LizaGazdija

Jó hosszú volt, de nagyon tetszett. Délelőtt befejeztem a heti krimiadagomat Jamesre, még szótárazni kell. Ez a könyv tűnik a legütősebbnek az összes közül, és ez a leghumorosabb is. Pl. ilyen mondatok vannak benne: "Does the lieutenant know you're a closet Druid?" Hattalmas :D Amúgy Joanne Hess Holly, Jolly Murder c. könyvéről van szó, aki teheti, olvassa el. A végéért nem kezeskedem, ott még nem tartok, még kiderülhet, hogy pont olyan béna, mint az eddigi összes krimié.   Olvasás után mentem haza angolozni. Aztán németeztem is kicsit. Aztán jött a nap fénypontja: anyuval elmentünk a PeCSa-ba hastáncbemutatóra. Ha nem akarok részletekbe menni, annyit mondhatnék, hogy az első rész nem volt jó, a második viszont fenomenálisra sikerült. Mégis kénytelen vagyok részletezni. Bocs.   Táncolt a Miss Hastánc Hungary győztese (így konferálta be az a jóember, akit nemtom, honnan szalajtottak, de olvasni sem tud, meg ragozni és egyeztetni sem - ez a titulus azért hangzik hülyén, mer

Tegnap kifestettem a körmömet. Ez önmagában nem esemény, inkább az benne az érdekes, hogy ezt utoljára négy évesen követtem el. Na, az esemény volt. A lakkot akkor találtam, amikor Nagyinál voltam, és pakolásztam a fürdőszobaszekrényben. Megkérdeztem, kifesthetem-e a körmöm, ő meg mondta, hogy igen. A projekt nem aratott osztatlan sikert. Anyu például nagyon ordított, mikor meglátott. Nem tartotta védhetőnek azt az álláspontot, hogy egy négyéves kislánynak feltétlenül festett körmök kellenek. Azt meg pláne nem látta be, hogy miért pont rikító vörös körmök kellenek egy óvodásra. Az sem annyira dobta fel, hogy gyakorlatilag csuklóig állt rajtam a körömlakk. Én is nagyon kikaptam, Nagyi is. Anyu elővarázsolt valahonnan egy kesztyűt, a kezemre húzta, és úgy vitt haza. A dolog azért volt ciki, mert vagy tavasszal, vagy nyár elején esett meg az eset. Szóval nem kicsit volt melegem. Itt a körúton bementünk egy drogériába, ahol anyu vett acetonos körömlakklemosót. Itthon (akkor még itt laktunk

Elfáradtam. Készen vagyok. Utálok mindent. Az a jó hír, hogy holnap nincs Benczes, valamint elvileg már január 6-án végezhetek a vizsgákkal. Ó, de jó is lenne...   A ma reggeli angolórám egyszerűen fenomenális volt. Ez a csoport folyton edzésben tart stressz ügyében, de eddig ez a mai reggel viszi a pálmát. Odaértem fél 8-ra, ahogy kell. A bolt melletti farmerbolt bezárva, tehát csak akkor tudok bemenni, ha a kis csoportom megjelenik. Meg is jelent mind a két fő. 7:55-kor. 25 percet álltam ott a mínusz akárhányban, és hiába volt rajtam nagykabát, kapucni, kesztyű meg csizma, kockásra fagytam ennyi idő alatt. Mikor végre befutottak, fel tudtam volna már robbanni a dühtől. Megkértem őket, hogy legyenek kedvesek fél 8-ra megérkezni, mert ahhoz nagyon hideg van, hogy én miattuk fél órát ácsorogjak az utcán. Amúgy sem az első eset, és olyan a három hónap alatt talán összesen egyszer fordult elő, hogy időben jöttek volna, mindig van egy 5-10 perc késés. Csak úgy mellesleg. A hölgy bement a f

