"Álom, álom, édes álom" és egyebek

Hajnalban furcsa álmom volt. Képaláírásokat olvastam a wiw-en. Egy illető adatlapján jártam, ahol voltak képek az illető barátnőjéről is. Az illető egyik képe alá azt írták többen is, hogy árulja el a barátnője nevét, mert megjelent a könyve, és el akarják olvasni. Aztán valaki azt írta, hogy oké, ha nincs válasz, akkor a barátnő írjon már rá, mert kérdései vannak. Én meg nagyon azon voltam, hogy írok is, és közben arra gondoltam, milyen már, hogy nem is hasonlítunk, a nevünk sem ugyanaz, pláne, hogy az írogatók nem is tudják egyikünk nevét se, nem is X barátnője vagyok, és egyébként is... Mi ez az egész? Erre felébredtem. Ránéztem az órára, kiderült, hogy 5:39 van. Gondoltam, jó, még van 21 percem, addig gyorsan végigálmodom, írok annak a hozzászólónak, mert nagyon érdekel, mi sül ki a dologból. Természetesen nem folytatódott az álom :( Pedig komolyan érdekelt volna. Persze így, hogy látom, hogy a szokásos zagyvaság, annyira már nem lényeges, hogy mi lett volna a vége. Zagyvaság. Szintén.

 

Ma nem jutottam be a kognitív nyelvészetre (ezt csinálja utánam valaki.... felkelek 6 és fél 7 között, és nem érek be 8-ra a tőlünk 20 percre lévő egyetemre....), és ezt nem bántam meg. Már csak az elmeséléstől is felpörgött a szívem, és tuti nem bírtam voltam semleges képet vágni, ha ezt élőben hallgatom végig. Kedves oktatónknak nem sikerült feltenni egy dokumentumot a netre, amiről elvárta volna, hogy kinyomtatva vigyük reggel. Tegnap délelőtt és délután többen írtak neki, hogy nem frankó a dolog, nincs doksi sehol. Persze válasz sem volt sehol. Ma reggel meg behisztizett az órán, hogy mi vagyunk a hibásak, mert nem vasárnap kell emilt írogatni, és kötelességünk 3 nappal az óra előtt kinyomtatni a cuccost, és akkor szólni, ha nincs cucc a neten. Hát, basszus. Hogy valaki ennyire beképzelt és arrogáns legyen, ennyire nélkülözze az önkritikát, és ennyire ne bírja használni a "bocsánat" szót.... Pffff....

 

Szuper duplaórám volt ma. Ugyan csöppet elcsúsztam az óratervhez képest (csöppet elég durván), nagyon szerencsésen alakult a dolog, mert így a csoport nem kapott új infót a dolgozat anyagához képest a dolgozat előtti napon, és végig gyakoroltunk. Nagyon kedvesek, aranyosak, mosolygósak. Az egyik lány megdicsérte a fülbevalómat (a cicásat), és ez nagyon jólesett. Teljesen jól érzem magam náluk. Remélem, pénteken is csak a szokásos formájukat hozzák, mert hát az lesz az én vizsgatanításom. Jajj, de izgi...

 

Írtam zh-t. Háááátttőőőő.... Reménykedem. Készülni rá annyi időm volt, mint a tenger. Mint egy miniatűr tenger. Pénteken hozzá sem tudtam szagolni, mert egész nap rohantam, aztán szombaton ugyanez, bár az egyik "lyukasórámban" elolvastam egyszer a jegyzetet. Ezek után maradt még a vasárnap, ami nagyon jól hangzik, csak épp óratervet kellett írni szerdával bezárólag (mintegy 3-4 óra munka), kiselőadást kellett csinálni (ez még azok után is 2 órába került, hogy kiderült, J. Andi megint leelőzött, és már összetette a handoutot, aminek én a harmadánál jártam), majd ezek után jöhetett a töri. Ez azt jelenti, hogy volt rá mintegy 5 órám, amiből kettőt persze nyöszörgéssel töltöttem, mert olyan fáradt voltam, hogy a fejemből sem láttam ki. Ma meg ugye megint nuku idő, de azért 2 átolvasást beiktattam. Szerintem elég sok mindent tudtam, de már megint a pontatlan fogalmazással lesz a baj. Ezt mennyire nem szeretem magamban....

 

Na, most megyek aludni, miután túlestem egy jó kis kiboruláson, mert a nyomtatóm 25 oldal kinyomtatása után bemondta az unalmast. És mindezt mikor? Na mikor? Hát akkor, amikor a holnapi dolgozatokat nyomtattam volna ki. Murphy él.