Nagypéntek

Reggel 8-tól mostanáig, azaz 3/4 3-ig sütöttem. És ebben még nincs benne a takarítás. Muszáj lesz pedig, mert a konyha jelenleg úgy néz ki, mint amit bombatalálat ért. Cserébe lett sütink. Győzzük megenni. Sajtos pogi, amerikai csokis süti és csokis muffin. Ez az eredmény. Ebből legjobban a pogigyúrást élveztem. Azt mindig is szerettem. Az egész balhé nem tartana egyébként ennyi ideig, ha egy picit nagyobb vagy egy picit jobban felszerelt konyhánk lenne. Akkor nem kéne minden mozdulat előtt 10 perceket filózni és átcsoportosítani a fél konyhát. De nem baj, ennek is van előnye. Így legalább rendkívül kreatívnak érzem magam minden egyes problémamegoldás után. Amúgy a tegnap vásárolt kék nyuszifüllel nyomulok. Csak azon izgulok, nehogy így vigyem le a kutyát sétálni :D Tök jópofa mondjuk a cucc, 390 forintért osztogatják a Tescóban. Gondoltam, úgyis régen volt már infantilis húzásom, kell nekem egy ilyen. Tomi azt mondta, csak remélhetjük, hogy ezt egyszer kinövöm, de azért a Tesco területén feltette a fejére, és ebben vonult :D Majd teszek fel képet, hogy mindenki el tudjon képzelni nyuszifüllel :D:D

 

Tegnap három oldalt haladtam az amerikanisztikás szakdogámmal. Szörnyen büszke vagyok magamra. Úgy gondoltam, eleget tököltem már január óta mindenféle hülyeséggel, úgyhogy leülök, és leírom, amit már megfigyeltem a témámmal a kapcsolatban. Nem baj, hogy nem ez a fejezet jönne terv szerint, majd az előtte lévőt megírom, ha már megfogalmazódott a fejemben a gondolat. Csak haladjunk már valamerre. Ezek után simán valószínű, hogy a tavaszi szünet végére meglesz a szakdoga fele, és az Óz-fejezet végére érek. Hurrá :)

 

A jubileumi Óz-DVD-n van egy dokumentumfilm L. Frank Baumról. Abban mondják róla, hogy nagyon tudott bánni a gyerekekkel, és nagyon értett a nyelvükön. Újraolvasva az Ózt megállapítottam, hogy ez szó szerint így van. Zseniális történet, és zseniálisan van megírva. Jó, hogy van :)

 

Most, hogy elkészültek a sütikék, vendégváró nyuszikat gyártok filcből és dekorgumiból. Nemsokára megtekinthető az eredmény :)

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Nehéz

Kép
időszakban vagyunk. 10 hónap a tanév, nem telt el másfél sem, de én már a végét járom. Különleges iskolát választottunk Flórának (tehát nem speciálisat, de többet nem mondhatok, mert annyi erővel majdnem ki is írhatnám, melyikről van szó). Sokan tesznek így, a város minden pontjáról járnak ide gyerekek. Pár éve van ez az iskola, az elejétől fogva volt iskolabusz a messzebb lakóknak. Hát, idén nincs, és erről egy árva szót sem szólt senki egészen a tanévkezdés előtti tizedik napig. Ez nem kis rápacsálás nekünk - 50 percre lakunk a sulitól. Szerencsére van a kerületben egy másik család, velük fogtunk össze, legtöbbször az anyuka viszi be reggel Flórát, és kétszer haza is hozzák, van, hogy kocsival. Én vészeseti megoldás vagyok, de volt már, hogy bevetettünk engem is.  Ők tőlünk fél órára vannak, a kiindulási megállójukba viszem a gyereket 7 után kicsivel, szóval fél 7 körül indulunk minden nap. Nekem 40-45 perc a sulitól a munkahelyem, a másik anyukának 30, én 8-kor kezdek, ő fél 9-kor,
További információk

Gumimacik utoljára

Kép
Végére értem a sorozatnak, megnéztem mind a hat évadot. Szomorúan tapasztaltam, hogy ez is lezáratlan maradt, mint oly sok más sorozat. Kár érte. Aranyos mese volt ez, bár szerintem az eleje sokkal jobban sikerült és humorosabb, mint a harmadik-negyedik évadtól kezdve a későbbi részek. Van kedvenc figurám is: Gyagyás Tódi (magyar hangja Botár Endre). Annyira kedvenc, hogy nem átallottam utánanézni, vannak-e tódis ereklyék, esetleg plüssök, de ami van, az olyan ronda, hogy nem kéne. Így aztán csak álljon itt egy kép Gyagyás Tódiról, alatta meg az egyik legjobb szövege: "Nem vered át a csupa ész Tódit!" Egy sóhajjal búcsút intek gyermekkorom eme szeletének, és felnőttesebb vizekre evezek: következőnek Jóbarátokat fogok nézni.
További információk

Gárdonyi Géza: Isten rabjai

Kép
Ez a könyv valamikor hetedik táján volt kötelező olvasmány, de nem olvastam el. Pedig anyu megvette a szép, új kiadást, ezt itt: Bennem viszont iszonyú ellenállás volt a vallással szemben akkoriban, szó nem lehetett arról, hogy bármit is a kezembe vegyek, amiben bármilyen vallásról is szó esik, pláne, ha akörül forog az egész történet, és pláne, ha az a vallás a kereszténység. Hiába szerettem a Margit-legendát, öreg hiba volt a címbe beleírni Istent, ez volt ugyanis a garancia arra, hogy ne olvassam el a könyvet. Gondoltam, fölösleges lenne elolvasni amúgy is, hiszen a legendát oda-vissza kenem-vágom, majd megírom az irodalom dolgozatot ilyen időpocsékolás nélkül is, addig meg olvasom valamelyik olyan könyvemet, ami érdekel is. A terv jó volt, csak azon bukott el, hogy a dolgozatban ravasz, addig és azután is példa nélküli módon nemcsak a történetre vonatkozó kérdések szerepeltek, hanem idézetkiegészítős feladat is, sőt főleg az. A könyv elolvasása nélkül viszonylag nehéz emléke
További információk