A Showder Klubban van egy hölgy a nézőtéren, aki valami elképesztő idegesítően vihog. Remélem, többet nem jön. A hátamon feláll tőle a szőr. Brrr.   Múlt vasárnap a Heti Hetesben Hernádi helyett Soma szerepelt. Én nem tudom, mire gondolt az, aki ezt a nőt meghívta, de engem idegesített. Egyetlen releváns hozzászólás nem jött belőle, viszont szex meg keleti filozófia minden mennyiségben. Na most ezeknek mi köze ehhez a műsorhoz? Nem is értem. Megkérdeztem Tomit, szerinte mit keres itt ez a nő. Tomi szerint pénzt. Megjegyeztem, hogy azt csinálhatná csöndben is.   Szombaton láttam Megasztár eredményhirdetést. Amikor megláttam Eszenyi Enikőt, nem akartam hinni a szememnek. Tomi szerint több dolog is elképzelhető. Ráült egy strucc a fejére. Esetleg a kelléktárban találtak egy felmosórongyot, és azt pakolták rá. Vagy valami madárfészket akasztottak valahonnan. Mindenesetre azóta sem értem, hogy nélkülözheti valaki annyira az önkritikát, hogy ilyen kinézettel kamera közelébe menjen.

Szakadt egész nap. Gyönyörű :) Nagyon szeretem a havat, nagyon örülök neki. Az lenne a jó, ha egész télen így maradna most már :)

Anyuéknál a kert például egészen szép fehér. Ugyan kikandikál a zöld fű, de annyi baj legyen. Ráadásul a hó azt jelenti, hogy nemsokára jön a Télapó, aztán meg a karácsony. Már vettünk is szép, fából készült karácsonyfadíszeket meg karácsonyi ajtódíszt. Azt december 1-jén fogom felszerelni.   Ma ünnepeltünk Kata-napot. A hangulat jó volt, finomat ettünk, bár a gyomrom a három fogástól kikészült (magamtól ennyit egyszerre nem szoktam :O), Bence nagyon édes, Lizával pedig megbeszéltük, hogy nemsokára megint áthozzuk. Ami nem esett olyan jól, az az volt, hogy feltörték éjjel Tomi kocsiját, és ellopták belőle a két töltőt, ami a kesztyűtartóban volt. Azt kívánom az illetőnek, hogy szomorodjon meg. Ez legyen a legnagyobb öröme egész hátralévő életében. Esetleg még rohadjon is le a keze, de az már csak ilyen extra lenne. Szemétláda.   Magyarics tegnap kiosztotta a zh-kat. Négyest kaptam. Most nagyon elégedett vagyok magammal :) Arra gondoltam, konstruktívabb lenne, ha inkább odaírogatná a pi

És ezt én ma kihasználtam. Egy bizonyos nagyon ellenszenves illető elé tükröt tartottam, meglátta benne magát, rosszul érezte magát ettől, én meg sátáni kacajt hallattam. És jólesett. Most egy jó darabig nem kell majd gonoszkodnom. Edwidge Danticat "Breath, Eyes, Memory" c. könyve nagyon jó. Ha valakinek alkalma nyílik rá, olvassa el. Én még csak a 2/3-ánál járok, de úgy sejtem, hogy a hátra lévő egyharmad sem lehet rosszabb, mint az eddigi kétharmad. Tiszta jó :)

El sem hiszem, micsoda eredményeket értem el ma. Mindent, ismétlem, mindent elvégeztem, amit mára terveztem. Mindössze Paralleltextet nem leltem a Lateinlehrerhez. Nem azért, mert nem lenne tartalmilag hasonló, hanem mert nem bírok hozzá szóképzős feladatot kitalálni. Hihetetlen. De nem baj, még két napom van keresgélni. Csináltam állati szuper (!!!) Elementary dolgozatot a holnapi csoportomnak, remélem, teljesen boldogok lesznek tőle. Mndjuk nem hiszem. Pedig igyekeztem csak annyira nehézre csinálni, amennyire muszáj. Amíg ők másfél órán át agyalnak majd a tíz feladaton, addig én nekilátok elolovasni Federmayer pénteki órájára az e félévi legutolsóóó olvasmányt. Ez most 234 oldal. Jövő péntekre kell elkészülni vele. Majd belehúzok. Merthogy anyunak lassan kell már a jegyzet a How to Write Killer Fiction c. csodából, aminek a felénél járok, és még nem kezdtem el lefordítani. Legkésőbb vasárnap oda akarom neki adni. Utána a félév végéig már csak Jameshez kell krimiket olvasni (már csak

