Szülinap és húsvét

Csináltam helyes vendégváró lógót az ajtóra. Filcből és dekorgumiból. Nyuszikák meg virágok vannak rajta. Tök jó lett. Lehetett vonla kicsit szebb is, de mivel este 11-től hajnali 1-ig készült, nem csoda, hogy ilyen lett. Na, látszik rajta, hogy nem boltból van :P

 

A muffin a népítélet szerint finom. Hurrá :) Továbbra is azt gondolom, hogy alter, de most már szerintem is finom. És finom még a pogi és az amerikai csokis süti. Elégedett vagyok :)

 

Vasárnap kora délután Tomi hazavitt engem és Lizát. Anyuék medveparkba mentek Katával és Bencével. Mindezt annak örömére, hogy szegény kisfiú végre megszabadult a kórháztól, miután ott válogatott módszerekkel próbálták még hosszabbra nyújtani kéthetes tartózkodását (még ha nem is szándékosan, "csak" hanyagságból). Én otthon végigküzdöttem magam az 1925-ös Óz-filmen (röviden és tömören: katasztrófa), amelyben egy szál boszorkány sincs, tehát még használni sem tudom a szakdogához, nagyon örültem. Aztán véégre eljutottam az 1939-es filmig, ami mindig is a szívem csücske volt, és ez gyerekkorom óta nem változott. Az egyetlen dolog, ami már máshogy van, az az, hogy már nem félek iszonyúan a Gonosz Nyugati Boszorkánytól :) A film zseniális. És az a vicc, hogy kb. kismilliószor láttam a filmet, és sosem esett le, mi a lényege az első tíz percnek. Hát, most leesett. És nagyon nagy ötlet, most még jobban tetszik az egész.

 

Miután megnéztem a filmet, és megírtam egy oldalt a szakdogából, kimentem anyuval a konyhába, és ott voltam vele, míg sütött nekem csokitortát :) Családi recept, nagyon sokáig minden szülinapomra kaptam, aztán elsikkadt, most én kértem. Aztán nem gyártottam le a csini kis cserépbirkákat, amikhez direkt elhurcoltam az alapanyagot, na mindegy. Utána régi mesék után túrtam fel a netet, és megtaláltam a Kalánka nénit meg a Rongybabákat meg a Gyümölcsfalva lakóit. Ettől megint nagyon jó lett nekem. Mostanában nosztalgikus hangulatom van, ezért régi dolgokat keresek meg újra, aztán örülök a fejemnek. Lizát nagyon meglepte, hogy ő is ott alszik meg én is. Azt, hogy én ott maradok, egészen addig nem hitte el, míg el nem kezdtem felhúzni az ágyneműt. Akkor aztán bepattant a kosarába, és elaludt. Ja, előtte volt egy nagyon édes jelenete :) Anyu kiment a szobámból, kutya utána. Kutya megállt a középső szobai asztal alatt, és anyut bámulta. Anyu mondta neki, jó éjt. Liza csak bámult. Mondtam anyunak, simogassa meg, addig nem fog tudni aludni. Anyu visszasétált, megsimogatta a kutya fejét. Ezek után Liza sarkon fordult és berobogott a szobámba. Kellett neki a "jó éjt simogatás" :) Nálunk rászokott.

 

Hétfőn megünnepeltük a szülinapomat teljes kiscsaláddal :) Ez most már hét fő, és ősszel már 8 lesz :) És akkor Lizát még nem is számoltam. Szóval a csokitortán kívül kaptam szintén nagyon finom málnás túrótortát (Tomitól). Kaptam minirózsát és szép virágot, aminek megint nem tudom a nevét :(, szééép felsőket, szééép nadrágot, Etimológiai szótárt (mondom, nekem ilyen figyelmes párom van), gyöngyékszereket (mindet anyu fűzte) és egy nagyon kis szép ceruzatartót többféle jegyzettömbbel és fényképtartó funkcióval. Ja, és csokit :) Húsvétra pedig anyu varrt nekem egy tyúkot, egy birkát meg egy nyulat, valamint egy hozzájuk tartozó kosarat. Nagyon jó volt, jól éreztem magam, szépeket kaptam :)

 

Amikor elindultunk haza este, Liza olyan kétségbeesetten nézett rám, hogy a kocsiban simán elbőgtem magam. Sikerült erőt venni magamon mintegy két perc alatt. Hazaértünk, kipakoltam a sok-sok ajándékot :), aztán néztünk Jégkorszakot, majd pedig bőgtem mintegy két órát. Nem szeretném annyira részletezni a dolgot, lényeg, hogy az egész szünet sok kis negatívuma okozta, és Tominak már elmeséltem egyszer az egészet bőgés közben, és most meg már nincs kedvem. Mindenesetre az egésznek az a pozitívuma is megvan, hogy reggel bedagadt szemmel keltem, és egészen délig tartott, míg rendesen ki bírtam nyitni. Óriási jó volt. Viszont legalább nem intéztem szinte semmit, amit akartam. Tök szuper. És egész nap a kutyát kerestem, és szomorú voltam, hogy nincs itt. Aztán anyu azt mondta, hogy jókedvű kiskutyám van, és akkor most már nem is érzem magam olyan rosszul. És nemsokára letelik az a két hét, és megint itt lesz velem a kutyám :)