LizaGazdija

Nagyon fáradt vagyok. Ennek következménye, hogy marhára nem fogom elmesélni, miért voltam morcos egséz nap, pedig egész nap arra készültem. Azért azt ki lehet sakkozni, hogy a kognitív nyelvészet miatt. És még annyit mondok, hogy van nekem azon az órán olyan csoporttársam, aki idióta, beképzelt és rosszindulatú is. Nagyon szimpatikus fiatalember, igazán. De most inkább megyek aludni. A kiskutya jól van, reggelre kidekorálta ugyan a szobát, de azóta diétára fogtuk, és normalizálódott a helyzete. Amúgy irigy kutya. Mivel nem ette a kajáját, apu becsomagolta a táp felét Katáéknak, hogy vigyék el Dömpernek. Erre Liza visszaszokott a kajájára, otthon eszi, mint a kisangyal. Mert irigy :) Ma reggel adtunk neki tápot, méla undorral a szemében ránézett, aztán ránk, aztán lefeküdt az előszobában. Erre én: "Ha nem eszed meg, odaadom a rászoruló kutyáknak." Erre felpattant, és nagy lelkesen benyomta az adagja felét. Mi meg Tomival röhögtünk. Ezek szerint Liza érti a "rászoruló kuty

Tartottam kognitív kiselőadást. Hála az égnek, hogy ezt is túléltem. Persze szar volt, milyen lett volna. Elnézést a kifejezésért. Tulképp jó témát itt nem lehet választani, ezért azt választottam, amelyiktől a legkevésbé kapok idegrohamot. A határozott névelő használata földrajzi nevekkel. A bemelegítő gyakorlatomnál mindjárt kiderült, hogy az elképzelt 16-17 éves diákjaim nem tudnak hozzákezdeni egy olyan feladathoz, hogy akkor most a hegy meg az ország elé kell-e the, mert még sosem tanultak erről, nem is tudják, mi az a határozott névelő. Erre mondtam, 16-17 évesen az ember legalább 2-3 éve tanul angolul, ennyi idő alatt azért hall erről a témakörről. De nem. De igen. Na jó. A dolog végén mindjárt jött a vélemény, hogy képek kellettek volna. A véleményező személye nem nagyon fontos, de kicsit azért vicces. A nő persze ugrott azonnal, hogy igen, kellett volna kép folyóról meg hegyről. Gondolom, azért, mert a 16-17 éves gyerek még sosem látott folyót meg hegyet, és nem is tudja elkép

.... akkor az államvizsga után engedélyeznék magamnak két vagy három nyelviskolátlan hónapot. Ebben a pár hónapban fordítanék, beiktatnék a táncok mellé heti két úszást meg egy korit. De ami a legfontosabb, az összes könyvet elolvasnám, amit el akarok. Ezek közül elég sok sorakozik a polcomon, de van legalább ugyanennyi, amit még meg sem vettem, mert minek, nincs időm elolvasni. Lennének teljes sorozatok, amiket végigolvasnék. Pl. The Little House összes része (9-10, attól függ), az Óz összes része (14), Joanne Harris eddigi életműve (nagyjából 4 könyvvel vagyok lemaradva), Terry Pratchett összes Discworld-könyve (mondjuk 30, de gyorsan olvashatók), Nella Larsentől a Quicksand... Meg az a rengeteg könyv, ami nem sorozat része, csak úgy érdekel. Talán nem is lenne elég 3 hónap, de elég sok mindent elolvashatnék annyi idő alatt.

Vélemények. Eszembe jutott elolvasni őket. Erről meg eszembe jutott megkeresni egy régebbi véleményt egy ismerősömről. Nyáron írtam erről a véleményről, hogy nem volt jó látni. Keresem a vélemények között, nincs. Megnézem a véleményezett oldalát, vélemények róla, nincs. Megnézem a véleményező oldalát, vélemények általa, nincs. A véleményeket le lehet törölni? És vajon ki törölte le és miért? Ha lenne még ötletem, tuti kinyomoznám, de ezt már csak úgy lehet, ha kérdezek. És kérdezni nem fogok, mert nem beszélek egyikkel sem többet a muszájnál. Most már úgy fogok megöregedni, hogy nem tudom a rejtély megoldását.