Érdekes figyelni az embereket. Például akkor, amikor a Király utcai Pizza Hut előtt állok 10-15 percet. Mindenki rohan. Veszekszik. Mesél. Lány fiúnak arról, hogy rosszak a körmei, és ezért... Bicikliznek. Keresztül-kasul mindenen, át a záróvonalon, kész életveszély. Sétálnak is. Pizzaszelettel a kezükben. Mindenen át, záróvonalon, többsávos úttesten, piroson. És még el sem ütik őket. Kész csoda. De a legjobb mégis egy fiú volt tegnap a metrón. A Nagyvárad téren szállt fel, és a felszállás pillanatában nekilátott a Rubik-kocka kirakásának. Pont addigra végzett vele, mire a Népligethez értünk. Az kb. másfél-két perc. Aztán körülnézett, hogy mindenki látta-e a kunsztot, és elkezdte elölről. Viszont furcsa, hogy nem szeretem, ha engem figyelnek az emberek. Mindig azt kell hinnem olyankor, hogy valami rendelleneset látnak rajtam. Pedig akkor sincs semmi, ha tényleg. De mégis. A kirakatokat is figyelem, és azt fedeztem fel, hogy a sok karácsonyi dekorációtól nem mindig tudom megállapítani,

Csütörtökön beszereztem az Agatha Christie-krimit, ahogy azt ígértem magamnak. Olyat választottam, aminek érdekes a címe (mondjuk mindnek az, inkább fogalmazzunk úgy, hogy a lehető legérdekesebb címűt választottam). "Elephants Can Remember". Már alig várom, hogy legyen időm elolvasni. Ha jól saccolom, erre a karácsonyi nagytakarítás és készülődés szüneteiben lesz időm, és az már nincs is messze. Már csak egyetlen hónap. Húúú, de várom!!! Felfedeztem, hogy vannak mozdulatok a hastáncban, ahol nagyon kijön, mennyire siralmas az egyensúlyérzékem. Tegnap próbáltam gyakorolni ezeket, és az egyiknél megleltem a megoldást. Aztán ma rájöttem, hogy ez nagyon jó, csak teljesen szabálytalan. Tehát továbbra sincs megoldás. És akkor arra a döntésre jutottam, hogy el fogok járni heti egy balettórára. Januártól lesz csak rá alkalmam, de jobb később, mint soha. Azért pont balett, mert ezek a mozdulatok onnan jönnek, és ott valószínűleg meg tudjuk majd fejteni, miért szédelgek jobbra-balra, m

Például. Újabban nem alszom olyan jól, pedig ez nem jellemző rám. Éjszaka legalább 3-4-szer felébredek, és ebből egyszer kénytelen vagyok kikelni az ágyból és járni egyet. Hajnali 3 körül szokott ez bekövetkezni. Nagyon pihentető. Mondjuk az egész életem általában véve is marha pihentető. Gyakorlatilag nincs üresjáratom, amikor lehetne lazulni. Ennek eredménye, hogy újabban nem bírok felkelni reggel, mert "még öt percet", és ha csak öt percet töltök itthon két program között, akkor beborulok az ágyba, és mind az öt percet alvással töltöm. Pedig írhatnék például három esszét. Vagy készülhetnék a nemsokára beköszöntő vizsgákra. De nem. Azt még majd ki kell találni, hogy ezeket a hasznos tevékenységeket hova suvasztom be. Tegnap megvolt az első óra. Jó volt. A szintet alullőttem, mondjuk a valóságtól eléggé távol álló infókat kaptam. Sebaj, most már tudom, hogy állunk. Tegnap írtam Magyarics-féle zh-t. Nagyon izgis volt. Érdeklődve várom, mi sül ki belőle. Körülöttem mindenki pu

