LizaGazdija

Rekord. A látogatottságban. A múlt héten 107 látogatóm volt, tegnap meg ma már 27. Valaki az msn keresőjével szokott a blogra akadni, pedig a keresőszava mellett ez elég érdekes. "March", "January", "December". Mindenki el tudja képzelni, ezekre a kulcsszavakra hányadik helyen jöhet ki a blogom.

Ma volt az utolsó napom. Állati jót activityztünk. Végül Tomi oldotta meg úgy a nyereményeket, hogy tök igazságos legyen az egész. Minden csapat minden tagja csokit kapott. A Haver szelet miatt picit izgultam, meg ne verjenek érte (:P), de aztán pont abból maradt nekem egy szelet (kókuszos), és az derült ki, hogy hihhetetlenül idióta elnevezése ellenére teljesen finom csoki. Huhh, ezt megúsztam. Kaptam véleményeket írásban, mert kértem. Egy dolog van, amit majdnem mindenki ír: beszéljek hangosabban. Pedig már állatira örültem a fejemnek, hogy nem szóltak egyszer sem, mert milyen király vagyok, hogy ilyen ügyesen ordítok, és minden alkalommal torokfájással jöttem el, annyira ordítottam. És basszus, ez még mindig suttogás. Erre valaki valami megoldást tud javasolni? Én feladom, ha nem jön valaki valami zseniális ötlettel. Légyszi-légyszi.   A kognitív nyelvészet mestere nagyon fifikásan túljárt azok eszén, akik azt tervezték, hogy orvul nem olvassák el hétfőre a két cikket. Például én is

A szél sodort oda. Na jó, igazából egy híroldal oldalán a link. A történet rövid összefoglalása indított rá, hogy elolvassam az egészet. A sztoriról annyit, hogy ilyen bunkó nőknek nem kell csodálkozni, ha 33 évesen egyedül vannak még mindig, én már sejtem ennek az okát. Viszont az egyik hozzászóló olyan verset írt az esetről, amit mindenképp megosztanék itt, mert szeretem az ilyen idióta humort, ez van. Enjoy! "ó jú kém tu dö rándevú i vaz véjting veri mács bát júár nát a bred pit and jú had desszert end flávör bát áj héjt dem, end áj héjt jú gó end fákk jorszelf bikóz áj héjt jú héjt jú veri mács jú mádörfákör gó end never kom bekk never komm bekk"   Nem mindenhol oké a kiejtés, pedig úgy sokkal viccesebb lenne, de ez már így is elég vicces, úgy döntöttem.

A politika vicces. Kár, hogy nem nagyon van mostanában időm utánaolvasgatni meg híradót nézni, mert ez komolyan olyan, mint valami vígjáték. Jó, inkább tragikomédia. Én mindenesetre fogom a fejem. Az vigasztal, hogy eddig még mindig volt valahogy, nyilván most is pont így lesz. Csak már legyen valahogy minél előbb.   Láttam a könyvemet a Libriben. Nagyon felemelő érzés volt :) Örülök a fejemnek, na. :)   Csütörtökön este 11-kor lefeküdtünk aludni, hogy reggel kipihentek legyünk, már csak azért is, mert pénteken volt a vizsgatanításom. Hát, nagyon hasznos volt a (magunkhoz képest) korai fekvés, tényleg. Én kb. hajnali kettőig forgolódtam és fetrengtem a gyomorgörcstől, Tomi meg ötpercenként felriadt. Jó éjszakánk volt. Én már járkáltam, áttettem a fejem az ágy másik végébe, már mindent csináltam, ami még anyuéknál otthon hatni szokott, amikor eszembe jutott, hogy az agykontroll segíthetne. Szépen lemásztam alfába, (érzetre) mintegy 2 perc alatt kiállítottam a gyomromból a görcsöt, aztán

Ibolya néni ma lenne 52 éves. Boldog születésnapot neki!

