Kutya

Hisztis kutyám van. Kedd reggel tíz percig könyörögtem neki, hogy másszon ki a kosarából, és menjünk már sétálni, de ő hátat fordított nekem, és úgy tett, mint aki nagyon mélyen alszik. Mondtam Tominak, hogy akkor indulás előtt vigye le ő, mert velem nem jön. Erre ő azt mondta, akkor a kutya estig nem pisil, mert neki nem lesz ideje levinni. Ezek után ketten kellettünk ahhoz, hogy kiszedjük a kis drágát a kosárból. A hámot alig bírtam ráadni, mert sehogy sem segített, elengedte magát, mint egy zsák, össze-vissza nyeszlett-csuklott. Ezek után nagyon jót sétáltunk, igazán. Konkrétan a póráznál fogva vonszoltam őt végig a háztömb körül, mert nem volt hajlandó emelni a lábát. Mint egy hisztis kétéves, de tényleg. Este ismét levittem, az is kalandos volt. Éppen megdumáltam vele, hogy nem ugatja meg a kis fehér kutyát, és megdicsértem, mert meg se nyikkant, amikor hirtelen torka szakadtából kezdett ugatni egy kis barna kutyára. Én mondogattam neki, hogy csendet kértem, meg ez nem jó viselkedés, és tartottam a pórázt, fel ne falja már szegény másik kutyát. Ő meg rángatott, és egyszer csak belépett a lábam alá, tehát ráléptem a lábára. Ezek után fél órán keresztül bömbölt és méltatlankodott kb. Én meg mondtam neki, hogy meg is érdemelte, így jár, aki nem fogad szót. Hiszti-miszti. De imádom :)

 

A kiskutyám élvezi a napsütést. Ha csak lehetősége van rá, napozik. Most is. :)

 

Múlt héten igazán rémisztő kutyával találkoztam az utcán. Egy pillanatig azt hittem, valami szörny, aztán megláttam, hogy kutya, plusz leesett, hogy ennyire azért még nem élünk sci-fiben. Szerencsétlennek az alsó fogsora teljesen vízszintesen állt előre, a két szemfoga meg kétoldalt nem fért be a szájába. Na, erre mondom én, hogy jól elbánt vele a természet. Ha láttatok már ronda kutyát... Brrr... Szegényke.