Kedden egy csoporttársam sírva fakadt, mert a zh-ja négyes lett. Tegnap meghallgattam életem legmegdöbbentőbb kiselőadását Frank óráján. A handout két oldalas volt, és az első 20 percben a 3. sorig jutottunk. A kiselőadó kiült szépen az első padba, és nekiállt felolvasni egy teljes A4-es spirálfüzetet. Tomi erre szokta mondani: "Hát én befonom a szemöldököm!" Én is éreztem valami hasonlót, mikor rájöttem, mi történik. A téma az USA vallásának európai gyökerei volt. A hölgy úgy képzelte el a dolgot, hogy a nagy világvallások történetét az alapításuktól kezdve napjainkig k. részletesen elmesélte/felolvasta. Monoton volt, fárasztó volt, megbántam, hogy nem szöktem meg az óráról, ahogy eredetileg terveztem. Komikus volt látni a többiek reakcióját. Rezignált, kétségbeesett és vigyorgó arcokat fedeztem fel a teremben, mikor körülnéztem. Engem akkor kezdett a röhögőgörcs környékezni, amikor a zsidó vallás történetét kezdtük a legelején, és eszembe jutott egy beteg felkiáltása a Vész

Boldog névnapot, Réka! Még ha csak félig-meddig lehet is boldog... Szombaton beteget jelentettem, és a borzasztó gyomorfájásos hányingeres állapotom örömére a nap nagy részét fekvéssel meg olvasással töltöttem. Sulis kötelezők olvasásával :) Federmayer keddi óráján eddig minden olvasmány tetszett (ugyanez a pénteki órára kb. a 4. héten már nem volt igaz, akkor linkeltem is a novellát, ami kiakasztott), de az, ami holnapra kell, már nem :( Rebecca Walker "Black, White, and Jewish" c. könyvéből kell elolvasni kb. 40 oldalt, azt is szerintem a végéről, már abból ítélve, hogy a 200. oldal környékén kezdődik a kijelölt rész. Ami miatt foglalkozunk a szösszenettel, az az, hogy a főszereplő, Rebecca, félvér és még zsidó is, de rossz neki, mindenhonnan kiközösítik. Akkor borultam ki egy kicsit, amikor a csajszi ecsetelgetni kezdte, hány pasival jár, és melyikkel hogyan és mit és hányszor. Az sokkolt le igazán, mikor fény derült a hölgy korára: dicséretes életvitelét 15 évesen folytat

Ma volt Ibolya néni búcsúztatója az erzsébeti evangélikus templomban. Énekelt Judit néni felnőtt énekkara, beszédet mondott Ricsi, aztán meg a pap is. Utóbbi abszolút nem tetszett. Nem jó szónok a bácsi. Sok szempontból nem az. Plusz voltak olyan érdekes anekdotái, amiknél az jutott eszembe, hogy ez most mégis kit érdekel. Pl. elmesélte, hogy volt a Természettudományi Múzeumban egy órakiállításon, és milyen szuper órák voltak ott. Ettől én feszengeni kezdtem. Hol érdekel engem, hogy hol művelődik a bácsi szabadidejében? A sztori vége amúgy tetszett, jó hasonlat volt, csak mire odáig eljutottunk... Hát volt vagy tíz perc. A konklúzió az lett, hogy az élet olyan, mint a kiállításon bemutatott egyszer használatos homokóra: lepereg, és nem lehet megfordítani, újraindítani. A búcsúztató után a család elment Ricsiékhez halotti torra, a barátok egy része pedig átjött anyuékhoz. Majdnem húsz ember gyűlt össze, ebből én mintegy nyolc embert ismertem. A többi thai-chis társ volt. Beszélgettek, e