Hajnalban furcsa álmom volt. Képaláírásokat olvastam a wiw-en. Egy illető adatlapján jártam, ahol voltak képek az illető barátnőjéről is. Az illető egyik képe alá azt írták többen is, hogy árulja el a barátnője nevét, mert megjelent a könyve, és el akarják olvasni. Aztán valaki azt írta, hogy oké, ha nincs válasz, akkor a barátnő írjon már rá, mert kérdései vannak. Én meg nagyon azon voltam, hogy írok is, és közben arra gondoltam, milyen már, hogy nem is hasonlítunk, a nevünk sem ugyanaz, pláne, hogy az írogatók nem is tudják egyikünk nevét se, nem is X barátnője vagyok, és egyébként is... Mi ez az egész? Erre felébredtem. Ránéztem az órára, kiderült, hogy 5:39 van. Gondoltam, jó, még van 21 percem, addig gyorsan végigálmodom, írok annak a hozzászólónak, mert nagyon érdekel, mi sül ki a dologból. Természetesen nem folytatódott az álom :( Pedig komolyan érdekelt volna. Persze így, hogy látom, hogy a szokásos zagyvaság, annyira már nem lényeges, hogy mi lett volna a vége. Zagyvaság. Szin

Ez az a történet, amikor Bence meg akarta simogatni Lizát. Múlt héten meséltem erről. Most pedig akkor jöjjön az esemény képekben :)       Az első kép címe: "Úristen, üldöz a gyerek! Gazdi, ments meg!" A másodiké: "Még jó, hogy van, aki megvéd, igaz, Gazdi?" A harmadiké: "Töprengő Tettes" (Ugye, milyen nagy már?)    

Natasha Richardson meghalt a héten :( Nyugodjon békében!   Szülinapot ünnepel mostanában Bori és Joci. Borinak utólag, Jocinak előre kívánok boldog szülinapot :D   Elkezdtem kedden a tangyakot. Egyre jobban érzem magam az órákon, csak már lenne vége ennek a két hétnek. Az élmény nagyon jó, tetszik az osztály, érdekes tapasztalat egyszerre 17 ember tanárának lenni, minden pozitív, a tanárok is mind nagyon jófejek. Egy bajom van. Olyan rettenetesen fáradt vagyok, hogy alig látok ki a fejemből. Ezek a duplaórák nem lehetnek egyszerűek a gyerekeknek sem, de nekem sem azok... Főleg akkor, amikor előtte másfél órában kognitív nyelvészetet hallgatok. Egy-egy kognitív nyelvészeti óra annyira leszív, hogy örülök, ha kitalálok a teremből. (Uuuuutálom. Nagyon. Az a jó hír, hogy már csak ennek a félévnek a végéig kell kitartani, és aztán majd már nem leszek köteles nagyon érdeklődően tekinteni a témára.)       Ezt a videót nagyon megéri megnézni. Az osztálynak is megmutattam, kaptak hozzá feladatl

A cikk itt tekinthető meg: http://index.hu/tudomany/tortenelem/2009/03/16/eunuchokon_rohogtek_a_romaiak/   De jóóó :)

Amit, mint tudjuk, nem szeretek. Egy ideje. És egyébként sem vet rá túl jó fényt, hogy idén volt képe vasárnapra esni. Ha esetleg kedden lett volna, azt tudtam volna értékelni. Még talán a hétfőt is hozzácsapták volna, amit valamelyik szombaton kellene ledolgozni, amit az ELTE sosem tart be. Na mindegy, most már így alakult. De vigasztal a tudat, hogy jövőre majd hétfőn lesz március 15.   Részünkről mi nem ünnepeltünk. Illetve igen, csak nem '48-at. Cserébe viszont Zoltán- és Sándor-napot. Na jó, Tomi tűzött kokárdát, amire én továbbra sem vagyok képes, sajnálom. Sikerült elérnie egyeseknek, hogy irtózom a kokárdától. Kár. A névnap jól telt, bár apu ajándékát nem próbáltuk ki. Én kíváncsi vagyok rá. Remélem, egyszer majd mindenki összeszedi magát, és megnézzük, milyen is ez a játék. Identity amúgy.   Tomi anyukája sztár lett. Minden híradóban látható, plusz a neten is. Tök jó :)   Kedden elkezdem a tangyakot. Áááááá! Jajj nekem. Stb. Eléggé izgulok. Az első órán játszani fogunk. A

Van egy lista, ami felsorol 99 olyan netes videót, amit látni kell(ett volna már). Én a 62.-nél járok, és nagy többségében olyan videókat láttam, amik kifejezetten gagyik, és nem értem, milyen koncepció alapján kerültek fel a listára. Nos, a lista 1. helyezettje itt látható: http://www.youtube.com/watch?v=aMS0O3kknvk . A videó maga szerintem annyira nem nagy durranás, de mégis javaslom megnézésre, mert csak akkor érthető az a komment, ami nálam elnyerte a "Best Comment Ever" díjat: "She turned into a sealion." (Na jó, talán inkább megosztva kaphatná meg az aranyat, hiszen Büki hozzászólása a dokumentumfilm vízalatti felvételeihez bioszon felülmúlhatatlan, verhetetlen, max. döntetlenre lehet jutni vele: "Operatőr: Darth Vader.")   Ezen kívül rábukkantam Lisa Mitchell "Neopolitan Dreams" klipjére. Sejtem, hogy csak nekem tetszik, de nekem annyira, hogy az elmúlt héten vagy tízszer megnéztem. Szerintem szuper. http://www.youtube.com/watch?v=AVg7WEsO