Adott egy fiú, a fiú legjobb barátja és a legjobb barát barátnője. A fiú beleszeret a legjobb barát barátnőjébe. Eddig nem olyan gáz a történet, előfordul. Az viszont már visszataszító, ahogy a fiú udvarol a legjobb barát barátnőjének. Msn-en és wiw-en egészen biztosan, lehet, hogy más fórumokon is kiírásokkal hirdeti, hogy mennyire szerelmes a lányba. Gondolom, ezeket a kiírásokat a legjobb barát is látja. És ez nagyon bunkó, önző dolog. Nem értem, miért nem lehet tekintettel lenni mások érzéseire. Főleg, ha a legjobb barátunkról van szó. Én amúgy a lány helyében is mélyen elszégyellném magam, mert nem állítja le a fiút, hanem még bátorítja is. A legjobb barátot meg nagyon sajnálom. Ezennel befejeztem a mások magánéletében való turkálást.

Pénteken Livivel 8 és fél órát töltöttünk együtt. Ebben a 8 és fél órában két darab kiselőadást gyártottunk le. Nem teljesen, de azért nagyrészt. Már csak egészen kis munka van velük. Jó, jó, persze azért ebédeltünk is, beszélgettünk is, de este nyolcra már mindkettőnknek a fülén jött ki a német szakmódszertan így is. Ismét örülök, hogy jöttél :)   Tegnap szokásos móka, reggel 10-től este 7-ig angol meg egy német. Anyu nem volt otthon, Liza meg olyan kis egykedvűnek tűnt. Szegény most tüzel, így nem is csoda, hogy nem túl vidám. Szeretett volna velem eljönni, de az sajnos BKV-val nem megy. Egyrészt nem nagyon szeret buszozni, másrészt annyi cucca van (ebből a kosár a legproblémásabb), hogy azt én nem tudom BKV-val végighurcolni a városon, ha még Lizára is figyelni kell. Este Tomival voltunk vásárolni, én meg nem voltam az osztálytalálkozón. Nem sikerült meggyőzni magam, hogy elköltsek ötezer forintot belépésre. Elgondolkoztam rajta, mit mondtam volna el, mi van velem. Valószínűleg azt,

Találkoztam ma Rékával. Utoljára januárban fordult ez elő, az meg nem most volt. Gyakrabban kéne beszélgetni. Remélem, sikerül ezt kialakítani. Tényleg jó lenne.   Ma észrevettem, hogy januárban jött egy üzenetem egy közösségi oldalra. Tök izgi, mert január óta legalább ötször jártam ott és néztem bele a postafiókomban, mégsem volt ott soha levél. Most volt. Januári dátummal. Tök jó. Ami még jobb, az a benne foglalt kérdés. Hogy miért nézem meg a feladó adatlapját. Ettől bennem is felmerült egy kérdés. Miért ne nézném meg? Az ember néha csak megtekinti már az ismerősei adatlapját, mi van velük, merre járnak... Vagy csak én vagyok tökhülye, és rajtam kívül ezt más nem csinálja. Ez esetben elnézést kérek minden ismerősömtől, aki arra a jelenségre lesz figyelmes, hogy néha megnyitom az adatlapját.   Az új iwiw nagyon menő, csak nem jó semmire. Ma eddig még nem működött rajta a levelezőprogram, valamint minden második kattintásnál kiakad az egész program. Így nem könnyű pl. elolvasni egy ü

Ma volt :) Jó volt. (Persze a duplaóra mindentől függetlenül leölte az agyi kapacitásomat, ahogyan szokta...) Egy csomó ember felhívott vagy küldött üzenetet, és ez nagyon jólesett. Mindenkinek köszönöm! :)

Nagyon jól áll a családom egészséggel. Anyukám kidőlt (igaz, csak egy napra), az unokaöcsém ismét lázas, a nagynéném (igazából nem, de nemtom, ezt hogy hívják, nevet meg most nem írnék) agyi sztrókkal kórházban fekszik, nekem meg egész nap fáj a fejem, plusz hőemelkedésem van. Hajrá, hajrá!

