Majdnem szünet

Vasárnap óriásit sétáltunk Tomival és Lizával. Tőlünk el a Kálvinra, onnan teljesen bonyolult útvonalon a Ferenciekre, ott át a hídon, Budán a parton el a Szabadság hídig, ott át a Fővám térre, onnan a Pipa utcán és a Lónyay utcán keresztül a Ráday utcáig, ott ki az Üllői útra, onnan pedig haza. Kb. 2 órás séta volt. A kutya kb. a felénél fáradt el, onnantól földig lógó nyelvvel tette meg az utat. Én akkor nyögtem kicsit, mikor Tomi felvetette, hogy egyik hídtól a másikig mehetnénk a Gellért-hegyen keresztül. Nem volt túl vonzó az a végtelen lépcsősor. Legközelebb talán azt is beletesszük az útvonalba :) A lényeg, hogy jót sétáltunk.

 

Már látom, hogy a sztepp mostantól nagyon-nagyon fárasztó lesz. Csak egy kétperces koreót kell eljárni, és az ember újabb két percig kapkod levegő után. (Kivétel Andi, aki ezeket a koreókat tanítja, neki nyilván meg se kottyannak.) Lehetne hetente többször ilyen edzés, vagy gyakorolhatnék itthon. Csak mindig attól félek, hogy feljön a néni, mert lehet, hogy az hangos, ha én itt ugrálok fel-alá. Pedig szívesen ugrálnék. Annyira jóóó :)

 

Ma eléggé frusztrálódtam a nap folyamán többször is. Először akkor, amikor megérkeztem a kognitív nyelvészetre. Egyszerűen már az óra gondolatától és a hölgy látványától rohadt ideges leszek, szerintem azért, mert a hölgy látványát kognitívan társítottam a kognitív nyelvészethez. Aztán az órán is ért több adag kellemetlenség, amit most nem részleteznék, mert minek. Aztán kiderült, hogy ismét nem oldódik meg a külső iskolai gyakorlatom, pedig még csak két hónapja ígérik. Ekkor már eléggé hisztériás állapotba kezdtem átcsúszni. Hazaértem, ettem, játszottam a kutyával, angoloztam egyet, nagyjából felére csökkent a hisztiszintem. Ekkor következett a második angol, és attól nagyon megugrott a hisztiszintem. Persze megint nem szóltam egy szót sem, mert ilyen kuka vagyok, pedig kellett volna. Meg kellett volna mondani, hogy az érettségit sajnos nem tudja ingyen adni az OM, valamit teljesíteni kell érte, és amit kérnek, lássuk be, igazán nem sok, pláne akkor, ha azt nézzük, hogy minimum 4 évet adtak a felkészülésre. Na mindegy. Lényeg, hogy ettől megint rettentő ideges lettem, és ilyen hangulatban mentem harmadik angolra, ahol nem segített egy bizonyos szóval felmerülő probléma, miszerint már ötvenedszer kerül elő fél év alatt, és még mindig nem megy. Aztán elmentem szteppelni, és ott elmúlt a hisztis hangulatom. Teljesen. És már nem is jött vissza.

  

A politika vicces. "Egy bukott párt ne akarjon diktálni." Mondod te? "A mostaniak menjenek, új emberek kellenek." Mint például te? Innen is gratulálok.

 

Olyan jó belegondolni, hogy holnap délutántól kezdve egy hétig szünet lesz. Csak az a kár, hogy megvalsíthatatlanul rengeteg dolgom lenne. És akkor még csak a suliról emlékeztem meg. Na sebaj. Ami tuti, hogy szerdán takarítok, pénteken sütök. Csokis muffint és új recept alapján sajtos pogácsát. Az amerikai csokis sütimet Tomi szeretné likvidálni, de lehet, hogy ettől még megsütöm. Legfeljebb majd nekem kell megenni, jajj, de rossz :) Valamikor meg gyártok díszeket is. Vettem mindenféle alapanyagot meg kész díszt (pl. ablakmatricát). Ha minden jól megy, szombaton, vasárnap és hétfőn is kialhatom magam. Húúúú, de szép is lenne...