Tegnap öt könyvvel gazdagodtam.   Nella Larsen: Passing Mert kötelező az afro-amerikai irodalomra, és mert nagyon jó könyv, megérdemli, hogy megvegyék.   Terry Pratchett: Eric Mert Terry Pratchett annyira humoros, hogy muszáj tőle minél többet olvasni. Ezt a könyvet ma el is kezdtem, most tartok a hatodánál kb., de már most szétröhögtem magam. Éljen Terry Pratchett!   L. Frank Baum: The Life and Adventures of Santa Claus Mert szégyen, hogy csak az Ózról ismerem, miközben elég sok mást is írt. Gondoltam, kezdetnek megteszi, ha ezt a mesét megismerem. Aztán majd lassanként a többit is.   Helen Fielding: Olivia Joules and the Overactive Imagination Mert a Bridget Jones-könyvek nagyon jók, és remélem, hogy ez is lesz olyan szórakoztató.   Biyi Bandele: The Street Mert csak angolszász, germán és magyar irodalmat ismerek (középiskolai egyéb kötelező nem ér), és ezt szomorúnak tartom, ezért úgy döntöttem, elolvasok minden földrészről legalább egy könyvet, illetve pl. Európa különböző tájairól

Furát álmodtam. "Hogy van?" "Hat hetes." Nem szeretném, ha így lenne, bár semmi közöm hozzá. De mégis azt szeretném, ha nem így lenne.   Amikor jöttem el a Szent Lászlóból, a villamosmegállóban röpködött egy kis kék lufi. Mindenki megbámulta, sokan mosolyogtak rajta, és egy kisfiú megpróbálta elkapni, de nagyon erősen fújt a szél, így aztán ez nem sikerült neki. Aztán odalépett hozzám egy férfi. Tökrészeg volt, az arca meg egy merő vér. Azt mondta: "Te-eeee." Néztem rá, mondtam, nem értem. Erre ő: "Te-eeee ke-eeee-e." Ekkor megvilágosodtam, és rájöttem, azt mondja: "Teret keresem." Kérdeztem, milyen teret. Válasz: "Te-eeee." Mivel egy megállóra álltunk épp a Szent László tértől, mondtam neki: "A Szent László tér arra van", és persze mutattam, merre. Erre végigmér, majd így szól: "Tééé-é-i teee-ee." Gondolom, a Tétényi teret kereste, de igazából passz (nem tudom, van-e arrafelé ilyen), sőt nem is érdekel. Mi

Nőnapra kaptam krókuszt, minirózsát, reggelire tejbegrízt, valamint estére mozilátogatást (Slumdog Millionaire - naggyon jó film, nagyon megéri megnézni).   Voltunk otthon, mert Tomi meg akarta köszönteni anyut. Lizus nagyon örült nekünk :) Végig velünk játszott, míg ott voltunk, és aztán szeretett volna eljönni velünk. De most nem lehetett. Mindenesetre úgy döntöttem, hogy annak örömére, hogy ennyire nagyon örül, ha lát, szerdán hazamegyek hozzá hospitálás után, mert akkor vele tudok lenni két és fél órát. És abban a két és fél órában nem kell semmi mással foglalkozni, lehet csak őt szeretgetni. Egyébként a drágáért vásárolt speciális kutyaeledel kevésbé sok foggal rendelkező idős kutyahölgyek és -urak számára működik. A kutya jókedvű, fut-szalad, valamint befejezte a szőrhullatást, és amúgy is csillog-villog a szőre, meg puha is. Elégedett vagyok. Anyuék is elégedettek, ezért aztán Liza mostantól otthon is ezt a tápot fogyasztja.   A tangyak körül az volt a probléma, hogy az egyik lá