a csütörtök. Nem ezen a héten. Általában. Egymás után 3 német szakos óra. Nem tanácsolom magamnak, hogy ez még egyszer eszembe jusson. Unalmas. Stresszes. Németes. A német nyelvpedet kb. megúsztam. A házit még este megírtam, az olvasást reggel a buszon megoldottam. Viszont a házi nem az volt, amiről én információt kaptam. Szerencsém, hogy kb. senki nem csinálta meg a valódi házit, így csak lekisiskolásozott a néni. Megkérdezte, van-e házim, mondtam, nincs, kérdezte, miért, mondtam, mert utánakérdeztem, mi a házi (mert múlt órán nem voltam ott), és azt az infót kaptam, hogy nincs új házi. Ez tényleg így történt. Erre azt mondta, úgy viselkedem, mint egy kisiskolás, meg az összes többi is úgy viselkedik, és irgumburgum. Hát, akkor na. Most már legalább tudom, mit kell csinálni a következő órára. Jövő csütörtökön nincs óra. Jeee. A nagyszombati egyetem első tanítási napjának évfordulóját ünnepeljük. Javaslom, hogy ezt az ünnepet vezessük be végleg, és ha esetleg nov. 13. valamelyik évben

És Obama lett az elnök :) Hurrá :) Végre valami jó hír. Olyan jól indult a nap, hogy kedvem lett volna ott be is fejezni. Volt jó kis Benczes-óra. Kaptam szuper értékelést a kiselőadásomra. Aztán megkaptam a peer evaluation sheeteket, majd lecseszett, hogy miért nem hoztam el a critical assessmentet, mikor az neki kell. Szólt volna, hogy nem örökbe adja. Nekem mondjuk nem kell. Szívesen visszaadom. Elolvastam, tudomásul vettem. A peer evaluationt hasonlóképpen. Bár tetszeni nem tetszett. Nem tudom, nem szeretem ezt az órát. Jajj már. És még van belőle ezen kívül egy félév. :( Holnap megint lesz német nyelvpedagógia. Se házi, se olvasás, se ihlet, se semmi. Kicsit azért izgulok, hogy hogy fogok járni. Reméljük, megúszom. Dani jött, látott, aztán együtt mentünk vissza Lágymányosra. Ő órára, én tanítani. Aztán majd jön máskor is. De jó :)

Hehe, teljesen el vagyok tájolva. Vagyis voltam, egészen a mai hastánc kb. közepéig. Akkor jöttem rá, hogy már a nyári intenzív tanfolyamon megbeszéltük, a középhaladó órákon minden alkalommal megtanulunk egy minikoreográfiát. Na, ez történt múltkor. Meg ma is. Azért csak leesett, mi van :) Ma Election Day van az USA-ban. Hajnali 3-kor derül ki, hogy Obama az új elnök (reméálem, remélem...), úgyhogy tisztára izgalmas. Majd reggel utánanézek, mi lett a vége. Holnap délután átjön Dani, megnézi a lakást. Tök jó :) Aztán meg áthozzuk a kutyust Tomival, és egy kicsit megint itt vendégeskedik majd. Pénteken meg, úgy néz ki, megyünk halotti torra. El ne felejtsem értesíteni az érintett lánykákat, hogy ne jöjjenek. Egyiküknek ez elég rossz lesz, mert szombaton meg vizsga. Jajj... A mid-term Federmayernél ötös lett. Csak ámulok és bámulok. Most meg írok egy emilt Dinának, mert az órán elfelejtettem megkérdezni, lesz-e az a nyáron emlegetett karácsonyi fellépés, elő akarja-e adni a nyári kezdő k