Nagyon vártam az osztálytalálkozót, ami szombaton lesz. Eddig. Ma kiderült, hogy nem a megszokott rendszerben lesz a dolog (mindenki eszik-iszik, amit és amennyit gondol, aztán fizet, amennyit fizet), hanem beugrós rendszerben (belépéskor mindenki leperkál ötezer forintot, aztán annyit eszik-iszik, amennyit csak szeretne). Ez elsőre nem hangzik rosszul, hiszen ötezer forint nem nagy összeg. Persze attól függ, kinek. Nekem elég nagy. Tudom hova tenni, mondjuk úgy. Más problémám is van az összeg nagyságával. Még soha életemben nem sikerült vendéglátóegységben ötezer forintnyi fogyasztást produkálni, ebből gyanítom, most sem jön majd össze. Azért csak nem nyomok már le 10-20 liter kólát :D Mondjuk utána nem lenne velem gond, rövid úton feldobnám a talpam. Na szóval, lényeg a lényeg, ezt a találkozót most kihagyom, és utána minimum egy hétig lelkiismeret-furdalásom lesz, mert nagyon készültem rá, hogy végre találkozom az osztálytársaimmal.  Ez van. Így jártam. Majd két év múlva :D

Csináltam helyes vendégváró lógót az ajtóra. Filcből és dekorgumiból. Nyuszikák meg virágok vannak rajta. Tök jó lett. Lehetett vonla kicsit szebb is, de mivel este 11-től hajnali 1-ig készült, nem csoda, hogy ilyen lett. Na, látszik rajta, hogy nem boltból van :P   A muffin a népítélet szerint finom. Hurrá :) Továbbra is azt gondolom, hogy alter, de most már szerintem is finom. És finom még a pogi és az amerikai csokis süti. Elégedett vagyok :)   Vasárnap kora délután Tomi hazavitt engem és Lizát. Anyuék medveparkba mentek Katával és Bencével. Mindezt annak örömére, hogy szegény kisfiú végre megszabadult a kórháztól, miután ott válogatott módszerekkel próbálták még hosszabbra nyújtani kéthetes tartózkodását (még ha nem is szándékosan, "csak" hanyagságból). Én otthon végigküzdöttem magam az 1925-ös Óz-filmen (röviden és tömören: katasztrófa), amelyben egy szál boszorkány sincs, tehát még használni sem tudom a szakdogához, nagyon örültem. Aztán véégre eljutottam az 1939-es fil

és József Attila 104. születésnapja van ma. Ezért idézek egy verset a születésnapostól.     SZÜLETÉSNAPOMRA   Harminckét éves lettem én - meglepetés e költemény             csecse             becse: ajándék, mellyel meglepem e kávéházi szegleten             magam             magam. Harminckét évem elszelelt s még havi kétszáz sose telt.             Az ám,             Hazám! Lehettem volna oktató, nem ily töltőtoll koptató             szegény             legény. De nem lettem, mert Szegeden eltanácsolt az egyetem             fura             ura. Intelme gyorsan, nyersen ért a "Nincsen apám" versemért,             a hont             kivont szablyával óvta ellenem. Ideidézi szellemem             hevét             s nevét: "Ön, amig szóból értek én, nem lesz tanár e féltekén" -             gagyog             s ragyog. Ha örül Horger Antal úr, hogy költőnk nem nyelvtant tanul,             sekély             e kéj - Én egész népemet fogom nem középiskolás fokon          

Nem tudom, ki mennyire emlékszik a tavaly húsvéti muffinomra. Mármint arra, amit írtam róla. Nos, örömmel jelentem be, hogy az idei muffinom is altermuffin. Juppííí :) Nem tudom, miért nem tudok normális mufint sütni, tényleg, amikor az a világ legegyszerűbb dolga. Tomi egyébként még nem kóstolta meg a művet, de majd ha megteszi, elmesélem, mi volt a véleménye. És akkor eldől a kérdés, hogy alter vagy nem alter.