Lizám ma hazaköltözött anyuékhoz, mert már hiányolták. Most két hétig ott lakik, aztán majd megint visszajön. Én már várom.   Kaptam választ a vezetőtanáromtól az emilemre. A másik tanárjelölt kezd előbb, én majd április végétől. A gond csak az, hogy eddig szó sem volt másik jelöltről. Angolon négyen vagyunk összesen. Hárman a másik tanárnőt választották, én egyedül ezt az egyet. Akkor meg milyen másik jelölt? Lehet persze, hogy az a lány, aki négyünk közül nem jött hospitálni kedden, ugyanazt a nőt választotta, mint én, de akkor sem stimmel a dolog, mert ő a magyaron kezd, és majd félév végén jön angolozni. Ha pedig közben lett egy ötödik jelölt, akkor azt gondolom, meg kéne engem kérdezni, mikor szeretnék kezdeni, én ugyanis ott voltam a megbeszélésen, ő meg nem. Nagyon remélem, nem szívom meg. Nagyon-nagyon nagy gáz lesz, ha komolyan csak április végétől mehetek. Az ilyenek miért mindig velem történnek? :'(

Még mindig. Már alig tudok orrot fújni, annyira kidörzsölte az orromat a papírzsepi :( Jó lenne már meggyógyulni, igazán... De sajna még csak most indult fel fölfelé a lázam. Hurrá.   Ma voltam először hospitálni. Nem a saját csoportomnál, de angolon. Nekem nagyon tetszett. A csoport is, az óra is. Már nem félek, hogy gondom lesz a saját csoportomban a nevek megjegyzésével, mert ebből a 15 emberből 90 perc alatt 10-nek sikerült megtanulni a nevét. Jó, ebből úgy 5 embert nem ismernék meg, ha elmenne mellettem az utcán, esetleg máshol ülne holnap :D, de összesen 7x90 percem lesz a saját csoportom neveire. Hű, nagyon izgi! Az óra után negyed órát beszélt még nekünk a tanárnő a csoportról, ami nagyon jó ötlet volt, remélem, az én vezetőtanárom is mesél majd az övéiről jövő héten. Kész felüdülés volt ez a sima, középiskolai angolóra. Ettől függetlenül belázasodtam, mire 3/4 4-kor hazaértem, úgyhogy a fél 5-ös órámra nem tudtam menni, pedig ezen a héten film volt :( Megnézem majd, a youtube-

Az éjféli fekvés után először 4:33-kor ébredtem fel, mégpedig arra, hogy kibírhatatlanul, elviselhetetlenül fáj a torkom, nyelni sem bírok. Kicsit nyüszögtem, forgolódtam, szenvedtem, amire persze Tomi is felkelt, úgyhogy inkább kimásztam az ágyból, és kerestem egy Strepsilst, hátha attól majd tudok aludni. Nem sokat segített. Megint nyöszörögtem egy kicsit, amire Tomi megkérdezte, mennyi az idő, és mikor megosztottam vele a pontos időt, kissé sokkolódott arckifejezéssel hátat fordított. Hát igen, neki 7-kor kelés, és ha teljesen felébred éjjel, már nem tud többet visszaaludni. Ezt próbálta megakadályozni. Bennem ekkor érlelődött meg a döntés, hogy minden hétfői tanítványomat lemondom. Mindenki el is fogadta a helyzetet, mikor délben közöltem az örömhírt. Akkorra vált biztossá, hogy semmire nem vagyok alkalmas. Pl. reggel még levittem a kutyát, de ölben felhozni esélyem sem volt, azóta pedig nem bírom levinni sem. Tomit úgy várjuk, mint a Messiást. Lehet, hogy egyesek szerint ez állatk

A tavaszt betegséggel köszöntöm. Mikor már mindenki túlesett rajta, és már azt hinné az ember, hogy biztonságban van, akkor lecsap rá a betegség. Nagyon szuper. Reggel arra ébredtem, hogy iszonyúan fáj a torkom, nem tudok nyelni, cserébe abszolút nincs hangom. Bejártuk a fél várost Tomival gyógyszertárra vadászva, de nem volt nyitva egy sem. A Lurdy gyógyszertárának ajtajára azt írták, a legközelebbi ügyeletes patika Kőbánya-Kispesten van. Ennyi erővel azt is írhatták volna, hogy amennyiben zárva találod a patikát, mert vasárnap vagy rosszul, megszívtad. Végül egy benzinkúton szerzett nekem Tomi Strepsilst. Részben ennek köszönhetően már van hangom, csak nagyon köhögök. Lenne kedvem minden holnapi programot lemondani, és itthon aludni nyakig betakarózva. De ez most nem fog menni. Fene.   Egész hétvégén nem csináltam semmit. Tegnap egész nap tanítottam, ma meg egész nap aludtam, csak akkor nem, amikor kerestünk nekem gyógyszert, aztán amikor ebédeltünk. Szuper hétnek nézek elébe ezek ut