Teaching practice over

Ma volt az utolsó napom. Állati jót activityztünk. Végül Tomi oldotta meg úgy a nyereményeket, hogy tök igazságos legyen az egész. Minden csapat minden tagja csokit kapott. A Haver szelet miatt picit izgultam, meg ne verjenek érte (:P), de aztán pont abból maradt nekem egy szelet (kókuszos), és az derült ki, hogy hihhetetlenül idióta elnevezése ellenére teljesen finom csoki. Huhh, ezt megúsztam. Kaptam véleményeket írásban, mert kértem. Egy dolog van, amit majdnem mindenki ír: beszéljek hangosabban. Pedig már állatira örültem a fejemnek, hogy nem szóltak egyszer sem, mert milyen király vagyok, hogy ilyen ügyesen ordítok, és minden alkalommal torokfájással jöttem el, annyira ordítottam. És basszus, ez még mindig suttogás. Erre valaki valami megoldást tud javasolni? Én feladom, ha nem jön valaki valami zseniális ötlettel. Légyszi-légyszi.

 

A kognitív nyelvészet mestere nagyon fifikásan túljárt azok eszén, akik azt tervezték, hogy orvul nem olvassák el hétfőre a két cikket. Például én is ezt terveztem nagy lelkesen. Erre piff, vasárnap reggel 8-ig két okos kérdést kér cikkenként emilben. (Aztán majd pampog, hogy nem vasárnap reggel 8-kor kell emilt küldeni, hanem legalább óra előtt három nappal. Annyira érzem...) Hát, ez cseles, jól kifundálta. Kénytelen leszek elolvasni. Az a jó hír, hogy a két cikkből az egyik már megvan, az 12 oldal. Hátha a másik sem lesz több, és akkor csak 24 oldal, és akkor azt hajlandó vagyok rendesen elolvasni. (Igazából nem a hajlandósággal van ám baj, hanem azzal, hogy amennyiben a cikk nem eléggé izgalmas, 5 oldal után befordulok, és onnantól semmilyen autoriter vezető nem vesz rá, hogy elolvassam a többi 20 oldalt. Tök ciki.)

 

Livi, amúgy az jutott eszembe, hogy én szívesen megyek veled kávézni. Ha nekem nem kell ehhez kávét inni, hanem kiválthatom mondjuk teával. Vagy kólával :D

 

Tegnap voltam otthon. Nagyi örült a könyvemnek, én meg ennek örülök :) Ha már ott voltunk, akkor elhoztuk Lizát. Jó, igazából ezt már tök régóta terveztük. Liza megérkezett, és gyorsan rutinból leltározott egyet. Miután nyugtázta, hogy megvan a megfelelő számú gazdi, papagáj, helyiség és bútordarab, valamint van vize, ráadásul két tálban is (egy a konyhában, egy a szobában, fullextra), bemászott a kosarába, és álomba merült. Édes :)

 

Bence baba a múlt hetet kórházban töltötte. Az benne az igazán szép, hogy nem lehet tudni, mi okozta ezt. Nem irigylem a szüleit, nagyon durva lehetett ez nekik. Meg szegény kicsinek milyen lehetett.... Jó kis hospitalizációs élmény másfél évesen, mi másra vágyna az ember... Jobbulást, Kicsim!

 

Tomi reklamált. Nem említettem a cipővásárlásnál, hogy nagyon türelmes volt. Végigmásztunk a Humanicon, aztán felmentünk az emeletre, és ott végigmásztunk a Deichmannon. Kétszer. Mondjuk az egész elég gyors volt, mert már a cipőboltba betéréskor láttam a szenvedést a párocskámon, és gondoltam, nem kínzom meg direkt és rendesen. Ő türelmes, én meg rendes vagyok :P

 

Az új cipő nagyon tuti, de egy hibája azért van. Szanaszét törte a lábamat. Nem terveztek még olyan cipőt ezen a bolygón, ami ne tenné tönkre a lábamat az első héten. Komolyan nem értem... Mindenesetre volt már olyan cipőm, ami az első nap centis lyukat vájt a jobb sarkamba, ami aztán hónapokig ott díszelgett. Ez a cipő ennyire nem durva. Ez is valami.

 

Elolvastam a holnapi zh-ra mindhárom cikket, cserébe nem mentem szteppelni, cserébe ettől rosszul érzem magam. A harmadik cikk utolsó két oldalát nem olvastam végig, ami elég röhejes, mert az addig átnyálazott 60 oldal után már semeddig nem tartott volna, de egyszerűen besokalltam. Az egész cikkben rühelltem már a kétmondatonként olvasható "to be discussed below" kifejezést, mert a francba már, hogy nem bírja lineárisan felépíteni a nyomorult cikket a kedves író, hanem ugrál nekem összevissza. Egyébként pedig nagyon megsajnáltam Lorraine Hansberryt, és szégyen, hogy bármit meg lehet tenni emberekkel, és ők meg nem vághatnak vissza, hanem kussolhatnak mélyen. Gusztustalan. Pfujj, Universal Studio.

 

A hétvégén nem nagyon volt tanítványom, csak a rengetegből kettő. Ennek megfelelően szinte teljesen szabad hétvégém akadt, ami tanév közben állatira nem jellemző. Ennek megfelelően nem is csináltam semmi hasznosat. Na jó, mostam, plusz megnéztem az Imitation of Life c. filmet a keddi zh miatt (mert akkor éppen itthon feküdtem lázasan, amikor azt a filmet mutatta be a tanárnő). Szerintem tök jó film, bár tény, hogy vannak benne olyan "viszketős" jelenetek, amiknél a tévét el szoktam kapcsolni. De kibírtam. És az összhatás tök szuper.

 

Szerdán fénymásolnom kell. A könyvtárban. Ebben a témakörben két dolgot utálok. A könyvtárakat meg a fénymásolót. Nagyon király. Egy cikk meg egy novella kell. Jajj :(

 

Most pedig aludni kéne leginkább, mert tanítok reggel, és az nagyon korán lesz.