Meglepetések mindig érik az embert. Van, hogy kellemesek, van, hogy nem. Na, ez a kettő pl. nem volt kellemes. Gondoltam, egy köszi. Gondoltam, egy bocsi. Vagy esetleg csak én vagyok telhetetlen, és nincs is az egészben semmi fura. Ettől még nem esik jól.

Reggel 8-tól mostanáig, azaz 3/4 3-ig sütöttem. És ebben még nincs benne a takarítás. Muszáj lesz pedig, mert a konyha jelenleg úgy néz ki, mint amit bombatalálat ért. Cserébe lett sütink. Győzzük megenni. Sajtos pogi, amerikai csokis süti és csokis muffin. Ez az eredmény. Ebből legjobban a pogigyúrást élveztem. Azt mindig is szerettem. Az egész balhé nem tartana egyébként ennyi ideig, ha egy picit nagyobb vagy egy picit jobban felszerelt konyhánk lenne. Akkor nem kéne minden mozdulat előtt 10 perceket filózni és átcsoportosítani a fél konyhát. De nem baj, ennek is van előnye. Így legalább rendkívül kreatívnak érzem magam minden egyes problémamegoldás után. Amúgy a tegnap vásárolt kék nyuszifüllel nyomulok. Csak azon izgulok, nehogy így vigyem le a kutyát sétálni :D Tök jópofa mondjuk a cucc, 390 forintért osztogatják a Tescóban. Gondoltam, úgyis régen volt már infantilis húzásom, kell nekem egy ilyen. Tomi azt mondta, csak remélhetjük, hogy ezt egyszer kinövöm, de azért a Tesco terüle

Hisztis kutyám van. Kedd reggel tíz percig könyörögtem neki, hogy másszon ki a kosarából, és menjünk már sétálni, de ő hátat fordított nekem, és úgy tett, mint aki nagyon mélyen alszik. Mondtam Tominak, hogy akkor indulás előtt vigye le ő, mert velem nem jön. Erre ő azt mondta, akkor a kutya estig nem pisil, mert neki nem lesz ideje levinni. Ezek után ketten kellettünk ahhoz, hogy kiszedjük a kis drágát a kosárból. A hámot alig bírtam ráadni, mert sehogy sem segített, elengedte magát, mint egy zsák, össze-vissza nyeszlett-csuklott. Ezek után nagyon jót sétáltunk, igazán. Konkrétan a póráznál fogva vonszoltam őt végig a háztömb körül, mert nem volt hajlandó emelni a lábát. Mint egy hisztis kétéves, de tényleg. Este ismét levittem, az is kalandos volt. Éppen megdumáltam vele, hogy nem ugatja meg a kis fehér kutyát, és megdicsértem, mert meg se nyikkant, amikor hirtelen torka szakadtából kezdett ugatni egy kis barna kutyára. Én mondogattam neki, hogy csendet kértem, meg ez nem jó viselked

      Fent nevezett intézmény egy csomó izgalmas videót tett fel a youtube-ra, amelyek az 1800-as évek végén és az 1900-as évek elején készültek. Van például táncoló indiános, táncoló japános, edző atlétás. Jajj, olyan jó :) (A linkelt videó 1894-ben készült.)

Mindenki olvassa el ezt a cikket, ha van öt perce, mert ilyet még úgyem látott-hallott: http://index.hu/belfold/2009/04/07/szabalyosan_falaztak_el_tobb_szaz_embert_az_otodik_keruletben/   Az ilyen embereket kéne befalazni valahova, hátha végiggondolják a kis életüket. Annyira undorító ez az egész, hogy nem találok szavakat. Egyébként a cikk használhatná akár azt a szót is "elfalaztak" helyett, hogy "befalaztak", mert szó szerint ez történt. Ezek a szerencsétlenek most már itt fognak megrohadni, miközben szállóvendégek bámulnak majd rájuk egy méterről, mert ilyen seggfej emberek döntési pozícióba kerülhetnek ebben az országban. Az egészen biztos, hogy nincs az a hülye, aki ezektől az emberektől megveszi a lakásukat. Akkor se kéne, ha ingyen adnák. Csak azt tudom remélni, hogy valakit ebben az ügyben lecsuknak vagy kirúgnak vagy mindkettő. Huhh, de gusztustalan ez....

