LizaGazdija

Tomi elégedett velem, én magammal nagyon ritkán. Néhány kilótól szívesen megválnék, részben ezért használom a FitOn appot most már tavaly január óta. Jól motivál, hogy a heti három edzést mindenképp csináljam meg, változatos, rengeteg mozgásforma és edző között lehet válogatni. Ingyenes, de én vettem pro tagságot, ami kicsit többet kínál, és 33 euró egy évre, ami egy-két edzés ára itt, Bécsben. A kilók még megvannak, viszont formálódtam, így se rossz. (Ha nem 15-20 perces videókat választanék, talán más lenne a helyzet, de hát az idő, ugye.) Gondoltam, befér mellé egy YogaGo is, ami egy kérdőív alapján kiszámolta, hogy nagyon ügyesen választottam teljesíthető célt, így júniusra el is köszönhetek attól a nem túl sok kilótól, csak minden nap végezzem el a szomatikus gyakorlatsort, amit elém raknak. Ezért 15 eurót kellett fizetni, és ha a 30. napon nem látom az eredményt, akkor visszaadják. Szerintem ez lesz, mert el nem bírom képzelni, hogy a napi 8-16 perces semmi kis izék bármit is has...

Nem tudom, mi van velem. Régen is kötődtem a csoportjaimhoz, az elsőkhöz nagyon erősen, de mindig el tudtam engedni őket. Bécsben eddig akkor volt a legkönnyebb, amikor 7 hetes volt egy tanfolyam, de a legelején a 12 hetesnél sem volt gond. Most, a Violával itthon töltött két év után visszamentem, és az első 12 hetes csoport "kirepülése" teljesen hazavágta a hangulatomat. Nem is értettem, de meg is sirattam őket - jó, ebben benne lehetett, hogy egybeesett a búcsú a karácsonnyal. Még mindig tudom mindegyikük nevét, sőt néhányuk születésnapját is, pedig 5 hónap telt el, és legkésőbb 2 hónap alatt ki szoktak hullani a fejemből ezek az infók*. A második csoportnál azt a stratégiát választottam, hogy távol tartottam őket magamtól: alig meséltem valamit magamról, így róluk sem tudtam meg olyan sokat. Az elsők közlékenyek voltak, ettől én is az lettem, gondoltam, ez okozhatta az extrém erős kötődést. Persze a másodikak Business Englisht végeztek nálam, ami eleve kevesebb lehetőséget...

- Viu, mit mond a kutyus? - Azt mondja a kutyus, hogy menjünk a cirkuszba. - Hogyan mondja? Miaú vagy vauvau? - Vuff-vuff! - És mit mond a kecske? - Menjünk. - Hova? - A cirkuszba. 3 lehetőség van: 1. Cirkuszrajongó állatok lepték el a képeskönyvünket. 2. Rég voltunk cirkuszban, pedig cirkuszrajongó kislányok (is) laknak nálunk. 3. Mary Poppins ihlette meg a kisasszonyt, amikor égi cirkuszba vitte a Banks gyerekeket. Vagy ezek valamelyik kombinációja.

 Mostanában megint a népvándorlások kora van nálunk. Ilyenkor minden éjjel átjön legalább az egyik, de általában mindkét lány. Tomi ezekben az időszakokban a gyerekszobában, matracon alszik, mert a hálószobába vonulással járó ricsajra annyira felébred, hogy nem is bír visszaaludni többet, vagy csak órák múlva, arra viszont nem ébred fel, amikor elindulnak az ágyukból. Tegnap jó sűrű napunk volt, így csak éjfél körül jutott időm a tornára.* Az előszobában szoktam ilyenkor edzeni, nehogy valaki felébredjen rám. A videó vége felé egyszer csak megjelent a torzonborz, félig csukott szemű Flóra, megállt az ajtóban, majd azt kérdezte:  - Te itt alszol? Majdnem összecsuklottam ugrálás közben. Persze nem akart visszamenni az ágyába, inkább megvárta az edzés végét meg a zuhanyzást, majd bejelentette, hogy velem fog aludni. El is helyezkedtünk, betakaróztunk. Ekkor volt már kb. hajnali egy. Hirtelen a következőket hallottuk: dübörgés, ajtó kivágódik, ajtó bevágódik, még több, egyre hango...

nem jártam dolgozni péntekenként, egyetlen munka világába visszavezető tréninget sem tartottam, annyi túlórám volt korábbról. Nem tudom, ez hogyan jött össze, mivel már a karácsonyi szünetet is a túlórákból oldottam meg, de a lényeg, hogy jó volt. Igaz, nem sokszor pihentem, talán egy péntek volt közben, amikor csak a fordítással mint kötelességgel kellett foglalkoznom, egyébként legtöbbször utazáshoz készülődtem. Mindenesetre mostanra elfogytak a túlóráim, ráadásul lebetegedett az a kolléga, aki helyettem volt a csoportommal péntekenként*. Így hát ma be kellett mennem (hüpp-hüpp... csak viccelek), viszont tegnap kiderült, hogy ezzel a lendülettel helyettesítenem is kell délután. Szóval egyből összejött még egy pénteki szabadnap. Dolce vita. Majdnem. *Ez volt a nyolcadik hetük a tizenkettőből, most találkoztak velem először pénteki napon :D Kérdezték is: "Elfogytak a túlóráid?"** **Company policy, hogy magázódunk a résztvevőkkel. Magasabb szinteken, ahol már szünetekben is an...

Csodálatos képességekkel rendelkeznek a gyerekek. Sima hétköznap, amikor rohanunk, és legkésőbb 7-kor el kell hagynunk a lakást, no, olyankor a lányokat alig lehet felébreszteni 6:20 és 6:30 között, esélytelen, hogy a nagyobbik egyedül összekészülődjön, és irtó fáradt is. Pénteken, amikor (már egy ideje és még egy rövid ideig) szabadnapom van, ezért csak 7-kor akarok felkelni, 6:16-kor mindkettő a fejemen ugrál, kívánságok egész sorát tárja elém, és nem hajlandó csendben maradni csak még 5 percre sem. Gondolom, ez minden kisgyerekes családban így megy. Szórakoztató.

Tomi gyakran megemlíti, milyen izgalmas életem van nekem: velem mindig történik valami, és pillanatok alatt játszódnak le bennem olyan gondolat-hullámvasutak, amiket ő akkor sem mindig tud követni, ha mozzanatokra bontom neki. Tegnap este, altatás közben* láttam egy videót, ahol három reklámot fűztek össze, mindháromnak ugyanazok voltak a szereplői, és az volt az üzenet, hogy nem kell túlzásba venni a modern technika alkalmazását, akkor is szép az élet, ha egyszerű, vagy talán szebb is. Ezt megmutattam Tominak, neki is tetszett. Amint vége lett a videónak, kiment a konyhába, hogy elkészítse a szendvicseit mára. Én közben bent maradtam, és azonnal fel is bukkant egy újabb videó ugyanebben a témában, ugyanazon a csatornán, ahol a korábbit is láttam. Meg is nyitottam nagy lelkesen, aztán csak pislogtam. Arról szólt, hogy az okosotthonba bejut valami démon/szörny/pszichopata (mindenesetre arca nem volt), és azzal terrorizálja emberünket, mielőtt megölné, hogy, miközben menekül a nyomoru...