Tök rosszul vagyok. Hányingerem van, itt fáj, ott fáj. A holnapi órámra kéne készülni, semmi kedvem. Nyössz. Ma reggel túlestem az Advanced American Grammar kiselőadásomon. Ahhoz képest, amennyi kedvem volt hozzá, nem lett olyan gáz. Ahhoz képest meg, ami az elvárás lett volna, kicsit gáz lett. Azt nem egészen értem, hogy miért mondja a tanárnő, hogy a sample exercise c. résszel foglalkozzunk a cikkeknél, ha aztán meg azt mondja, azok csupa rossz feladatok. A critical assessmentre meg azt írta rá, tök jókat gondolok, miért nem fejtettem ki jobban ezeket a kiselőadásban. Jövő félévben most már tudni fogom, hogy ezt a kettőt lehet ötvözni. Lényeg a lényeg: ezen is túlestem, jee. Ma találtam olyan hírt az indexen, aminek kapcsán el tudnám képzelni a visszaállított halálbüntetést. De minimum egy tényleges életfogytot az összes elkövetőnek és cinkosnak. Csak mivel ez Magyarország, az sem tuti, hogy egyáltalán kiderül, kik az elkövetők. Pedig ezt nagyon nem kéne hagyni. Borzalmas. Szégyen. Í

Jeee, végre megint megszólalt! Annyira szeretem az igazságosságot, de annyira... És ő olyan igazságos egy ember! Ha kicsit agresszívebb lennék, mint amilyen vagyok, még azt is mondanám, hogy nagyon szívesen hátba/szájba rúgnám. De nem vagyok agresszív, így csak azt mondom, nagy kedvenceim az ilyen undorító férgek. És akkor jöjjön a link. Az itt található cikk címe is drasztikusan megemelte a vérnyomásomat, de maga az írás írás se kutya: http://index.hu/politika/belfold/fico5762/

Ma megnéztük Tomival az Immigrants: Viva L.A. Dolce Vita / Jóska Menni Amerika c. filmet. Ilyen igénytelen sz*rt régen láttam, de talán nem is láttam még soha. Katasztrófa, borzalom, rettenet. Még szerencse, hogy csak 78 perc. Humor konkrétan nincs benne, egy beszólás volt, amin tudtam mosolyogni, de az is annyira volt csak fantáziadús, hogy már nem tudom felidézni. Ettől eltekintve semmiről nem szól az egész, csak arról, hogy nagymellű nők kellenek a boldogsághoz. Anyáááám, borogass! Állítólag társadalomkritika hatja át a filmet. Na, én azt nem találtam meg, csak nyomokban. Az tényleg jó kritika, hogy mindent vegyél tízesével meg százasával, mert spórolsz akkor két centet, közben meg az egészre marhára semmi szükséged. Csak ez meg azért sovi 78 percre. Egyszerűen nem értem, miért olyan állati vicces, hogy egy rajzolt Christina Aguilera ugrál a mozivásznon kb. 10 percet többnyire meztelenül. Hű, de poén, kacag a vakbelem. Leginkább azt a nagyit sajnálom, aki beült erre a filmre a kb. 8

Ma sem kaptam matricát a diákomra, tehát holnaptól nem érvényes a diákbérletem, vehetek rohadt drágáért vonaljegyet. Csókoltatom a Quaesturát. Voltam otthon, Liza lába meggyógyult teljesen. Huhh. Aztán Rékáéknál jártam, és beszélgettünk egy csomót.  Nagyon fura a lakás most így, tényleg üres. Megértem őket, hogy nem szívesen vannak ott egyedül. Mikor hazajöttem, illetve mikor Tomi behozta őket a városba, aztán hazaértünk, kifaragtuk a pár hete megvásárolt tököt. Hát ez tök jó :) A faragás is, az eredmény is. Fénykép is készült a nagy örömben. Aztán kigyűjtöttem a tökből az összes tökmagot, a hátam majd' beszakad tőle. Majd jól megpirítjuk a gyűjteményt, ha már ennyit kínlódtam vele (mintegy egy teljes órát). Tegnap amúgy voltam megint hastáncon. Rávettem magam. Nagyon jó volt. Nem érzem lemaradva magam. Szuper volt az időzítés, hogy pont tegnap jártam arra, mert pont tegnap kezdtünk koreográfiát tanulni. Így nem maradtam le semmiről. Hurrá. A hétvégi terveim Immigrants és korizás.