Éjjeli népvándorlás

 Mostanában megint a népvándorlások kora van nálunk. Ilyenkor minden éjjel átjön legalább az egyik, de általában mindkét lány. Tomi ezekben az időszakokban a gyerekszobában, matracon alszik, mert a hálószobába vonulással járó ricsajra annyira felébred, hogy nem is bír visszaaludni többet, vagy csak órák múlva, arra viszont nem ébred fel, amikor elindulnak az ágyukból.

Tegnap jó sűrű napunk volt, így csak éjfél körül jutott időm a tornára.* Az előszobában szoktam ilyenkor edzeni, nehogy valaki felébredjen rám. A videó vége felé egyszer csak megjelent a torzonborz, félig csukott szemű Flóra, megállt az ajtóban, majd azt kérdezte:

 - Te itt alszol?

Majdnem összecsuklottam ugrálás közben. Persze nem akart visszamenni az ágyába, inkább megvárta az edzés végét meg a zuhanyzást, majd bejelentette, hogy velem fog aludni. El is helyezkedtünk, betakaróztunk. Ekkor volt már kb. hajnali egy. Hirtelen a következőket hallottuk: dübörgés, ajtó kivágódik, ajtó bevágódik, még több, egyre hangosodó dübörgés.

Én: - Jaj, ne már...

Flóra: - Szerintem jön a Viola.

Én: - Alighanem igazad van.

Ajtó kivágódik, ajtó bevágódik, a csicsika** meg az Olaf*** felrepül az ágyra, és már mászik is utánuk Viola a következőket kiabálva:

- Meg akaj enni a faakas! Anya! Jön a faakas a utcán!

Nehezen tudtam megállni, hogy elnevessem magam, annyira viccesen hangzott ez így hulla fáradtan, az éjszaka és Bécs közepén, de persze sajnáltam is a gyereket. Szerencsére már ritkán vannak rémálmaim (igaz, ha igen, akkor azok rendesen odavernek), viszont emlékszem, milyen rossz volt gyerekkoromban rémálomból ébredni tök sötétben. Ezek után hosszasan beszélgettünk arról, hol élnek farkasok és hol nem, például Bécs belvárosában szerencsére pont nem, végül hajlandóak voltak elaludni a lányok (előbb kicsit összevesztek azon, ki bújjon hozzám, úgyhogy még át kellett költöztetni Violát egyik oldalamról a másikra, hogy mindkettő bújhasson).

No, ilyen izgalmas éjszakáim vannak. Nagyon-nagyon ritkán előfordul, hogy csak reggel veszem észre az egy-két gyermeket az ágyamban, de tényleg nagyon-nagyon ritkán.

*A FitOn appot használom tavaly január óta. Be lehet állítani, heti hányszor akarok edzeni, és ha azt a mennyiségű edzést elértem, kapok egy plecsnit. Minden héten örül, ha megnyitom az appot, és akkor is, amikor elérem a kitűzött célt, szóval számolja, hány hete sikerül zsinórban ez a két dolog. Nekem ez tök motiváló, ennek köszönhetően tavaly február közepe óta minden héten megvolt a három alkalom.

**Babakorában egy óriási szopipárnával szoktam őt "bekeretezni" a kiságyban, hogy ne kenődjön fel a rácsra. Elég hamar rászokott, hogy ezt a párnát átölelve aludjon. Néhányszor megkérdeztem tőle alvás előtt, kéri-e a csicsikáláshoz, ezek után elnevezte csicsikának, és nélküle nincs alvás, ha itthon vagyunk. (Ha máshol vagyunk, akkor is minden alvás előtt megkérdezi, Bécsben van-e a csicsika, csak azután tud elaludni, hogy megbeszéljük, ott várja őt.)

***Anyu mindkét lánynak horgolt egy-egy Olafot, mindkettő nagyon népszerű hálótárs a hölgyek körében.