LizaGazdija

Gondolkozott, miért rázta meg annyira az országot a hajótragédia, és arra jutott, hogy azért, mert az áldozatok vendégek voltak nálunk, és a magyar egy vendégszerető nép. Ez kész. Nem bírom értelmezni. Ennek mi köze a vendégszeretethez? Akkor ha 28 magyar hal meg a Dunán, az nem rázná meg az országot? Most is csak a 26 vendég halála sokkoló, a két magyaré "meh" kategória? Akkor nem az a megrázó, hogy pillanatok alatt véget ért egy csomó, tervekkel, vágyakkal teli ember élete? Nem az, hogy többségük úgy búcsúzott el otthon, hogy egy hét múlva találkoznak, és a családjaiknak fel kell dolgoznia, hogy ezek az emberek elmúltak, és sosem mennek többet haza, nem lehet többet megölelni őket? Vagy a két magyar esetében, hogy azzal búcsúztak el otthon, este sietnek haza, és őket sem látja többet a család? Nem is azért megrázó, mert nálunk ilyen tragédia szerencsére nem történik minden nap, de minden évben, sőt minden évtizedben sem, ezért még sokkolóbb, hogy most megtörtént, mégp...

Annyira megrázó, de annyira. Elmegy nyaralni a szerencsétlen turista, szeretne világot látni, és akkor egy tök hétköznapi sétahajókázáson hét másodperc alatt véget ér az élete. Bénító belegondolni, hogy ha Budapest közepén hajóbalesetet szenvedsz, akkor nagyjából biztosra veheted, hogy ott halsz meg. Ráadásul mentőegység a közelben sincs. Nem is kellene? Sokan mondják, mégis mire számít bárki is esőben, korom sötétben, áradó Dunánál. El tudom fogadni, hogy léteznek olyan körülmények, amelyek kb. lehetetlenné teszik a túlélést/mentést, csak akkor esetleg el kellene gondolkodni azon, hogy bizonyos esetekben ne lehessen sétahajókázni a Dunán. Az tuti, hogy nekem mindenképp elment a kedvem ettől a programtól. Majdnem minden évben beiktatjuk, idén nem, meg most úgy érzem, többet sem. Az óvadékot meg sosem fogom megérteni. Annak mi az értelme, hogy valaki, akit meggyanúsítottak valamivel, nem előzetesben várja a tárgyalást, hanem nagyjából szabadlábon? Tudom, nyomkövető meg minden, de ...

Végre jó idő volt, még a nap is kisütött, úgyhogy kivittem a játszótérre Flórát. Volt nagy csúszdázás (imádta), hintázás (ettől fél, ami kicsit ijesztő, mert két hete még szerette), és életében először homokozott is. Még a nyuszi hozta a homokozókészletet, de azóta vagy fos idő volt, vagy betegek voltunk, vagy mindkettő. Elsőre csak a lapátot adtam oda neki, van róla videóm, megmutatom, ha sikrül. Tetszett neki a dolog, csak le kellett törölnöm a kezét, ha homok ment rá :D Rögtön megkóstolta a homokot, azzal kezdte, de mivel nem volt finom, tovább nem kísérletezett. Nagyon élvezte a játszóterezést úgy összességében, sokat figyelte a nagyobb gyerekek játékát is, az is lekötötte. Megpróbálunk minden nap menni, ha végre már jó idő lesz. Ja, én most sem gyógyultam még meg, fáj a torkom, köhögök, de már elegem van az otthon dekkolásból.

Ebben a szezonban kábé hatodszor vagyok beteg a szokásos szezononkénti egy megfázáshoz képest. Napok óta úgy fáj a torkom, hogy nyelni sem tudok, ma meg már a beszéd sem volt egyszerű, úgyhogy holnap megyek orvoshoz, amire több mint kilenc éve nem volt példa. Szívem szerint meginnék két-három Neo Citrant, "oszt jóvan", csak még szoptatok naponta néhányszor, és addig nem szabad. Sírni tudnék. Egyébként meg mi ez a fos időjárás? Rám általában semmilyen hatással sincs az idő, hála az égnek, nem vagyok frontérzékeny, és az is több nap után tűnik fel, ha borús az ég, annyira nem befolyásolja a hangulatomat. De hogy május legvégén még mindig 15 fok legyen, eső, hideg szél, és elteljen úgy az egész tavasz, hogy nagyjából két napon volt tavaszi időjárás, hát, ez tökre kikészít. Több napja érzem úgy, hogy én már ezt nem bírom, elsírom magam, ha nem lesz napsütés és/vagy meleg, de most már sürgősen. Gondolom, majd a nyár meg úgy telik, hogy eső, hideg, szél, kivéve egy hetet, amikor ...

Nem tudom, otthon hogyan megy ez, de itt elég idegesítő tud lenni. Múltkor rendeltem mágneses heti tervezőt az Amazonon, hogy mindig szem előtt legyen, Tomi melyik nap hol és mikor dolgozik (két munkahelye van, mindkettőnél heti beosztás szerint megy a móka). Vártam, vártam, nem jött. Pár nappal az ígért határidő után megnéztem a rendelések között a csomag státuszát. A következő állt ott: kézbesítve 10:44-kor, aláírta Herr Stumm. Megnéztem a kapuban a csengőket, bent a postaládákat és az első két szinten az ajtókat, sehol sem szerepelt ez a név, meg azért csak bosszantott, hogy még nekem kell nyomozni, kihez adták be a csomagomat. Na, írtam is az eladónak, hogy egyrészt nincs kiírva Herr Stumm neve, másrészt 10:44-kor itthon voltam. Azt válaszolták, gyakran kapnak panaszt arra vonatkozóan, hogy a kézbesítést végző cég kicsit hazudozik, és sokszor be sem csenget a futár, amúgy náluk van a csomag, visszavitték nekik, mert nem vettem át, és visszautalják a pénzemet, rendeljem meg újra. ...

Két hete próbálta ki először, be tudja-e tenni a falatot a saját kezével a saját szájába. Az én kezemmel az ő szájába és az ő kezével az én számba már régebb óta profin megy a művelet. De most ez is sikerült, és azóta a kenyeret meg a virslit/kolbászt legszívesebben így eszi. A banánt nem, annak az állaga szerintem nem tetszik neki, amit megértek. Viszont nagyon szereti, úgyhogy ha én tartom a banánt, ő harapdálja. Tegnapelőtt éppen mosakodtam a fürdőszobában, Flóra meg jött velem, ahogy szokta. Ilyenkor leül az ajtó elé, a zöldséges-gyümölcsös láda elé, és abban pakolászik, amíg rám vár. Most is így tett. Egyszer csak odanéztem, és láttam, hogy egyik kezében egy banánt fog, és "fúj, mi ez?" fejjel forgatja a szájában a falatot. Mert megkezdte. A héját :D Az jutott eszembe, amikor kétéves korom körül megszereztem a kenyérvágó kést (nem derült ki, hogyan csináltam), és betotyogtam a szobába anyuhoz, aki épp egy vizsgára tanult, hogy nem tudok kenyeret vágni. Anyu, szegény, a...

Most már ez is vagyok. Péntek óta. Sikerült a vizsga, vége a tanfolyamnak. Illetve egy napot még pótolnom kell, mert amikor Flórával kórházban voltunk kivizsgáláson, nem tudtam bemenni. A vizsga úgy kezdődött, hogy reggel 8-kor írtunk egy négy közül választós tesztet. Számomra ez azt jelentette a készülésnél, hogy lesznek kérdések, hozzájuk négy lehetséges válasz, és be kell jelölni a jót. Még azt lehetett tudni, hogy csak a jegyzetből lesznek kérdések. Ennek szellemében bőszen magoltam a jegyzetet, amiben új infó ugyan nem sok volt, de azt pl. újra meg kellett tanulni, melyik kommunikációs modell kinek a nevéhez fűződik, mert régen voltam már elsőéves. Na, hát ehhez képest nem csak a jegyzetből voltak kérdések, és a négy közül választós azt jelentette, hogy minden kérdésre egy-négy helyes válasz van, ikszeld be mindet, ami szerinted jó. Itt kicsit bestresszeltem, hogy ez nem lesz meg, de meglett, bár azt nem kötötték az orrunkra, hány pontot értünk el. Még a vizsga előtti héte...