddig tart az óra, közben felvetette, hogy esetleg várnunk kell egy fél órácskát, vagy átmehetnénk az iskola másik helyszínére, ahol egyébként életemben nem voltam még. Ettől kissé felszaladt a szemöldököm, a lánynak szintén. Kiderült, hogy roppant szerencsés módon pont vége van a három órából az egyiknek, be is özönlöttünk a megüresedett terembe mind a ketten. Leültünk, aláírtuk a jelenléti ívet, elővettük a felszerelést, amikor is benyitott egy másik tanár, hogy az ő csoportja már megszokta ezt a termet, mert ők heti háromszor mindig ebben vannak, és ugye átmegyünk a másikba.

Bosszantó, és nem vet túl jó fényt az intézményre.

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Gumimacik utoljára

Gárdonyi Géza: Isten rabjai