Az Empatikus
Gondolkozott, miért rázta meg annyira az országot a hajótragédia, és arra jutott, hogy azért, mert az áldozatok vendégek voltak nálunk, és a magyar egy vendégszerető nép.
Ez kész. Nem bírom értelmezni. Ennek mi köze a vendégszeretethez?
Akkor ha 28 magyar hal meg a Dunán, az nem rázná meg az országot? Most is csak a 26 vendég halála sokkoló, a két magyaré "meh" kategória?
Akkor nem az a megrázó, hogy pillanatok alatt véget ért egy csomó, tervekkel, vágyakkal teli ember élete? Nem az, hogy többségük úgy búcsúzott el otthon, hogy egy hét múlva találkoznak, és a családjaiknak fel kell dolgoznia, hogy ezek az emberek elmúltak, és sosem mennek többet haza, nem lehet többet megölelni őket? Vagy a két magyar esetében, hogy azzal búcsúztak el otthon, este sietnek haza, és őket sem látja többet a család? Nem is azért megrázó, mert nálunk ilyen tragédia szerencsére nem történik minden nap, de minden évben, sőt minden évtizedben sem, ezért még sokkolóbb, hogy most megtörtént, mégpedig a főváros közepén?
És az mit árul el valakiről, ha el kell gondolkoznia azon, miért ráz meg embereket egy tragédia?
És akkor már szeretnék megemlékezni a másikról, amelyik képes volt a koreai külügyminiszter füle hallatára azt mondani, átérezzük a koreai nép fájdalmát, mert nekünk is volt veronai buszbalesetünk. Hö? Erről a koreaiak szerinte tudnak? És szerinte érdekli őket a mi nyomorunk? Meg aztán tök hasonló a két eset, tényleg, ott 17 ember halt meg tragikus módon, itt 26 (plusz a két magyar, ugye), és nem kellett attól tartani, hogy a családok nem fogják tudni eltemetni a szeretteiket, ami itt most nagyon is könnyen megeshetett volna, miközben számukra ez rosszabb, mint maga a halál ténye. Szekunder szégyent éreztem akkor is, amikor ezt a hírt olvastam.
Ez kész. Nem bírom értelmezni. Ennek mi köze a vendégszeretethez?
Akkor ha 28 magyar hal meg a Dunán, az nem rázná meg az országot? Most is csak a 26 vendég halála sokkoló, a két magyaré "meh" kategória?
Akkor nem az a megrázó, hogy pillanatok alatt véget ért egy csomó, tervekkel, vágyakkal teli ember élete? Nem az, hogy többségük úgy búcsúzott el otthon, hogy egy hét múlva találkoznak, és a családjaiknak fel kell dolgoznia, hogy ezek az emberek elmúltak, és sosem mennek többet haza, nem lehet többet megölelni őket? Vagy a két magyar esetében, hogy azzal búcsúztak el otthon, este sietnek haza, és őket sem látja többet a család? Nem is azért megrázó, mert nálunk ilyen tragédia szerencsére nem történik minden nap, de minden évben, sőt minden évtizedben sem, ezért még sokkolóbb, hogy most megtörtént, mégpedig a főváros közepén?
És az mit árul el valakiről, ha el kell gondolkoznia azon, miért ráz meg embereket egy tragédia?
És akkor már szeretnék megemlékezni a másikról, amelyik képes volt a koreai külügyminiszter füle hallatára azt mondani, átérezzük a koreai nép fájdalmát, mert nekünk is volt veronai buszbalesetünk. Hö? Erről a koreaiak szerinte tudnak? És szerinte érdekli őket a mi nyomorunk? Meg aztán tök hasonló a két eset, tényleg, ott 17 ember halt meg tragikus módon, itt 26 (plusz a két magyar, ugye), és nem kellett attól tartani, hogy a családok nem fogják tudni eltemetni a szeretteiket, ami itt most nagyon is könnyen megeshetett volna, miközben számukra ez rosszabb, mint maga a halál ténye. Szekunder szégyent éreztem akkor is, amikor ezt a hírt olvastam.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése