LizaGazdija

- Reggelizzünk! - Jó. Mit szeretnél reggelizni? Melegszendvicset? - Nem, inkább cornflakest. Nézek, hogy honnan veszi ezt a szót. - Hol hallottad ezt, hogy cornflakes? - Az oviban szokott lenni. Ezt azért kétlem, de oké, elengedem a dolognak ezt a részét. - Itthon nincs. - De, láttam! Gondolkodom, mire gondolhat. Mi hasonlít a gabonapehelyre? - Müzlire gondolsz? Az van itthon. - Nem, hanem cornflakesre. Tegnap is ettünk! A szemöldököm a hajamig szalad, idejét nem tudom, mikor ettem utoljára ilyesmit, mikor volt utoljára itthon bármi hasonló. Töröm a fejem, mit ettünk tegnap, ami akár kinézetre, akár nevében hasonlíthat a cornflakesre. - Jaaa, croissant-t kérsz? - Igeeen, croissant-t! Mondjuk, az sem volt már itthon, de legalább megfejtettük a rejtélyt. Errefelé már korán reggel sem árt kreatívnak lenni.

Mindig csak hónap utolsó napján lehet felmondani a lakásbérletet, és mivel mi hónap elején nézhettük meg az új lakást, már majdnem egy hónapja tudtuk, hogy elköltözünk, mire ketyegni kezdett a felmondási idő. Ami 3 hónap. Tök véletlenül, keresgélés nélkül találtam valakit, akit érdekelt volna egy pont ilyen lakás pont ezen a környéken, írtam is a házkezelő cégnek, hogy milyen szuper már, és akkor elmehetünk-e előbb, hogy ne kelljen 3 hónapig fizetnünk egy olyan lakás bérleti díját, amiben nem lakunk. Az volt a válasz, hogy a tulaj nem keres utánbérlőt, úgyhogy sorry. Így történt, hogy három hónapig fizettünk két lakást, nagyon móka volt. Szeptember 30-ig szólt a szerződésünk a régiben, és az volt a cég kérése, hogy fessünk ki, majd csillogó-villogóra takarítva adjuk át a helyet. Tomi az apukájával, a húgával és a sógorával ki is festett. Mi ugyan nem frissen festve kaptuk annak idején, és voltak is lyukak meg itt-ott foltok a falakon, azóta már kétszer cserélt kezelőcéget a ház, és miv...

Máltán történt tegnap, hogy egy nő autóvezetés közben arra lett figyelmes, hogy valaki fekszik az út szélén, félig az útra lógva. Arra gondolt, talán elájult a melegtől, lehúzódott, odament hozzá. Kiderült, hogy egy afrikai srác fekszik ott, aki egy építkezésen dolgozott, amikor két emelet magasságból lezuhant*. A főnöke egyből kocsiba rakta, mondván, beviszi a kórházba, majd egyszer csak megállt, és kiparancsolta a srácot a kocsiból. Ugyanis a szerencsétlennek még nem volt meg a munkavállalási engedélye, feketén dolgozott, és a főnök úgy volt vele, ő emiatt nem akar bajba kerülni. Mennyire kell embertelennek lenni ahhoz, hogy valaki az út szélén kidobjon a kocsijából egy sebesült embert? Ilyet állatokkal sem tesz meg normális ember, de hogy valaki egy embertársával szemben is képes rá, arra nincsenek szavak. Hogy ennyire semmibe vegye a másikat, hogy az se érdekelje, ha a nyomorult ott, az út szélén hal bele a sérülésébe, vagy akár abba, hogy elütik... És mennyire lehet ostoba az, aki...

 Flóra fél 8-kor ébred, 10 mp-cel később már hisztizik, hangosan sír. Megfogom a kezét, elindulok vele a nappaliba*, közben rádörrenek: - Fejezd be, mert felébreszted a húgodat! Valamivel később, már túl a hisztin ül a kanapén, míg én a hálószobánkban összeszedem, mit adok rá. Egyszer csak felsír Viola (akit Flóra minden esetben vagy a nevén emleget, vagy úgy, hogy "a (kis)testvérem"). Flóra erre ordítva, hogy tuti meghalljam: - Anya, sír a húgom! :D Violának ez a reggel nem volt olyan jó kör, volt némi sírás, amíg készülődtünk Flórával. Flóra többször bement hozzá, felhúzta neki a zenélő plüsst, ami a babaágyon lóg, beszélt hozzá, ringatta. Ettől Viola megnyugodott, így Flóra kijött, majd két perc múlva kezdődött megint a sírás, úgyhogy Flóra visszament. Ebből volt talán három kör. (Én közben futólépésben jöttem-mentem a lakásban, énekeltem, hogy "Alma, alma, piros alma odafönn a fán...", és mondogattam, hogy nemsokára jövök, felveszem.) Amikor bejutottam a gyereks...

Ettől a félévtől jár magyar oviba (heti egyszer másfél órás foglalkozás, amúgy marad az eddigi, sima, osztrák ovijában), nagyon várta az első alkalmat. Mondtam neki, miket csinálnak majd, többek között lesz barkácsolás. Erre ő: "Nagyon várom a barkácsokat!" Majd az első alkalom után mesél: "Énekeltünk, mondókáztunk, de barkácsok nem voltak." :) Hozzám hasonlóan ő is nagyon szereti az ír táncot, az alábbi videót kb. minden nap megnézzük. Amikor először látta, mondtam neki, hogy táncolnak, ír táncot járnak a nénik meg a bácsik. Azóta gyakran kéri így: "Nézzünk táncot járt!" Elalvás előtt, már sötétben, fekve töpreng: - Szoktam a Violát simogatni, puszilgatni, ölelgetni, ringatni... Mit szoktam még? ... A Violával! - Szoktad vigasztalni, ha sír, mondod neki, hogy mindjárt jön anya, szoktad tolni a babakocsiban, fürdetni, te szoktad elővenni neki a tiszta pelust, meg szoktad törölni a popsiját, szoktál neki énekelni. [Széles mosollyal:] Sok mindent tudok a Vio...

 Még az első lezárás idején botlottam bele a Facebookon a Viva La Dirt League néven futó, új-zélandi csapat videóiba, és nagyon megszerettem őket, mindig jókedvre tudnak deríteni. Több sorozatot csinálnak, nálam mindent visz a Bored, ami egy Playtech nevezetű, a valóságban is létező számtech bolt fiktív csapatának elképzelt hétköznapjait mutatja be, valamint az Epic NPC Man, ami a LoL és WoW típusú szerepjátékok logikai bukfencein élcelődik. Szokjatok rájuk ti is! Epic NPC Man Bored

Plakát. Felsorolva rajta egy csomó bűn: LMBTQ, gender (jelentsen ez bármit is a kreatív plakátalkotó szerint), liberalizmus, feminizmus, még néhány hasonló, ateizmus. A lista alatt: "Pusztítsd a szörnyet!" Ja, ez Pécsett. Wow. Egészen érdekes érzés, hogy otthon vannak olyanok, akik szerint akár én is elpusztítandó vagyok (mert ateista vagyok), és ezzel a gondolatukkal teleragasztják az utcát. Nyilvánvalóan a keresztényi szeretet jegyében :D Eszembe jut egy kb. 20 évvel ezelőtti chat egy sráccal, aki többször kifejtette, hogy mélyen hívő, gyakorló katolikus, majd egyszer elmondta, hogy ő gyűlöli a kommunistákat (értsd: baloldal), és hamarosan kitör a polgárháború, és ő az igaz oldal élén, az első sorból dobál majd Molotov-koktélokat a hazaárulókra. Akkor is ugyanez jutott eszembe: nyilván a keresztényi szeretet nevében.