Vasárnap óriásit sétáltunk Tomival és Lizával. Tőlünk el a Kálvinra, onnan teljesen bonyolult útvonalon a Ferenciekre, ott át a hídon, Budán a parton el a Szabadság hídig, ott át a Fővám térre, onnan a Pipa utcán és a Lónyay utcán keresztül a Ráday utcáig, ott ki az Üllői útra, onnan pedig haza. Kb. 2 órás séta volt. A kutya kb. a felénél fáradt el, onnantól földig lógó nyelvvel tette meg az utat. Én akkor nyögtem kicsit, mikor Tomi felvetette, hogy egyik hídtól a másikig mehetnénk a Gellért-hegyen keresztül. Nem volt túl vonzó az a végtelen lépcsősor. Legközelebb talán azt is beletesszük az útvonalba :) A lényeg, hogy jót sétáltunk.   Már látom, hogy a sztepp mostantól nagyon-nagyon fárasztó lesz. Csak egy kétperces koreót kell eljárni, és az ember újabb két percig kapkod levegő után. (Kivétel Andi, aki ezeket a koreókat tanítja, neki nyilván meg se kottyannak.) Lehetne hetente többször ilyen edzés, vagy gyakorolhatnék itthon. Csak mindig attól félek, hogy feljön a néni, mert lehet, h

Fáj a fülem. Kiderült, hogy mégis fáj a fogam is. Többszöri nekifutás után előbújt a bölcsességfogam. Szuvasan. Maradt volna akkor inkább bent. A nénikéjét neki.   Ma majdnem felgyújtottam a konyhát. Nem rajtam múlt, hogy végül nem égett le a ház. Remek szag terjeng a lakásban, pedig állati sokat szellőztettem egész nap.   Az új cipő ripityára törte a lábam, így most mindkét lábam több ponton is fáj.   Ez nem az én napom.

Egész délelőtt azon bosszankodtam, hogy állatira fáj a fogam, milyen igazságtalan már ez, egyébként meg oka sincs rá, stb. Mostanra kiderült, mi van. A jobb fülem fáj borzasztóan, csak annyira lentről indult, hogy azt hittem, a fogam szórakozik. De jó, úgyis olyan régen fájt már, még nincs egy hónapja :S

Az utóhospitálásomon fordított nap volt. Már a gimiben sem szerettem, mert idétlennek tartottam. Hát, még mindig idétlen.   Tegnap nem mentem szteppelni, mert a mai midtermre készültem. Hát, ma a tanárnő az órán azt mondta, úgy döntött, inkább mégsem most írunk, hanem majd jövő héten, és most inkább megnézzük a következő filmet. Kicsit azért elrontotta ez a kedvemet, be kell vallanom. És nem értem az okot sem. De mindegy, ez van. Megnéztük az Eve's Bayou-t, itthon utánaolvastam, és kezdek átállni az alapvető véleményemről (miszerint ez egy béna film) arra, hogy ez nem béna film, csak nekem nem tetszik.   Holnap már megyek rendesen suliba. Nem jó érzés ez nekem. De mindegy, muszáj. A metaforás órára nem olvastam, de még reggel bepótolhatom. Legalább át kéne futni a cikket, hogy hozzá tudjak szólni az órához. Utána meg pedagógia. Az pl. teljes időpazarlás, úgy érzem. És csak arra jó, hogy ne tudjak hazajönni napközben levinni a kutyát. Szegénykém. Még jó, hogy türelmes kiskutya, és a